Szent Biblia (Bible in Hungarian) - 2 Mózes Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
2 Mózes
   

Vissza a tartalom a Biblia


1

1 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; ki-ki az ô házanépével méne:
2  Rúben, Simeon, Lévi és Júda;
3  Izsakhár, Zebulon és Benjámin;
4  Dán és Naftháli, Gád és Åser.
5  Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.
6  És meghala József és minden ô atyjafia és az az egész nemzedék.
7  Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.
8  Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.
9  És monda az ô népének: ìmé az Izráél fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
10  Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, ô is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.
11  Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák ôket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.
12  De minél inkább sanyargatják vala ôt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
13  Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.
14  És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.
15  És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.
16  És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlôszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.
17  De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.
18  Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?
19  A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erôsek; minekelôtte a bába hozzájok eljutna, már szûlnek.
20  Annakokáért jól tôn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.
21  És lôn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az ô házukat.
22  Parancsola azért a Faraó minden ô népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben. neveltetése, menekülése és házassága.

2

1 És elméne egy Lévi nemzetségébôl való férfiú és Lévi-leányt vôn feleségûl.
2  És fogada méhében az asszony és fiat szûle; és látá; hogy szép az és rejtegeté három hónapig.
3  De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
4  Az ô nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
5  És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvizben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ô szolgálóleányát és kihozatá azt.
6  És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörûle rajta és monda: A héberek gyermekei közûl való e z.
7  Az ô nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közûl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
8  És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
9  És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyereket és szoptatá azt.
10  És felnevekedék a gyermek, és vivé ôt a Faraó leányához, és fia gyanánt lôn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízbôl húztam ki ôt.
11  Lôn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ô atyjafiaihoz és látá az ô nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ô atyjafiai közûl.
12  Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
13  Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bûnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
14  Az pedig monda: Kicsoda tett téged fô emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán, engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
15  A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala; de elfuta Mózes a Faraó elôl és lakozék Midián földén; leûle pedig egy kútnál.
16  Midián p apjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
17  A pásztorok is oda menének és elûzék ôket. Mózes pedig felkele és segítséggel lôn nékik és megitatá juhaikat.
18  Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
19  ºk pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
20  S monda leányainak: És hol van ô? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
21  És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségûl adá Mózesnek az ô leányát, Czipporát.
22  És fiat szûle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
23  És lôn ama hosszú idô alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
24  És meghallá Isten az ô fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Åbrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségérôl.
25  És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

3

1 Mózes pedig ôrzi vala az ô ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2  És megjelenék néki az ùr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor közepébôl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3  S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4  És látá az ùr, hogy oda méne megnézni, és szólítá ôt Isten a csipkebokorból mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: ìmhol vagyok.
5  És monda: Ne jôjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6  És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Åbrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ô orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7  Az ùr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ô sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sôt ismerem szenvedéseit.
8  Le is szállok, hogy megszabadítsam ôt az Égyiptombeliek kezébôl és felvigyem ôt arról a földrôl, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khiveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9  Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják ôket az Égyiptombeliek:
10  Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11  Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12  És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13  Mózes pedig monda az Istennek: ìmé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14  És monda Iste n Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: ìgy szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15  És ismét monda Isten Mózesnek: ìgy szólj az Izráel fiaihoz: Az ùr, a ti atyáitoknak Istene, Åbrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségrôl nemzetségre.
16  Menj el és gyûjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az ùr, a ti atyáitok Istene, Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.
17  És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.
18  És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az ùr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az ùrnak a mi Istenünknek.
19  Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek hogy elmenjetek, még erôhatalomra sem.
20  Kinyujtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne: így azután elbocsát titeket.
21  És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek elôtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22  Kérjen azért minden asszony az ô szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat: és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.

4

1 Felele Mózes és monda: De ôk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sôt azt mondják: nem jelent meg néked az ùr.
2  Az ùr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ô monda: Vesszô.
3  Vesd azt-úgymond-a földre. És veté azt a földre és lôn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elôle.
4  Monda pedig az ùr Mózesnek: Nyújtsd ki k ezedet és fogd meg a farkát! És kinyujtá kezét és megragadá azt, és vesszôvé lôn az ô kezében,
5  Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az ùr, az ô atyáik Istene, Åbrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6  És ismét monda néki az ùr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ô keze poklos vala, olyan mint a hó.
7  És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe, és kivevé azt kebelébôl és ímé ismét olyanná lôn mint teste.
8  És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsô jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9  És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbôl és öntsd a szárazra, és a víz. a mit a folyóvízbôl merítettél, vérré lesz a szárazon.
10  És monda Mózes az ùrnak: Kérlek Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elôttôl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.
11  Az ùr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az ùr?
12  Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13  º pedig monda: Kérlek Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14  És felgerjede az ùr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbôl való Åron?
Tudom, hogy ô ékesenszóló és ímé ô ki is jô elôdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ô szívében. 15  Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ô szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16  És ô beszél majd helyetted a néphez és ô lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
17  Ezt a vesszôt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
18  És méne Mózes és visszatére az ô ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19  Az ùr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20  És felvevé Mózes az ô feleségét és az ô fiait és felülteté ôket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21  És monda az ùr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elôtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ô szívét, és nem bocsátja el a népet.
22  Ezt mondd azért a Faraónak: ìgy szólt az ùr: Elsôszülött fiam az Izráel.
23  Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsôszülött fiadat.
24  És lôn az úton, egy szálláson, eleibe álla az ùr és meg akarja vala ôt ölni.
25  De Czippóra egy éles követ veve és lemetszé az ô fiának elôbôrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26  És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.
27  Åronnak pedig monda az ùr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá ôt.
28  Mózes pedig elbeszélé Åronnak az ùr mindama szavait, melyekkel ôt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
29  És méne Mózes és Åron és egybegyûtjék Izráel fiainak minden véneit.
30  És elmondá Åron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az ùr Mózesnek és megcselekedé-a jeleket a nép szemei elôtt.
31  És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az ùr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborúlának.

5

1 Annakutána pedig elmenének Mózes és Åron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az ùr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet ûljenek nékem a pusztában.
2  A Faraó pedig mondá: Kicsoda az ùr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.
3  ºk pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az ùrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.
4  Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Åron! miért vonjátok el a népet az ô munkáitól? menjetek dolgotokra.
5  Ezt is mondja vala a Faraó: ìmé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az ô munkáikat.
6  Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:
7  Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelôtte; hadd menjenek el ôk magok és szedjenek magoknak polyvát.
8  De a tégla számát, mennyit ennekelôtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek ôk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istennünknek.
9  Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.
10  Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.
11  Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.
12  És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.
13  A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.
14  És verettetének az Izráel fiai közûl való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelôtte?
15  És elmenének az Izráel fiai közûl való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?
16  Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.
17  Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az ùrnak!
18  Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.
19  Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.
20  És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Åronnal.
21  S mondának nékik: Lásson meg titeket az ùr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elôtt és az ô szolgái elôtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.
22  És visszaméne Mózes az ùrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszúl bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?
23  Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, roszszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.

6

1 Az ùr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell ôket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el ôket az ô földérôl.
2  Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az ùr.
3  Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elôttük ismeretes.
4  Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ô tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
5  Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják ôket, és megemlékeztem az én szövetségemrôl.
6  Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az ùr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ô szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetô íté letek által.
7  És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
8  És béviszlek titeket a földre, a mely felôl esküre emeltem fel kezemet, hogy Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségûl, én az ùr.
9  Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.
10  Az ùr pedig szóla Mózeshez mondván:
11  Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az ô földérôl.
12  Mózes pedig szól az ùr elôtt, mondván: ìmé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?
13  És szóla az ùr Mózeshez és Åronhoz és rendelé ôket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérôl.
14  Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsôszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.
15  Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, òhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.
16  Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az ô születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendô.
17  Gersón fiai: Libni, Simhi, az ô nemzetségeik szerint.
18  Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendô.
19  Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az ô születésök szerint.
20  Amrám pedig feleségül vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Åront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendô.
21  Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.
22  Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán, és Szithri.
23  Åron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.
24  Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.
25  Eleázár pedig az Åron fia, a Putiél leányai közûl vôn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az ô nemzetségeik szerint.
26  Ez Åron és Mózes, a kiknek mondá az ùr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérôl, az ô seregeik szerint.
27  ºk azok, a kik szóltak a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Åron.
28  És lôn a mikor szóla az ùr Mózesnek Égyiptom földén.
29  ìgy szóla az ùr Mózesnek, mondván: Én vagyok az ùr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.
30  Mózes pedig monda az ùr elôtt: ìmé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó? Égyiptom vizeit vérré változtatja,

7

1 Az ùr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Åron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
2  Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Åron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az ô földérôl.
3  Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.
4  És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földérôl nagy büntetô ítéletek által.
5  S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az ùr, a mikor kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait ô közûlök.
6  És cselekedék Mózes és Åron, a mint parancsolta vala nékik az ùr; úgy cselekedének.
7  Mózes pedig nyolczvan esztendôs és Åron nyolczvanhárom esztendôs vala, a mikor a Faraóval beszéltek.
8  És szóla az ùr Mózesnek és Åronnak mondván:
9  Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Åronnak: Vedd a te vesszôdet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.
10  Beméne azért Mózes és Åron a Faraóhoz és úgy cselekedének, a mint az ùr parancsolta vala; veté Åron az ô vesszejét a Faraó elé és az ô szolgái elé, és kígyóvá lôn.
11  És elôhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az ô titkos mesterségökkel.
12  Elveté ugyanis mindenik az ô veszszejét és kígyókká lônek; de az Åron vesszeje elnyelé azok vesszejét.
13  És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az ùr.
14  Az ùr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
15  Eredj a Faraóhoz reggel; ímé ô kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszôt, a mely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe.
16  És mondd néki: Az ùr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában;de ímé mindez ideig meg nem hallgattál.
17  ìgy szólt az ùr: Errôl tudod meg hogy én vagyok az ùr: ìmé én megsujtom a vesszôvel, a mely kezemben van, a vizet, a mely a folyóban van, és vérré változik.
18  És a hal, a mely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból.
19  Monda azért az ùr Mózesnek: Mondd Åronnak: Vedd a te vesszôdet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kôedényekben.
20  Mózes és Åron pedig úgy cselekedének, a mint az ùr parancsolta vala. És felemelé a vesszôt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala a Faraó elôtt és az ô szolgái elôtt, és mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala.
21  A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizébôl; és vér vala az egész Égyiptom földén.
22  De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az ô varázslásukkal, és kemény maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; a mint az ùr megmondotta vala.
23  És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az ô szíve.
24  Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.
25  És hét nap telék el, a mióta az ùr megsujtotta vala a folyóvízet. tetvek, és bogarak sokaságával boríttatja el Égyiptom földét.

8

1 És monda az ùr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az ùr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
2  Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.
3  És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütôteknôidbe.
4  És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
5  És monda az ùr Mózesnek: Mondd Åronnak: Nyujtsd ki kezedet a te veszszôddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.
6  És kinyujtá kezét Åron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.
7  De az írástudók is úgy cselekedének az ô titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.
8  És hívatá a Faraó Mózest és Åront és monda: Könyörögjetek az ùrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrôl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ùrnak.
9  Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztúljanak a békák tôled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.
10  Felele a Faraó: Holnapra. És monda Mózes: A mint kívánod, hogy megtudd, hogy níncs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
11  És eltávoznak a békák tôled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtôl; csak a folyóvízben maradnak meg.
12  És kiméne Mózes és Åron a Faraótól és kiálta Mózes az ùrhoz a békák felôl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.
13  És az ùr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezôkrôl.
14  És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.
15  S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az ô szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az ùr.
16  És szóla az ùr Mózesnek: Mondd Åronnak: Nyujtsd ki a te vesszôdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.
17  És aképen cselekedének. Åron kinyujtá kezét az ô vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lônek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lôn egész Égyiptom földén.
18  És úgy cselekedének az írástudók is az ô varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elô, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.
19  És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten újja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az ùr.
20  Az ùr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az ùr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
21  Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen ôk vannak.
22  De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az ùr ezen a földön.
23  És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
24  És aképen cselekedék az ùr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az ô szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lôn a föld az ártalmas bogarak miatt.
25  És hívatá a Faraó Mózest és Åront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.
26  Mózes pedig monda: Nincs rendén hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzunk az ùrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elôtt: ímé, ha azt áldozzunk az ô szemeik elôtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?
27  Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.
28  És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.
29  Mózes pedig monda: ìmé én kimegyek te tôled és imádkozom az ùrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és ô szolgáitól és az ô népétôl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az ùrnak.
30  És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az ùrhoz.
31  És az ùr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétôl; egy sem marada.
32  De a Faraó ezúttal is megkeményíté az ô szívét és nem bocsátá el a népet. fekélyek s jégesô csapása Égyiptomon.

9

1 És monda az ùr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az ùr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
2  Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod ôket:
3  ìmé az ùr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
4  De különbséget tesz az ùr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.
5  Idôt is hagya az ùr, mondván: Holnap cselekszi az ùr ezt a dolgot a földön.
6  Meg is cselekedé az ùr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közûl egy sem hullott el.
7  El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közûl; de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
8  Az ùr pedig monda Mózesnek és Åronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
9  Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekélylyé legyen Égyiptomnak egész földén.
10  Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lôn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
11  És az írástudók nem állhatnak vala Mózes elôtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
12  De az ùr megkeményíté a Faraó szív ét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az ùr Mózesnek.
13  És monda az ùr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az ùr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
14  Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
15  Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földrôl.
16  Åmde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
17  Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el ôket:
18  ìmé holnap ilyenkor igen nagy jégesôt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.
19  Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezôn van; minden ember és barom, a mely a mezôn találtatik és házba nem hajtatik, jégesô szakad arra, és meghal.
20  A ki a Faraó szolgái közûl az ùr beszédétôl megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.
21  A ki pedig nem törôdék az ùr beszédével, szolgáit és barmát a mezôn hagyá.
22  Az ùr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégesô Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mezô minden fûvére, Égyiptom földén.
23  Kinyutjá azért Mózes az ô vesszejét az égre, az ùr pedig mennydörgést támaszta és jégesôt, és tûz szálla le a földre, és jégesôt bocsáta az ùr Égyiptom földére.
24  És lôn jégesô, és a tûz egymást éré az igen nagy jégesô közt, a melyhez hasonló nem volt egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
25  És elveré a jégesô egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezön vala, embertôl baromig; a mezô minden fûvét is elveré a jégesô és a mezô minden fáját is egybe rontá.
26  Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégesô.
27  A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Åront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az ùr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
28  Imádkozzatok az ùrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégesô, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.
29  Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az ùrhoz; megszûnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégesô, hogy megtudd, hogy az ùré a föld.
30  De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az ùr Istentôl.
31  A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.
32  De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
33  És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az ùrhoz, és megszûnének a mennydörgések s a jégesô és esô sem ömlik vala a földre.
34  A mint látá a Faraó, hogy megszûnék az esô, meg a jégesô és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ô és az ô szolgái.
35  És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az ùr Mózes által.

10

1 És monda az ùr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ô szívét és az ô szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.
2  És azért hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
3  És beméne Mózes és Åron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az ùr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én elôttem?
Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 4  Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.
5  És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesô után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezôn.
6  És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordúla s kiméne a Faraó elôl.
7  A Faraó szolgái pedig mondának ônéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az ùrnak az ô Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?
8  És visszahozák Mózest és Åront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Urnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?
9  Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az ùrnak innepet kell szentelnünk.
10  Monda azért nékik: ùgy legyen veletek az ùr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
11  Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az ùrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elûzék ôket a Faraó színe elôl.
12  És monda az ùr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jôjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesô meghagyott.
13  Kinyujtá azért Mózes az ô vesszejét Égyiptom földére, és az ùr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lôn, a keleti szél felhozá a sáskát.
14  És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elôtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.
15  És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fûvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégesô meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezônek fûvén egész Égyiptom földén.
16  Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Åront és monda: Vétkeztem az ùr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
17  Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az ùrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tôlem.
18  És kiméne Faraó elôl és imádkozék az ùrhoz.
19  És fordíta az ùr igen erôs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
20  De az ùr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
21  És monda az ùr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
22  És kinyujtá Mózes az ô kezét az ég felé, és lôn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig.
23  Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ô helyébôl három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ô lakhelyében.
24  Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az ùrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
25  Mózes pedig monda: Sôt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égô-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
26  És velünk jônek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az ùrnak, míg oda nem jutunk.
27  De az ùr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará ôket elbocsátani.
28  És monda néki a Faraó: Menj el elôlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.
29  Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.

11

1 Az ùr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestôl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.
2  Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az ô férfitársától, az asszony pedig az ô asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.
3  Az ùr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elôtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái elôtt és nép elôtt.
4  És monda Mózes: Ezt mondja, az ùr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba.
5  És meghal Égyiptom földén minden elsôszülött, a Faraónak elsôszülöttétôl fogva, a ki az ô királyi székében ûl, a szolgálónak elsô szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden elsô fajzása.
6  És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.
7  De Izráel fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertôl kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az ùr Égyiptom között és Izráel között.
8  És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborúlnak elôttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elôl.
9  Az ùr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.
10  Mózes pedig és Åron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó elôtt; de az ùr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az ô földérôl.

12

1 Szólott vala pedig az ùr Mózesnek és Åronnak Égyiptom földén, mondván:
2  Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsô legyen ez néktek az esztendô hónapjai között.
3  Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4  Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
5  A bárány ép, hím, egy esztendôs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek.
6  És legyen nálatok ôrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
7  És vegyenek a vérbôl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
8  A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.
9  Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fôtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábaszáraival és belsejével együtt.
10  És ne hagyjatok belôle reggelre, vagy a mi megmarad belôle reggelre, tûzzel égessétek meg.
11  És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az ùr páskhája az.
12  Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsôszülöttet Égyiptom földén, az embertôl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az ùr.
13  És a vér jelûl lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
14  És legyen ez a nap néktek emlékezetûl, és innepnek szenteljétek azt az ùrnak nemzetségrôl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
15  Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsô napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsô naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbôl.
16  Az elsô napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedûl csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
17  Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérôl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrôl nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18  Az elsô hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19  Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébôl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20  Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21  Elôhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22  És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vér be, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbôl, a mely az edényben van; ti közületek pedig senki se menjen ki az ô házának ajtaján reggelig.
23  Mikor általmegy az ùr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az ùr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24  Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25  És mikor bementek a földre, melyet az ùr ád néktek, amint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26  Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27  Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az ùrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborúla.
28  És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az ùr Mózesnek és Åronnak; úgy cselekedének.
29  Lôn pedig éjfélkor, hogy megöle az ùr minden elsôszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsôszülöttétôl fogva, a ki az ô királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsôszülöttéig és a baromnak is minden elsô fajzását.
30  És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ô szolgái és egész Égyiptom, és lôn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31  És hívatá Mózest és Åront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az ùrnak, a mint mondátok.
32  Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33  És az Égyiptombeliek erôsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34  És a nép az ô tésztáját, minekelôtte megkelt volna, sütôteknôivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35  Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektôl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36  Az ùr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elôtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37  És elindulának Izráel fiai Rahmeszeszbôl Szukhótba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38  Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39  És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40  Az Izráel fiainak lakása pedig a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendô vala.
41  És lôn a négyszáz harmincz esztendô végén, lôn pedig ugyanazon napon, hogy az ùrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérôl.
42  Az ùr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta ôket Égyiptom földérôl; az ùr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elôtt nemzetségrôl nemzetségre.
43  És monda az ùr Mózesnek és Åronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.
44  Akárkinek is pénz en vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted.
45  A zsellér és a béres ne egyék abból.
46  Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.
47  Izráel egész gyülekezete készítse azt.
48  És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az ùrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból.
49  Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
50  És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az ùr Mózesnek és Åronnak, úgy cselekedének.
51  Ugyanazon napon hozá ki az ùr az Izráel fiait Égyiptomnak földérôl, az ô seregeik szerint.

13

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Nékem szentelj minden elsôszülöttet, valami megnyitja az ô anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.
3  És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az ùr; azért ne egyetek kovászost.
4  Ma mentek ki, az Abib hónapban.
5  És ha majd bevisz téged az ùr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrôl megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.
6  Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ûlj az ùrnak.
7  Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.
8  És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az ùr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.
9  És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetûl a te szemeid elôtt azért, hogy az ùr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az ùr Égyiptomból.
10  Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendôrôl esztendôre.
11  Ha pedig beviénd téged az ùr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:
12  Az ùrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az ô anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az ùré.
13  De a szamárnak minden elsô fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsôszülöttét megváltsd a te fiaid közûl.
14  És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az ùr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.
15  És lôn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az ùr minden elsôszülöttet Égyiptom földén, az ember elsôszülöttétôl a barom elsô fajzásáig; azért áldozok én az ùrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsôszülöttét.
16  Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötô gyanánt a te szemeid elôtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az ùr Égyiptomból.
17  És lôn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé ôket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.
18  Kerülô úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérôl.
19  És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.
20  És elindúlának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.
21  Az ùr pedig megy vala elôttök nappal felhôoszlopban, hogy vezérelje ôket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
22  Nem távozott el a felhôoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elôl. az Égyiptombeliek pedig oda vesznek.

14

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Szólj az Izráel fiainak, hogy fordúljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth elôtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón elôtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
3  Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felôl: Eltévelyedtek ezek e földön; körûlfogta ôket a puszta.
4  Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és ûzôbe veszi ôket, hogy megdicsôíttessem a Faraó által és minden ô serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az ùr. És úgy cselekedének.
5  És hírûl vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ô szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
6  Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ô népét.
7  És vôn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
8  És megkeményíté az ùr a Faraó nak, az égyiptomi királynak szívét, hogy ûzôbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
9  És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék ôket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elôtt.
10  A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az ùrhoz kiáltának az Izráel fiai.
11  És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?
12  Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
13  Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az ùr szabadítását, a melyet ma cselekeszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14  Az ùr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
15  És monda az ùr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
16  Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
17  Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsôíttetem a Faraó által és az ô egész serege által, szekerei és lovasai által.
18  És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az ùr, ha majd megdicsôíttetem a Faraó által, az ô szekerei és lovasai által.
19  Elindúla azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elôtt, és méne mögéjök; a felhô-oszlop is elindúla elôlök s mögéjök álla.
20  És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lôn a felhô és a setétség; az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
21  És kinyújtá Mózes az ô kezét a tengerre, az ùr pedig egész éjjel erôs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
22  És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kôfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felôl.
23  Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomúlának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
24  És lôn hajnalkor, rátekinte az ùr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhô-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
25  És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elôl, mert az ùr hadakozik érettök Égyiptom ellen.
26  És szóla az ùr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ô szekereikre s lovasaikra.
27  És kinyújtá Mózes az ô kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ô elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az ùr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
28  Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közûlök.
29  De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kôfal gyanánt valának nékik jobb-és balkezök felôl.
30  És megszabadítá az ùr azon a napon Izráelt az Égyiptombe liek kezébôl; és látá Iráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.
31  És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az ùr Égyiptomban; félé azért a nép az Urat és hívének az ùrnak és Mózesnek, az ô szolgájának.

15

1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az ùrnak, és szólának mondván: Éneklek az ùrnak, mert fenséges ô, lovat lovasával tengerbe vetett.
2  Erôsségem az ùr és énekem, szabadítómmá lôn nekem; ez az én Istenem, ôt dicsérem, atyámnak Istene, ôt magasztalom.
3  Vitéz harczos az ùr; az ô neve Jehova.
4  A Faraó szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
5  Elborították ôket a hullámok, kô módjára merûltek a mélységbe.
6  Jobbod, Uram, erô által dicsôûl, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
7  Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az ôket mint tarlót.
8  Orrod lehelletétôl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevûltek a tenger szívében.
9  Az ellenség monda: ÿzöm, utólérem ôket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja ôket karom.
10  Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be ôket; elmerûltek, mint az ólom a nagy vizekben.
11  Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsô, félelemmel dícsérendô és csudatévô?
12  Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé ôket a föld.
13  Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
14  Meghallják ezt a népek és megrendûlnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
15  Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
16  Félelem és aggodalom lepi meg ôket; karod hatalmától elnémulnak mint a kô, mig átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
17  Beviszed s megtelepíted ôket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
18  Az ùr uralkodik mind örökkön örökké.
19  Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az ùr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
20  Akkor Miriám prófétaasszony, Åronnak nénje dobot vôn kezébe, és kimenének utána mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.
21  És felele nékik Miriám: Énekeljetek az ùrnak, mert fenséges ô, lovat lovasával tengerbe vetett.
22  Ennekutána elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertôl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
23  És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.
24  És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
25  Ez pedig az ùrhoz kiálta, és mutata néki az ùr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.
26  És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ô szemei elôtt és figyelmezel az ô parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közûl, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az ùr, a te gyógyítód.
27  És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.

16

1 És elindúlának Élimbôl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérôl való kijövetelök után.
2  És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Åron ellen a pusztában.
3  S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az ùr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ûlünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.
4  És monda az ùr Mózesnek: ìmé én esôképen bocsátok néktek kenyeret az égbôl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?
5  A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.
6  És monda Mózes és Åron Izráel minden fianak: Estve megtudjátok, hogy az ùr hozott ki titeket Égyiptom földérôl;
7  Reggel pedig meglátjátok az ùr dicsôségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az ùr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?
8  És monda Mózes: Estve húst ád az ùr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az ùr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanam az ùr ellen.
9  Åronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az ùr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat:
10  És lôn, mikor beszéle Åron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az ùr dicsôsége megjelenék a felhôben.
11  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
12  Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az ùr a ti Istentek.
13  És lôn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lôn a tábor körûl.
14  Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
15  A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az ùr adott néktek eledelûl.
16  Az ùr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ô sátorában vannak.
17  És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
18  Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása; kiki anynyit szedett, a mennyit megehetik vala.
19  Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
20  De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.
21  Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.
22  A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adák azt Mózesnek.
23  º pedig monda nékik: Ez az, a mit az ùr mondott: A holnap nyugalom napja, az ùrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit fôzni akartok, fôzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
24  És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.
25  És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az ùrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezôn.
26  Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
27  És lôn hetednapon: kimenének a nép közûl, hogy szedjenek, de nem találának.
28  És monda az ùr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?
29  Lássátok meg! az ùr adta néktek a szombatot; azért ád ô néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ô helyébôl a hetedik napon.
30  És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.
31  Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt: olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.
32  És monda Mózes: Ezt parancsolja az ùr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a melylyel étettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földérôl.
33  Åronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az ùr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.
34  A mint parancsolta vala az ùr Mózesnek, eltevé azt Åron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.
35  Az Izráel fiai pedig negyven esztendôn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.
36  Az ómer pedig az éfának tizedrésze.

17

1 És elindúla Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az ùr rendeléséhez képest az ô útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala ínni való vize.
2  Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3  És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg engemet, gyermekeimet, és barmaimat?
4  Mózes pedig az ùrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
5  És az ùr monda Mózesnek: Eredj el a nép elôtt és végy magad mellé Izráel vénei közûl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indúlj el.
6  ìmé én oda állok te elôdbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jô ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
7  És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az ùr vagy nincsen?
8  Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
9  És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férjfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
10  És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Åron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11  És lôn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel gyôz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek gyôz vala.
12  Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra ûljön; Åron pedig és Húr tartják vala az ô kezeit, egy felôl az egyik, más felôl a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
13  Józsué pedig leveré Amáleket és az ô népét fegyver élivel.
14  És monda az ùr Mózesnek: ìrd meg ezt emlékezetûl könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestôl eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.
15  És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.
16  És monda: Megesküdött az ùr, hogy harcza lesz az ùrnak Amálek ellen nemzetségrôl-nemzetségre.

18

1 És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izráellel az ô népével cselekedett vala, hogy kihozta az ùr Izráelt Égyiptomból.
2  És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét-miután haza bocsátotta ôt-
3  És az ô két fiát is, a kik közûl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön;
4  A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségûl volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétôl.
5  Eljuta tehát Jethró a Mózes ipa, az ô fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol ô táborozott vala az Isten hegye mellett.
6  És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te feleségeddel és az ô két fia is ô vele.
7  Kiméne azért Mózes az ô ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá ôt; és megkérdék egymást á llapotuk felôl és bemenének a sátorba.
8  És elbeszélé Mózes az ô ipának mind azt, a mit az ùr a Faraóval és az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a melyek útközben érték vala ôket, és mimódon szabadította meg ôket az ùr.
9  És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az ùr az Izráellel cselekedett vala, hogy megszabadítá ôt az Égyiptombeliek kezébôl.
10  És monda Jethró: Åldott legyen az ùr, a ki megszabadított titeket az Égyiptombeliek kezébôl és a Faraó kezébôl; a ki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól.
11  Most tudom már, hogy nagyobb az ùr minden istennél; mert az lett vesztökre, a mivel ellenök vétkeztek.
12  És Jethró, a Mózes ipa égôáldozattal és véresáldozattal áldozék az Istennek; Åron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten elôtt.
13  És lôn másod napon, leûle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes elôtt reggeltôl estig.
14  S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit ô a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért ûlsz te egymagad, mind az egész nép pedig elôtted áll reggeltôl estig?
15  És monda Mózes az ô ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám;
16  Ha ügyök-bajok van, én hozzám jônek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit.
17  Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.
18  Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erôd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.
19  Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten elôtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe.
20  És tanítsd ôket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell.
21  És szemelj ki magad az egész nép közûl derék, istenfélô férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyûlölik a haszonlesést és tedd közöttük elôljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
22  Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden idôben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elôdbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ôk ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.
23  Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben.
24  És hallgata Mózes az ô ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala.
25  És választa Mózes az egész Izráelbôl derék férfiakat és a nép fejeivé tevé ôket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.
26  És ítélik vala a népet minden idôben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ôk ítélnek vala.
27  És elbocsátá Mózes az ô ipát, és ez elméne hazájába.

19

1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földérôl, azon a napon érkezéknek a Sinai pusztába.
2  Refidimbôl elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3  Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az ùr a hegyrôl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4  Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5  Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6  És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7  Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az ùr.
8  És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az ùr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az ùrnak a nép beszédét.
9  És monda az ùr Mózesnek: ìmé én hozzád megyek a felhô homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az ùrnak a nép beszédét.
10  Az ùr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg ôket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ô ruháikat;
11  És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az ùr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12  És vess határt a népnek köröskörûl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13  Ne érintse azt kéz, hanem kôvel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14  Leszálla azért Mózes a hegyrôl a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ô ruháikat.
15  És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16  És lôn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû felhô lôn a hegyen és igen erôs kürtzengés; és megrémûle mind az egész táborbeli nép.
17  És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18  Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az ùr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19  És a kürt szava mindinkább erôsödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20  Leszálla tehát az ùr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az ùr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21  És monda az ùr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön elôre az Urat látni, mert közûlök sokan elhullanak.
22  És a papok is, a kik az ùr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az ùr.
23  Mózes pedig monda az ùrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy, körûl, és szenteld meg azt.
24  De az ùr monda néki: Eredj, menj alá, és jôjj fel te és Åron is veled; de a papok és a nép ne törjenek elôre, hogy feljôjjenek az ùrhoz; hogy reájok ne rontson.
25  Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

20

1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
2  Én, az ùr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérôl, a szolgálat házából.
3  Ne legyenek néked idegen isteneid én elôttem.
4  Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5  Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az ùr a te Istened, féltônszeretô Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, a kik engem gyûlölnek.
6  De irgalmasságot cselekszem ezerizíglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7  Az ùrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az ùr büntetés nélkûl, a ki az ô nevét hiába felveszi.
8  Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9  Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10  De a hetedik nap az ùrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belôl van;
11  Mert hat napon teremté az ùr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az ùr a szombat napját, és megszentelé azt.
12  Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az ùr a te Istened ád te néked.
13  Ne ölj.
14  Ne paráználkodjál.
15  Ne lopj.
16  Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17  Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
18  Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
19  És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20  Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ô félelme legyen elôttetek, hogy ne vétkezzetek.
21  Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhôhöz, melyben az Isten vala.
22  És monda az ùr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbôl beszéltem veletek.
23  Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
24  Földbôl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égô- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrôl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.
25  Ha pedig kövekbôl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kôbôl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertôztetted azt.
26  Lépcsôkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

21

1 Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:
2  Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben szabaduljon fel ingyen.
3  Ha egyedûl jött, egyedûl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.
4  Ha az ô ura adott néki feleséget, és ez fiakat, vagy leányokat szûlt néki: az asszony gyermekeivel együtt legyen az ô uráé; ô pedig egyedûl menjen el.
5  De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:
6  Akkor vigye ôt az ô ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz, vagy az ajtófélhez, és az ô ura fúrja által az ô fülét árral; és szolgálja ôt mindörökké.
7  És ha valaki az ô leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.
8  Ha nem tetszik az ô urának, hogy eljegyezze ôt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hûtlen volt hozzá.
9  Ha pedig a fiának jegyzi el ôt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.
10  Ha mást vesz magának: ennek ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.
11  Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen el ingyen, fizetés nélkûl.
12  A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
13  De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova menekûljön.
14  Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.
15  A ki megveri az ô atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
16  A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.
17  A ki szidalmazza az ô atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
18  És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ô felebarátját kôvel, vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:
19  Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.
20  Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját, vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg.
21  De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze ára az.
22  Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idô elôtt szûl, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák elôtt fizessen.
23  De ha veszedelem történik: akkor életet életért adj.
24  Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;
25  Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.
26  Ha valaki az ô szolgájának szemét vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az ô szeméért.
27  Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az ô fogáért.
28  Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kôvel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.
29  De ha az ökör azelôtt is öklelôs volt, és annak urát megintették, és még sem ôrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.
30  Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, amennyit reá kivetnek.
31  Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet szerint kell cselekedni.
32  Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.
33  Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:
34  A verem ura fizessen; pénzûl térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.
35  És ha valakinek ökre megdöfi az ô felebarátja ökrét, úgy hogy az elpusztúl: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el.
36  Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelôtt öklelôs volt, és nem ôrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.

22

1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.
2  Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbûn miatta.
3  Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.
4  Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh; két annyit fizessen érette.
5  Ha valaki mezôt, vagy szôlôt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az más mezején legel: mezejének javából és szôlôjének javából fizesse meg a kárt.
6  Ha tûz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mezô: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.
7  Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megôrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.
8  Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az ô felebarátja vagyonára.
9  Akármi bûn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a mirôl azt mondja: ez az; mindkettôjük ügye bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bûnösnek mondanak, fizessen két annyit az ô felebarátjának.
10  Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az ô felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérûl, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:
11  Az ùrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.
12  Ha pedig ellopták tôle: megfizesse az urának.
13  Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságúl; a széttépettet nem fizeti meg.
14  Ha pedig valaki kölcsön kér az ô felebarátjától, és az megsérûl vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
15  Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.
16  Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségûl.
17  Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.
18  Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
19  A ki barommal közösûl, halállal lakoljon.
20  A ki isteneknek áldozik, nem csupán az ùrnak, megölettessék.
21  A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
22  Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
23  Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ô kiáltását.
24  És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.
25  Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van: ne légy hozzá olyan mint, a hitelezô; ne vessetek reá uzsorát.
26  Ha zálogba veszed a te felebarátod felsô ruháját: naplemente elôtt viszszaadd azt néki:
27  Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben Háljon?bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.
28  A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
29  Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsôszülöttét nékem add.
30  Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az ô anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.
31  És szent emberek legyetek én elôttem; a mezôn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.

23

1 Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú ne légy.
2  Ne indúlj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására.
3  Szegénynek se kedvezz az ô peres ügyében.
4  Ha elôtalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki.
5  Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyûlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ô vele együtt.
6  A te szegényednek igazságát el ne fordítsd az ô perében.
7  A hazug beszédtôl távol tarts magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak.
8  Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét.
9  A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén.
10  Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését;
11  A hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te néped szegényei; a mi pedig ezektôl megmarad, egye meg a mezei vad. E képen cselekedjél szôlôddel és olajfáddal is.
12  Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyúgodjál, hogy nyúgodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény.
13  Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.
14  Háromszor szentelj nékem innepet esztendônként.
15  A kovásztalan kenyér innepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Égyiptomból: és üres kézzel senki se jelenjék meg színem elôtt.
16  És az aratás innepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a mezôn; és a takarodás innepét az esztendô végén, a mikor termésed betakarítod a mezôrôl.
17  Esztendônként háromszor jelenjék meg minden férfiad az ùr Isten színe elôtt.
18  Ne ontsd ki az én áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi áldozatom kövére meg ne maradjon reggelig.
19  A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek házába. Ne fôzd meg a gödölyét az ô anyjának tejében.
20  Imé én Angyalt bocsátok el te elôtted, hogy megôrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.
21  Vigyázz magadra elôtte, és hallgass az ô szavára; meg ne bosszantsd ôt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ô benne.
22  Mert ha hallgatándasz az ô szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat.
23  Mert az én Angyalom te elôtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat,
24  Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az ô cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat.
25  És szolgáljátok az Urat a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közûletek a nyavalyát.
26  El sem vetél, meddô sem lesz a te földeden semmi; napjaid számát teljessé teszem.
27  Az én rettentésemet bocsátom el elôtted, és minden népet megrettentek, a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom elôtted.
28  Darazsat is bocsátok el elôtted, és kiûzi elôled a Khivveust, Kananeust és Khittheust.
29  De nem egy esztendôben ûzöm ôt ki elôled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad.
30  Lassan-lassan ûzöm ôt ki elôled, míg megszaporodol és bírhatod a földet
31  És határodat a veres tengertôl a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiûzöd azokat elôled.
32  Ne köss szövetséget se azokkal, se az ô isteneikkel.
33  Ne lakjanak a te földeden, hogy bûnbe ne ejtsenek téged ellenem: mert ha az ô isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked.

24

1 És monda Mózesnek: Jöjj fel az ùrhoz te és Åron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közûl hetvenen, és hajtsátok meg magatokat elôtte távolról.
2  És csak Mózes közeledjék az ùrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jôjjön fel vele.
3  Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az ùr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyezô szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az ùr parancsolt, megcselekeszszük.
4  Mózes pedig felírá az ùrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
5  Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égô áldozatokat, és hálaáldozatúl tulkokat ölének az ùrnak.
6  Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.
7  Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az ùr parancsolt, és engedelmeskedünk.
8  Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: ìmé a szövetségnek vére, melyet az ùr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.
9  Azután felméne Mózes és Åron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közûl hetvenen;
10  És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafirfényû tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.
11  És Izráel fiainak e választottjaira nem bocsátá kezét; jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.
12  És szóla az ùr Mózesnek: Jôjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kôtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.
13  Felkele azért Mózes és az ô szolgája, Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.
14  A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: ìmé Åron és Húr veletek vannak; a kinek valami ügye van, ô hozzájok menjen.
15  Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhô borítá el a hegyet.
16  És az ùr dicsôsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhô borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhô közepébôl.
17  Az ùr dicsôségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme elôtt, mint emésztô tûz, a hegy tetején.
18  És beméne Mózes a felhô közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.

25

1 És szóla az ùr Mózeshez, mondván:
2  Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertôl, a kit a szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat.
3  Ez pedig az az ajándék, a mit tôlök szedjetek: arany és ezüst és réz.
4  És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû fonal, meg len fonal, és kecskeszôr.
5  És veresre festett kosbôrök, és borzbôrök, és sittim-fa.
6  Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való fûszerek.
7  ònix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez.
8  És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ô közöttök lakozzam.
9  Mindenestôl úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.
10  És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.
11  Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belôl is kivûl is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörûl arany pártázatot.
12  És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát.
13  Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd aranynyal.
14  És a rúdakat dugd a láda oldalain levô karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát.
15  A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.
16  És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.
17  Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.
18  Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére.
19  Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélbôl csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.
20  A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé fordúljanak.
21  A fedelet pedig helyezd a ládára felûl, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.
22  Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejérôl, a két Kérub közûl, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.
23  Csinálj asztalt is sittim-fából, két sing hosszút, egy sing széleset, és másfél sing magasat.
24  És borítsd be azt tiszta aranynyal, és csinálj reá köröskörûl arany pártázatot.
25  Csinálj reá köröskörûl egy tenyérnyi karájt, karájára pedig csinálj köröskörûl arany pártázatot.
26  Négy arany karikát is csinálj hozzá, és illeszd a karikákat a négy lábának négy szegletére.
27  A karáj mellett legyenek a karikák rúdtartókul, hogy hordozhassák az asztalt.
28  Azokat a rúdakat is sittim-fából csináld és aranynyal borítsd be, és azokon hordozzák az asztalt.
29  Készítsd el tálait is, csészéit is, kancsóit is, kelyheit is, a melyekkel italáldozatot áldoznak; tiszta aranyból csináld azokat.
30  És tégy az asztalra szent kenyeret, mely mindenkor elôttem legyen.
31  Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága, csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek.
32  Hat ág jôjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.
33  Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövô mind a hat ágon.
34  A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival.
35  Gomb legyen a belôle kijövô két ág alatt; ismét gomb a belôle kijövô két ág alatt, és ismét gomb a belôle kijövô két ág alatt: így a gyertyatartóból kijövô mind a hat ág alatt.
36  Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész.
37  Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy elôre világítsanak.
38  Hamvvevôi és hamutartói is tiszta aranyból legyenek.
39  Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az eszközöket.
40  Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.

26

1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbôl, és kék, és bíborpiros, és karmazsinszínûbôl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.
2  Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing legyen, egy-egy kárpit szélessége pedig négy sing; egy mértéke legyen mindenik kárpitnak.
3  Öt kárpit legyen egymással egybefoglalva, ismét öt kárpit egymással egybefoglalva.
4  És csinálj hurkokat kék lenbôl az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrôl van; ugyanezt csináld a szélsô kárpit szélével a másik egybefoglalásban is.
5  Ötven hurkot csinálj az egyik kárpiton; ötven hurkot csinálj ama kárpit szélén is, a mely a másik egybefoglalásban van; egyik hurok a másiknak általellenében legyen.
6  Csinálj ötven arany horgocskát is, és e horgocskákkal foglald össze egyik kárpitot a másikkal, hogy a hajlék eggyé legyen.
7  Ezután csinálj kecskeszôr kárpitokat sátorúl a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet.
8  Egy kárpit hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig egy kárpitnak négy sing; egy mértéke legyen a tizenegy kárpitnak.
9  És foglald egybe az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön; a hatodik kárpitot pedig kétrét hajtsd a sátor elejére.
10  És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrôl van; és ötven hurkot a kárpit szélén a másik egybefoglalásban is.
11  Csinálj ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és foglald egybe a sátort, hogy egygyé legyen.
12  A sátor kárpitjának fölösleges része, a fölösleges kárpitnak fele csüggjön alá a hajlék hátulján.
13  Egy singnyi pedig egyfelôl, és egy singnyi másfelôl, abból, a mi a sátor kárpitjainak a hosszában fölösleges, bocsáttassék alá a hajlék oldalain egyfelôl is, másfelôl is, hogy befedje azt.
14  Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbôrökbôl, és e fölé is egy takarót borzbôrökbôl.
15  Csinálj a hajlékhoz deszkákat is sittim-fából, felállogatva.
16  A deszka hossza tíz sing legyen; egy-egy deszka szélessége pedig másfél sing.
17  Egy-egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelô; így csináld a hajlék minden deszkáját.
18  A deszkákat pedig így csináld a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délfelé.
19  A húsz deszka alá pedig negyven ezüst talpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, annak két csapjához képest; megint két talpat egy-egy deszka alá, a két csapjához képest.
20  A hajlék másik oldalául is, észak felôl húsz deszkát.
21  És azokhoz is negyven ezüst talpat; két talpat egy deszka alá, megint két talpat egy deszka alá.
22  A hajlék nyugoti oldalául pedig csinálj hat deszkát.
23  A hajlék szegleteiül is csinálj két deszkát a két oldalon.
24  Kettôsen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettô; a két szeglet számára legyenek.
25  Legyen azért nyolcz deszka, és azokhoz tizenhat ezüst talp; két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.
26  Csinálj reteszrúdakat is sittim-fából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz,
27  És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz; és a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz is öt reteszrúdat hátulról.
28  A középsô reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végtôl a másik végig érjen.
29  A deszkákat pedig borítsd meg ar anynyal, és karikákat is aranyból csinálj azokhoz a reteszrúdak tartói gyanánt; a reteszrúdakat is megborítsd aranynyal.
30  A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, a mint néked a hegyen mutattatott.
31  És csinálj függönyt, kék, és bíborpirost, és karmazsinszinû, és sodrott lenbôl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.
32  És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.
33  És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válaszsza el néktek a szent helyet a szentek szentjétôl.
34  Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe.
35  Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívûl, és a gyertyatartót az asztal ellenébe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az északi oldalba.
36  És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl, hímzômunkával.
37  A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból legyenek, és önts azokhoz öt réztalpat.

27

1 És csináld az oltárt sittim-fából, öt sing a hossza, és öt sing a szélessége; négyszegû legyen az oltár, és magassága három sing.
2  Szarvakat is csinálj a négy szegletére, szarvai magából legyenek, és borítsd meg azt rézzel.
3  Csinálj ahhoz fazekakat is a hamujának, hozzá való lapátokat, medenczéket, villákat és serpenyôket; minden hozzá való edényt rézbôl csinálj.
4  Csinálj ahhoz háló forma rostélyt is rézbôl, és csinálj a hálóra négy rézkarikát, a négy szegletére.
5  És tedd azt az oltár párkányzata alá alulról, úgy, hogy a háló az oltár közepéig érjen.
6  Csinálj az oltárhoz rúdakat is, sittim-fa rúdakat, és borítsd meg azokat rézzel.
7  És dugják a rúdakat a karikákba, és legyenek azok a rúdak az oltár két oldalán, mikor azt hordozzák.
8  Üresre csináld azt, deszkákból; a mint néked a hegyen mutattatott, úgy csinálják.
9  Pitvart is csinálj a hajléknak; a déli oldalon a pitvarhoz szônyegeket, sodrott lenbôl; száz sing legyen a hossza egy oldalnak.
10  Ahhoz húsz oszlopot, húsz réz talpat, és az oszlopok horgait és átalkötôit ezüstbôl.
11  Épen úgy az északi oldalon, hosszában, száz sing hosszú szônyeget; ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réz talpat, és az oszlopok horgait és átalkötôit ezüstbôl.
12  A pitvar szélességéhez pedig nyugot felôl ötven sing szônyeget; ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat.
13  A pitvarnak szélessége kelet felôl is ötven sing.
14  És tizenöt sing szônyeg legyen egy ik oldalról, ehhez három oszlop, ezekhez pedig három talp.
15  A másik oldalról is tizenöt sing szônyeg, ehhez három oszlop és ezekhez három talp.
16  A pitvar kapuján pedig húsz sing lepel legyen, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû és sodrott lenbôl, himzômunkával; ehhez négy oszlop, ezekhez pedig négy talp.
17  A pitvar minden oszlopát ezüst átalkötôk vegyék körûl, horgaik ezüstbôl, talpaik pedig rézbôl legyenek.
18  A pitvar hossza száz sing, és szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt sing; leplei sodrott lenbôl, talpai pedig rézbôl legyenek.
19  A hajlék minden edénye, az ahhoz való mindennemû szolgálatban, és minden szege, és a pitvarnak is minden szege rézbôl legyen.
20  Te pedig parancsold meg az Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égô lámpát gyujthassanak.
21  A gyülekezet sátorában a függönyön kívûl, a mely a bizonyság elôtt van, készítsék el azt Åron és az ô fiai, estvétôl fogva reggelig az ùr elôtt. Örök rendtartás legyen ez az ô nemzetségöknél Izráel fiai között.

28

1 Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát Åront, és az ô fiait ô vele az Izráel fiai közûl, hogy papjaim legyenek: Åron, Nádáb, Abihu, Eleázár, Ithamár, Åronnak fiai.
2  És csinálj szent ruhákat Åronnak a te atyádfiának, dicsôségére és ékességére.
3  És szólj minden bölcs szívûeknek, a kiket betöltöttem a bölcseség lelkével, hogy csinálják meg az Åron ruháit, az ô felszentelésére, hogy papom legyen.
4  Ezek pedig a ruhák, a melyeket készítsenek: hósen, efód, palást, koczkás köntös, süveg és öv. És csináljanak szent ruhákat Åronnak a te atyádfiának, és az ô fiainak, hogy papjaim legyenek.
5  Vegyék hát ôk elô az aranyat, és a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû fonalat és a lenfonalat.
6  És csinálják az efódot aranyból, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és sodrott lenbôl, mestermunkával.
7  Két vállkötô is legyen hozzá kapcsolva a két végéhez, hogy összekapcsoltathassék.
8  Åtkötô öve pedig, a mely rajta van, ugyanolyan mívû és abból való legyen; aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl.
9  Annakutána végy két ónix-követ, és mesd fel azokra az Izráel fiainak neveit.
10  Hatnak nevét az egyik kôre, a másik hatnak nevét pedig a másik kôre, az ô születésök szerint
11  Kômetszô munkával, a mint a pecsétet metszik, úgy metszesd e két követ az Izráel fiainak neveire; köröskörûl arany boglárokba csináld azokat.
12  És tedd e két követ az efód vállkötôire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetôül hordozza Åron azoknak neveit az ô két vállán az ùr elôtt.
13  Csinálj annakokáért arany boglárokat,
14  És két lánczot tiszta aranyból; fonatékosan csináld azokat; sodrott mívûek legyenek, és tedd rá a sodrott lánczokat a boglárokra.
15  Azután csináld meg az ítéletnek hósenét mestermunkával; úgy csináld mint az efódot csináltad: aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl csináld azt.
16  Négyszögû legyen, kétrétû, egy arasznyi hosszú, és egy arasznyi széles.
17  És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ, ilyen sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az elsô sor.
18  A második sor pedig: karbunkulus, zafir és gyémánt.
19  A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.
20  A negyedig sor: krizolith, ónix és jáspis; arany boglárokba legyenek foglalva.
21  A kövek tehát az Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettô legyen az ô nevök szerint; mint a pecsét úgy legyen metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.
22  A hósenre pedig csinálj fonatékos lánczokat, sodrott mívûeket, tiszta aranyból.
23  És csinálj a hósenre két arany karikát, és tedd a két karikát a hósen két szegletére.
24  És a két arany fonatékot fûzd a hósen két szegletén levô karikákba.
25  A két fonatéknak két végét pedig foglald a két boglárhoz, és tûzd az efódnak vállkötôihez, annak elôrészére.
26  Csinálj még két arany karikát, és tedd azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé van az efód felôl.
27  És csinálj még két arany karikát, és tedd azokat az efód két vállkötôjére alól, annak elôrésze felôl, egybefoglalásához közel, az efód öve felett.
28  És csatolják a hósent az ô karikáinál fogva az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efód öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól.
29  És viselje Åron az Izráel fiainak neveit az ítélet hósenén, az ô szíve felett, a mikor bemegy a szenthelyre, emlékeztetóûl az ùr elôtt szüntelen.
30  Azután tedd az ítéletnek hósenébe az Urimot és Thummimot, hogy legyenek azok az Åron szíve felett, a mikor bemegy az ùr eleibe, és hordozza Åron az Izráel fiainak ítéletét az ô szívén az ùr színe elôtt szüntelen.
31  És csináld az efód palástját egészen kék lenbôl.
32  Közepén legyen nyílás a fejének; a nyílásnak szegése legyen köröskörûl, takácsmunka, olyan legyen mint a pánczél nyílása, hogy el ne szakadjon.
33  És ennek alsó peremére csinálj gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû lenbôl, a peremére köröskörûl, és ezek közé arany csengettyûket is köröskörûl.
34  Arany csengettyû, meg gránátalma, arany csengettyû, meg gránátalma legyen a palást peremén köröskörûl.
35  És legyen az Åronon, a mikor szolgál, hogy hallassék annak csengése, a mikor bemegy a szenthelybe az ùr eleibe, és mikor kijön, hogy meg ne haljon.
36  Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és mesd ki arra, mint a pecsétet metszik: Szentség az ùrnak.
37  És kösd azt kék zsinórra, hogy legyen az a süvegen; a süvegnek elôrészén legyen az.
38  És legyen az az Åronnak homlokán, hogy Åron viselje a szent áldozatok körûl elkövetett vétket, a melyeket az Izráel fiai mindenféle szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye ôket az ùr elôtt.
39  A lenköntöst pedig koczkásan készítsd, és a süveget lenbôl csináld, az övet meg hímzô munkával készítsd.
40  Az Åron fiainak is csinálj köntösöket, és csinálj nékik öveket is, meg süvegeket is csinálj nékik, dicsôségökre és ékességökre.
41  És öltöztesd fel azokba Åront a te atyádfiát, és az ô fiait vele együtt, és kend fel ôket, iktasd be ôket tisztjökbe, és szenteld fel ôket, hogy papjaimmá legyenek.
42  Csinálj nékik lábravalókat is gyolcsból, hogy befödjék azoknak mezítelen testét, és az ágyéktól a tomporig érjenek.
43  És legyenek azok Åronon és az ô fiain, a mikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy a mikor az oltárhoz járulnak, a szenthelyen való szolgálattételre, hogy bûnt ne vigyenek oda és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez Åronnak és az ô magvának ô utána.

29

1 Ez az, a mit ô velök cselekedjél, az ô felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkûl való két kost.
2  És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.
3  És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.
4  Åront pedig és az ô fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg ôket vízzel.
5  És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Åront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel ôt az efód övével.
6  Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.
7  És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az ô fejére, így kend fel ôt.
8  Fiait is állítsd elô, és öltöztesd fel ôket a köntösökbe.
9  És övezd körûl ôket övvel, Åront és az ô fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Igy iktasd be tisztökbe Åront és fiait.
10  Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Åron és az ô fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.
11  És vágd le a tulkot az ùr elôtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.
12  Azután végy a tulok vérébôl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a többi vért pedig töltsd mind az oltár aljára.
13  És vedd a kövérébôl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévô hártyát, és a két vesét a rajtok lévô kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.
14  A tulok húsát, bôrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.
15  Vedd az egyik kost is, és Åron és az ô fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
16  Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra körös-körûl.
17  A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.
18  Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égôáldozat az az ùrnak, kedves illatú tûzáldozat az ùrnak.
19  Vedd a másik kost is, és Åron és az ô fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
20  Azután vágd le a kost, és végy annak vérébôl, és hintsd meg azzal Åron füle czimpáját és az ô fiai jobb fülének czimpáját, és az ô jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a többi vért pedig hintsd az oltárra köröskörûl.
21  Azután végy a vérbôl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Åronra és az ô ruháira, s vele együtt az ô fiaira és az ô fiainak ruháira, hogy szent legyen ô és az ô ruhái, s vele együtt az ô fiai és az ô fiainak ruhái.
22  Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levô kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.
23  Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek a kosarából, mely az ùr elôtt van;
24  És rakd mindezeket az Åron kezeire és az Åron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az ùr elôtt.
25  Azután vedd le azokat kezükrôl, és füstölögtesd el az oltáron az égôáldozat felett kedves illatúl az ùr elôtt; az ùrnak tûzáldozata az.
26  Vedd az Åron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az ùr elôtt; azután legyen az a te részed.
27  ìgy szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Åronnak és az ô fiainak felavatási kosából
28  És legyen ez Åronnak és az ô fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérôl az ô hálaáldozataikból; az ùrnak felmutatott adomány.
29  A szent öltözetek pedig, a melyek az Åronéi, legyenek ô utána az ô fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.
30  Hét napon öltözzék azokba, a ki az ô fiai közûl ô utána pap lesz, a ki bemenendô lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.
31  A felavatási kost pedig vedd, és fôzd meg annak húsát szent helyen.
32  És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Åron és az ô fiai.
33  ºk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék azokból; mert szentek azok.
34  Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbôl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.
35  Åronnal tehát és az ô fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd ôket tisztökbe.
36  És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelô áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.
37  Hét napon tégy engesztelô áldozatot az oltároz; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.
38  Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendôs két bárányt mindennap szüntelen.
39  Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.
40  És az egyik bárányhoz végy egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatúl pedig egy negyed hin-nyi bort.
41  A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel-
és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatúl, tûzáldozatúl az ùrnak. 42  Szüntelen égôáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az ùr elôtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.
43  Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsôségem által.
44  És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Åront és az ô fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.
45  És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.
46  És megtudják, hogy én, az ùr vagyok az ô Istenök, a ki kihoztam ôket Égyiptom földérôl, hogy közöttök lakozhassam, én, az ùr az ô Istenök.

30

1 Csinálj oltárt a füstölô szerek füstölgésére is, sittim-fából csináld azt.
2  Egy sing hosszú, egy sing széles, négyszögû és két sing magas legyen, ugyanabból legyenek szarvai is.
3  És borítsd meg azt tiszta aranynyal, a tetejét és oldalait köröskörûl, és szarvait is; arany pártázatot is csinálj hozzá köröskörûl.
4  Csinálj hozzá két arany karikát is, pártázata alá a két oldalán, mindkét oldalára csináld, hogy legyenek rúdtartókúl, hogy azokon hordozzák azt.
5  És a rúdakat csináld sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal.
6  És tedd azt a függöny elé, a mely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele elôtt van, a hol megjelenek néked.
7  Åron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölô szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt.
8  És a mikor Åron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az ùr elôtt nemzetségrôl nemzetségre.
9  Ne áldozzatok azon idegen füstölôszerekkel, se égôáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek reá.
10  És egyszer egy esztendôben engesztelést végezzen Åron annak szarvainál az engesztelô napi áldozat vérébôl; egy esztendôben egyszer végezzen engesztelést azon, nemzetségrôl nemzetségre. Szentségek szentsége ez az ùrnak.
11  Azután szóla az ùr Mózesnek, mondván:
12  Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az ùrnak az ô megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az ô megszámláltatásuk miatt.
13  Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az ùrnak.
14  Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendôstôl fogva felfelé, adja meg az áldozatot az ùrnak.
15  A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az ùrnak engesztelésûl a ti lelketekért.
16  És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az ùr elôtt, engesztelésül a ti lelketekért.
17  Azután szóla az ùr Mózesnek, mondván:
18  És csinálj rézmedenczét, lábát is rézbôl, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet;
19  Hogy Åron és az ô fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat.
20  A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tûzáldozatot füstölögtessenek az ùrnak.
21  Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nékik, néki és az ô magvának nemzetségrôl nemzetségre.
22  Ismét szóla az ùr Mózesnek mondván:
23  Te pedig végy drága fûszereket, híg mirhát ötszáz siklusért, jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is kétszáz ötvenért.
24  Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt.
25  És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítôk mestersége szerint. Legyen az szent kenô olaj.
26  És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját.
27  Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak edényit, és a füstölô oltárt.
28  Az egészen égôáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.
29  ìgy szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen.
30  Kend fel Åront is és az ô fiait is; így szenteld fel ôket papjaimmá.
31  Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél is.
32  Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint, ne csináljatok: szent az; szent legyen elôttetek is.
33  Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az ô népe közûl.
34  Monda ismét az ùr Mózesnek: Végy fûszereket, csepegô gyantát, onyxot, galbánt, e fûszereket és tiszta temjént, egyenlô mértékkel.
35  És csinálj belôlök füstölô szert, a fûszercsináló elegyítése szerint; tiszta és szent legyen az.
36  És abból törj apróra, és tégy belôle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátorában, a hol megjelenek néked. Szentségek szentsége legyen ez elôttetek.
37  És a füstölô szer, a melyet készítesz, az ùrnak szentelt legyen elôtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok.
38  Mindaz, a ki hasonló füstölôt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az ô népe közûl.

31

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  ìmé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségébôl.
3  És betöltöttem ôt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez.
4  Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstbôl, rézbôl kell csinálni,
5  És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni.
6  És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségébôl, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam.
7  A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét.
8  Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölô oltárt.
9  Az egészen égôáldozat oltárát és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.
10  A szolgálathoz való ruhákat, Åron papnak szent öltözetit, és az ô fiainak öltözetit, a papi szolgálatra.
11  A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölô szert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam.
12  Azután szóla az ùr Mózesnek, mondván:
13  Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségrôl nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy Én vagyok az ùr, a ki titeket megszentellek.
14  Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ô népe közûl.
15  Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az ùrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.
16  Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségrôl nemzetségre, örök szövetségül.
17  Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az ùr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.
18  Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten újjával írt kôtáblákat.

32

1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrôl leszállani, egybegyûle a nép Åron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik elôttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lôn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébôl kihozott.
2  És monda nékik Åron: Szedjétek le az aranyfüggôket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
3  Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggôket füleirôl, és elvivék Åronhoz.
4  És elvevé kezökbôl, és alakítá azt vésôvel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérôl.
5  Mikor látta ezt Åron, oltárt építe az elôtt, és kiálta Åron, mondván: Holnap az ùrnak innepe lesz!
6  Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égôáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
7  Szóla pedig az ùr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földébôl.
8  Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébôl.
9  Monda ismét az ùr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10  Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el ôket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11  De Mózes esedezék az ùrnak, az ô Istenének színe elôtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erôvel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földérôl?
12  Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki ôket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörûlje ôket a föld színérôl? Muljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13  Emlékezzél meg Åbrahámról, Izsákról és Izráelrôl a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrôl szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14  És abba hagyá az ùr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ô népére.
15  Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrôl, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felôl, mind más felôl beírva.
16  A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
17  Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
18  Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyôzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
19  És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébôl a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
20  Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tûzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
21  És monda Mózes Åronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted?
22  Felele Åron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.
23  Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elôttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérôl kihozott, nem tudjuk mint lôn dolga.
24  Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le: és nékem ide adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e borjú formáltaték.
25  És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Åron megvadítá vala ôket, ellenségeik csúfjára,
26  Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az ùré, ide hozzám! és gyûlének ô hozzá mind a Lévi fiai.
27  És szóla nékik: Ezt mondja az ùr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ô attyafiát, barátját és rokonságát.
28  A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbôl úgymint háromezer férfiú.
29  És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az ùrnak, kiki az ô fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30  És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért felmegyek az ùrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek.
31  Megtére azért Mózes az ùrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32  De most bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbôl, a melyet írtál.
33  És monda az ùr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvembôl.
34  Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: ìmé, Angyalom megy elôtted; és az én látogatásom napján ezt az ô bûnöket is meglátogatom.
35  És megverte az ùr a népet ezért is, a mit cselekedtek a borjúval, melyet Åron készített vala.

33

1 Szóla azután az ùr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földérôl, a földre, a melyrôl megesküdtem Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt.
2  És bocsátok elôtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:
3  A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.
4  Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borúla, és senki nem tevé fel ékszereit.
5  Megmondotta vala az ùr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménnyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.
6  És lerakták magokról az Izráel fiai az ô ékességeket, a Hóreb hegyétôl fogva.
7  Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lôn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.
8  És lôn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az ô sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.
9  És lôn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhô-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
10  És látá az egész nép, hogy a felhôoszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ô sátorának ajtajában.
11  Az ùr pedig beszéle Mózessel színrôl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ô szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
12  És monda Mózes az ùrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elôtt.
13  Most azért ha kedvet találtam szemeid elôtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elôtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped
14  És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
15  Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.
16  Mert mirôl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk elôtte? Nem arról-é, ha velünk jársz? ìgy vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptôl, a mely e földnek színén van.
17  Monda azért az ùr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elôtt, és név szerint ismerlek téged.
18  És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsôségedet.
19  És monda az ùr: Megteszem, hogy az én dicsôségem a te orczád elôtt menjen el, és kiáltom elôtted az ùr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
20  Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
21  És monda az ùr: ìmé van hely én nálam; állj a kôsziklára.
22  És mikor átmegy elôtted az én dicsôségem, a kôszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged míg átvonúlok.
23  Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.

34

1 És monda az ùr Mózesnek: Vágj két kôtáblát, hasonlókat az elôbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elôbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
2  És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elômbe a hegy tetején.
3  De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.
4  Vágott azért két kôtáblát, az elôbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az ùr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kôtáblát.
5  Az ùr pedig leszálla felhôben, és ott álla ô vele, és nevén kiáltá az Urat:
6  És az ùr elvonúla ô elôtte és kiálta: Az ùr, az ùr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
7  A ki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a bûnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
8  És Mózes nagy sietséggel földre borúla, és lehajtá fejét.
9  És monda: Uram, ha elôtted kedvet találtam, kérlek járjon az ùr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.
10  º pedig monda: ìmé szövetséget kötök; a te egész néped elôtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az ùrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.
11  Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. ìmé kiûzöm elôled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.
12  Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.
13  Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
14  Mert nem szabad imádnod más istent; mert az ùr, a kinek neve féltôn szeretô, féltôn szeretô Isten ô.
15  Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ô isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ô áldozatukból,
16  És feleséget végy az ô leányaik közûl a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ô leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ô isteneiket követvén.
17  Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
18  A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
19  Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsô fajzása.
20  De a szamárnak elsô vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsôszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elômbe senki.
21  Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.
22  A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendô végén.
23  Háromszor esztendônként minden férfiú jelenjen meg az ùrnak, Izráel Ura Istenének színe elôtt.
24  Mert kiûzöm a népeket elôled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elôtt megjelenjél, esztendônként háromszor.
25  Åldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
26  Földed zsengéibôl az elsôt vidd fel az ùrnak a te Istenednek házába. Ne fôzz gödölyét az anyja tejében.
27  És monda az ùr Mózesnek: ìrd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak érte lme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
28  És ott vala az ùrral negyven nap és negyven éjjel; kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
29  És lôn, a mikor Mózes a Sinai hegyrôl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrôl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ô orczájának bôre sugárzik, mivelhogy ô vele szólott.
30  És a mint Åron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ô orczájának bôre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.
31  Mózes pedig megszólítá ôket, és Åron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.
32  Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az ùr mondott néki a Sinai hegyen.
33  Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tôn orczájára.
34  És mikor Mózes az ùr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijône. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.
35  És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bôre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy ºvele szóljon.

35

1 És egybegyûjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az ùr, hogy cselekedjétek:
2  Hat napon át munkálkodjatok a hetedik nap pedig szent legyen elôttetek, az ùr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.
3  Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.
4  És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az ùr parancsolt, mondván:
5  Szedjetek magatok közt ajándékot az ùrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az ùrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet.
6  És kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és lenfonalat, és kecskeszôrt.
7  Veresre festett kosbôröket, és borzbôröket és sittim-fát.
8  Világító olajat, arómákat a kenet olajához, és fûszereket a füstöléshez.
9  ònix köveket és foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez.
10  És a kik ti köztetek ahhoz értôk, jôjjenek elô, hogy csinálják meg mindazt, a mit az ùr parancsolt:
11  A hajlékot, annak sátorát és takaróját, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait.
12  A ládát és annak rúdjait, a fedéllel egybe, és a takaró függönyt.
13  Az asztalt és annak rúdjait, és minden edényét, és a szent kenyerekhez valókat.
14  A világító gyertyatartót és a hozzá való eszközöket, mécseit, és világító olajt.
15  A füstölô oltárt és rúdjait, a kenetnek olaját, és a jó illatú füstölôt, a hajlék ajtajára ajtótakarót.
16  Az egészen égôáldozat oltárát, annak réz rostélyát, rúdjait és minden eszközeit, a mosdómedenczét és annak lábát.
17  A pitvar szônyegeit, oszlopait, talpait, és a pitvar kapujának leplét.
18  A hajlék szegeit, a pitvar szegeit, és azoknak köteleit.
19  A szolgálati ruhákat, a szent hajlékban való szolgálathoz, a szent ruhákat Åron papnak, és az ô fiainak ruháit, a papi szolgálatra.
20  Azután kiméne Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elôl.
21  És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala, és hozának áldozatot az ùrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat.
22  És jövének férfiak és asszonyok együtt, mind, a kit szíve indított, hozának kapcsokat, függôket, gyûrûket, karpereczet, mindenféle arany eszközöket; a férfiak is, mind a kik aranyból hoztak áldozatot az ùrnak.
23  És minden ember, kinek a mije vala, hozott kék, bíborpiros, és karmazsinszínû, és lenfonalat, kecskeszôrt, veresre festett kosbôröket és borzbôröket.
24  Minden, a ki ezüstöt vagy rezet vihetett, felhozá azt áldozatul az ùrnak, és a kiknél sittim-fa találtaték a szolgálat különbözô szükségeire, felhozák azt.
25  Az asszonyok közûl pedig mind, a kik ahhoz értettek, saját kezeikkel fonának, és felvivék azt a mit fontak, a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a lenfonalat.
26  Azok az asszonyok pedig, a kik ahhoz értettek, fonának kecskeszôrt.
27  A fôemberek pedig hozának ónix köveket, foglalni való köveket, az efódhoz és a hósenhez.
28  Illatozó szert is és olajat, a mécsbe és a kenethez, és fûszereket a füstöléshez.
29  Minden férfi és asszony, a kit szíve önként indíta, hogy áldozzon az egész munkára, melyet az ùr parancsolt Mózes által, hogy véghez vigyenek: mind önként hoztak ajándékot az ùrnak az Izráel fiai.
30  És monda Mózes az Izráel fiainak: ìmé az ùr név szerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségébôl.
31  És betöltötte ôt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal minden mesterségben:
32  Hogy tudjon kigondolni mindent a mit aranyból, ezüstbôl és rézbôl kell csinálni;
33  És foglalásra való köveket metszeni, és fát faragni; és minden mesterséges munkát végezni.
34  Azontúl alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson, mind ô, mind Aholiáb az Akhiszamák fia, a Dán nemzetségébôl.
35  Betöltötte ôket bölcseség lelkével, hogy tudjanak mindenféle faragó, és kötô, és hímzô munkát készíteni, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és lenfonálból, és takácsmunkát, a kik készítenek ilyenféle munkát és kigondolnak mestermûveket.

36

1 (35:36) Azért Bésaléel és Aholiáb, és mindazok a bölcs férfiak, kiknek az ùr bölcseséget és értelmet adott, hogy meg tudják csinálni a szent hajlék szolgálatához való minden eszközöket: csinálják meg egészen úgy, a mint az ùr parancsolta.
2  (36:1)
Elhívá azért Mózes Bésaléelt, és Aholiábot, és mindazokat a bölcs férfiakat, a kiknek elméjébe tudományt adott vala az ùr, és mind a kit szíve arra indíta, hogy járuljon annak a munkának végrehajtásához. 3  (36:2) És átvevék Mózestôl mind azt az ajándékot, a mit az Izráel fiai hoztak vala, a szent hajlék felépítésének szolgálatára. Azontúl is minden reggel önkéntes ajándékot is hoztak.
4  (36:3)
Eljövének azért mind azok a bölcsek, kik a szent hajlék minden munkáján dolgoztak, kiki a maga munkájától, a melyen dolgozott, 5  (36:4) És ezt mondák Mózesnek: Többet hord a nép ajándékba, mint a mennyi kell a munka elkészítésére, a melyet parancsolt az ùr, hogy csináljunk.
6  (36:5) Parancsola azért Mózes, és hírré tevék a táborban: Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszünék a nép hordani.
7  (37:6) És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felelsleges is.
8  (36:7) És mind a bölcs szívû férfiak, kik munkálkodának, készíték a hajlékot, tíz kárpittal: sodrott lenbôl és kék, és bíborpiros és karmazsinszinûbôl, Kérubokkal, mestermunkával készíték azokat.
9  (36:8) Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing, szélessége egy-egy kárpitnak négy sing vala; egy mértéke vala minden kárpitnak.
10  (36:9) És öt kárpitot foglalának egybe, és ismét a más öt kárpitot is egybefoglalák, egyiket a másikkal.
11  (36:10) És csinálának kék hurkokat az elsô kárpitnak szélére, a mely szélrôl vala az egybefoglalásban; hasonlót csinálának a külsô kárpit szélére, a másik egybefoglalásban is.
12  (36:11) Az egyik kárpiton ötven hurkot csinálának, és ötven hurkot csinálának a másik kárpit szélén is, a mely a második egybefoglalásban vala; a hurkokat egymás ellenébe.
13  (36:12)
Csinálának ötven arany horgocskát is, és összefoglalák a kárpitokat a horgocskákkal, egyiket a másikkal, és eggyé lôn a hajlék. 14  (36:13)
Csinálának kárpitokat kecskeszôrbôl is, sátornak a hajlékra; tizenegy kárpitot csinálának ilyent. 15  (36:14) Egy kárpit hossza harmincz sing, és egy kárpit szélessége négy sing; egy mértéke vala a tizenegy kárpitnak.
16  (36:15) És egybefoglalák az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön.
17  (36:16)
Csinálának ötven hurkot is a kárpit szélére, a mely szélrôl vala az egybefoglalásban; ötven hurkot csinálának a kárpit szélére a másik egybefoglalásban is. 18  (36:17)
Csinálának ötven réz horgocskát is a sátor egybefoglalására, hogy egygyé legyen. 19  (36:18)
Csinálának takarót is a sátorra, veresre festett kosbôrökbôl, és azon felûl egy takarót borzbôrökbôl. 20  (36:19) És megcsinálák a deszkákat is a hajlékhoz sittim-fából, felállogatva.
21  (36:20) Tíz sing a deszkának hossza, másfél sing pedig egy deszkának szélessége.
22  (36:21) Egy deszkának két csapja vala, egyik a másiknak megfelelô; így csinálták a hajlék összes deszkáit.
23  (36:22) A deszkákat pedig így rendezék a hajlékhoz: húsz deszkát déli oldalon, délfelé.
24  (36:23) És a húsz deszka alá negyven ezüst talpat készítének; az egyik deszka alá két talpat, az ô két csapja szerint, a másik deszka alá is két talpat, az ô két csapja szerint.
25  (36:24) A hajlék másik oldalául, az északi oldalon, szintén húsz deszkát csinálának.
26  (36:25) És negyven ezüst talpat azok alá, két talpat az egyik deszka alá, a másik deszka alá is két talpat.
27  (36:26) A hajlék napnyugoti oldalául hat deszkát csinálának.
28  (36:27) A hajlék szegleteiül pedig a két oldalra, két deszkát csinálának.
29  (36:28) És alólról kezdve kettôsök valának, felûl pedig egybe valának foglalva egy karikával; így cselekedének mind a kettôvel, a két szegleten.
30  (36:29) Nyolcz deszka vala tehát, és azoknak tizenhat ezüst talpa, két-két talp egy-egy deszka alatt.
31  (36:30)
Csinálának reteszrúdakat is sittim-fából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz. 32  (36:31) És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz, és öt reteszrúdat a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz hátulról.
33  (36:32) És megcsinálák a középsô reteszrúdat is, hogy fusson a deszkák közepén, végtôl-végig.
34  (36:33) A deszkákat pedig aranynyal boríták be; a karikáikat aranyból csinálák, gyûrûk gyanánt a reteszrúdakhoz, és a reteszrúdakat is beboríták aranynyal.
35  (36:34)
Megcsinálák a függönyt is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl, mestermunkával csinálák azt, Kérubokkal. 36  (36:35) És csinálának ahoz négy oszlopot sittim-fából, és beboríták azokat aranynyal, horgaik aranyból; és öntének azokhoz négy ezüst talpat.
37  (36:36) És csinálának a sátor nyílására leplet kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl, hímzômunkával.
38  (36:37) És ahhoz öt oszlopot, horgaikkal együtt; és beboríták azoknak fejeit és átalkötôit aranynyal; öt talpuk pedig rézbôl vala.

37

1 És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából; harmadfél sing a hossza, szélessége másfél sing, magassága is másfél sing.
2  És beborítá azt tiszta aranynyal, mind belôl, mind kivûl, és csinála reá arany pártázatot köröskörûl.
3  És önte annak négy arany karikát a négy szegletére; egyik oldalára is kettôt, másikra is kettôt.
4  Csinála rúdakat is sittim-fából, és beborítá azokat aranynyal.
5  És betolá a rúdakat a láda oldalán levô karikákba, hogy a láda hordozható legyen.
6  Csinála fedelet is tiszta aranyból, harmadfél sing a hossza, másfél sing a szélessége.
7  Csinála két Kérubot is aranyból, vert aranyból csinálá azokat, a fedél két végére.
8  Az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan; a fedélbôl veré ki a Kérubokat, a két végére.
9  A Kérubok pedig kiterjeszték szárnyaikat felfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet, és arczaik egymással szembe valának; a fedél felé valának a Kérubok arczai.
10  Megcsinálá az asztalt is sittim-fából; két sing a hossza, a szélessége egy sing, magassága másfél sing.
11  És beborítá azt tiszta aranynyal, és csinála reá köröskörûl arany pártázatot.
12  Csinála egy tenyérnyi széles karájt is köröskörûl; és a karájhoz csinála arany pártázatot köröskörûl.
13  Azután önte hozzá négy arany karikát, és a karikákat ráilleszté a négy láb négy szegletére.
14  A karikák a karáj mellett valának rúdtartókúl, hogy az asztalt hordozhassák.
15  Meg csinálá a rúdakat is sittim-fából, és azokat beborítá aranynyal, hogy hordozhassák az asztalt.
16  Megcsinálá az asztalra való edényeket is: tálait, csészéit, kelyheit és kancsóit, a melyekkel italáldozatot áldoznak, tiszta aranyból.
17  Megcsinálá a gyertyatartót is tiszta aranyból, vert aranyból csinálá a gyertyatartót; szára, ága, csészéi, gombjai és virágai ô magából valának.
18  És hat ág jöve ki oldalaiból; egyik oldalról is három gyertyatartó-ág, másik oldalról is három gyertyatartó-ág.
19  Három mandolavirágformájú csésze vala az egyik ágon, gombbal és virággal; így a másik ágon is három mandolavirágformájú csésze vala gombbal és virággal; így vala mind a hat ágon, a melyek kijövének a gyertyatartóból.
20  A gyertyatartón pedig négy mandolavirágformájú csésze vala, gombjaikkal és virágaikkal.
21  És gomb vala a két ág alatt ô magából, és gomb vala a két ág alatt ô magából, és gomb vala a két ág alatt ô magából, a hat ág szerint, a mely belôle jöve ki.
22  Gombjaik és ágaik belôle valának; az egész egy vert munka vala, tiszta aranyból.
23  És megcsinálá hét mécsét is, és azoknak hamvvevôit és hamutartóit, tiszta aranyból.
24  Egy talentom tiszta aranyból csinálá azt, meg hozzá tartozó eszközeit is mind.
25  Megcsinálá a füstölô oltárt is sittim-fából; hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyszögû; magassága pedig két sing; ô magából valának szarvai.
26  És beborítá azt tiszta aranynyal, tetejét és oldalait köröskörûl, és a szarvait is; és csinála hozzá arany pártázatot köröskörûl.
27  És két arany karikát csinála hozzá, a pártázata alá, a két oldalán, mindkét oldalára, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozhassák azt.
28  A rúdakat is sittim-fából csinálá meg, és azokat is beborítá aranynyal.
29  A szent kenetnek olaját is megcsinálá, és a tiszta fûszerekbôl való füstölôt a kenetkészítô mestersége szerint.

38

1 És megcsinálá azután az egészen égôáldozat oltárát sittim-fából; öt sing a hossza, öt sing a szélessége; négyszögû és három sing magas.
2  És csinála hozzá szarvakat is, a négy szegletére; ô magából voltak a szarvai, és beborítá azt rézzel.
3  Azután minden edényét is megcsinálá: a fazekakat, a lapátokat, a medenczéket, a villákat és a szenes serpenyôket; minden edényeit rézbôl csinálá.
4  Csinála az oltárhoz hálóforma rostélyt is rézbôl, annak párkányzata alá, alúlról a közepéig.
5  Önte négy karikát is a rézrostélynak négy szegletére, rúdtartókul.
6  A rúdakat sittim-fából csinálá meg, és rézzel borítá be.
7  És a rúdakat betolá az oltár oldalain levô karikákba, hogy azokon hordozhassák azt; deszkákból, üresre csinálá azt.
8  Megcsinálá a mosdómedenczét is rézbôl, és annak lábát is rézbôl, a szolgálattevô asszonyok tûkreibôl, a kik a gyülekezet sátorának nyílása elôtt szolgáltak.
9  A pitvart is megcsinálá dél felôl; a déli oldalon a pitvar szônyege száz singnyi vala sodrott lenbôl.
10  Azoknak húsz oszlopa, és húsz talpa rézbôl vala; az oszlopok horgai, és azoknak általkötôi ezüstbôl.
11  Észak felôl is száz singnyi. Azoknak húsz oszlopa és húsz talpa rézbôl; az oszlopok horgai és általkötôi ezüstbôl valának.
12  Napnyugot felôl pedig ötven sing szônyeg vala. Azoknak tíz oszlopa és tíz talpa; az oszl opokhorgai és általkötôi ezüstbôl valának.
13  A napkeleti oldalon is ötven singnyi.
14  Egy felôl tizenöt sing szônyeg vala; három oszlopa és azoknak három talpa,
15  És a másik felôl is: a pitvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt sing szônyeg, és azoknak három oszlopa, három talpa.
16  A pitvarnak minden szônyege köröskörûl sodrott lenbôl vala.
17  Az oszlopok talpai rézbôl, az oszlopok horgai és általkötôi pedig ezüstbôl valának; azoknak fejei ezüsttel beborítva. A pitvar oszlopait is mind ezüst általkötôk övezték.
18  A pitvar kapujának leple hímzômunka vala, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl; hossza húsz sing volt, magassága pedig szélességében öt sing, a pitvar szônyegeinek megfelelôleg.
19  Azoknak négy oszlopa és négy talpa rézbôl, horgai ezüstbôl valának; fejeiknek borítása, és általkötôik is ezüstbôl.
20  A hajléknak és a pitvarnak szegei pedig köröskörûl mind rézbôl valának.
21  Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának részei, a mint megszámláltattak a Mózes meghagyásából, a Léviták szolgálatára, Ithamár, az Åron pap fia által.
22  Bésaléel a Húr fiának, Urinak fia a Júda nemzetségébôl, csinálta mind azt, a mit az ùr parancsolt vala Mózesnek.
23  És vele együtt Aholiáb, Akhiszamák fia, Dán nemzetségébôl, a ki mester vala a faragásban, a kötô és hímzômunkában, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és lenfonállal.
24  Mind az az arany, a mely a munkára, a szenthelynek összes munkáira feldolgoztaték, ez az áldozati arany: huszonkilencz talentom, és hétszáz harmincz siklus vala, a szent siklus szerint.
25  Az ezüst pedig, a gyülekezet megszámlált tagjaitól, száz talentom, és ezer hétszáz hetvenöt siklus, a szent siklus szerint.
26  Fejenként egy beka, vagy is fél siklus, a szent siklus szerint, mindenkitôl, a ki átesett a megszámláltatáson, húsz esztendôstôl fölfelé, a kik hatszáz háromezeren és ötszázötvenen valának.
27  A száz talentom ezüstbôl megönték a szent helyhez való talpakat, és a függöny oszlopainak talpait; száz talpat száz talentomból, egy talentomból egy talpat.
28  Az ezer hétszáz hetvenöt siklusból csinálák az oszlopok horgait, és beboríták azoknak fejeit, és általfogák azokat.
29  Az áldozati réz pedig hetven talentom, és kétezer négyszáz siklus vala.
30  Abból csinálák a talpakat a gyülekezet sátorának nyílásához, és a réz oltárt, az ahhoz való réz rostélyt, és az oltárnak minden edényeit.
31  A pitvar talpait is köröskörûl, és a pitvar kapujához való talpakat, meg a hajlék összes szegeit, és a pitvar összes szegeit köröskörûl.

39

1 A kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû fonálból pedig csinálának szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálatra. Åronnak is úgy készíték a szent ruhákat, amint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
2  Az efódot csinálák aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl.
3  És aranyból vékony lapokat verének, és azokat fonalakká metélék, hogy feldolgozzák a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a lenfonál közé, mestermunkával.
4  Csinálának hozzá összekötött vállkötôket: a két végükön kapcsolák össze.
5  Az átkötô öv is, a mely rajta vala, abból való, ugyanolyan mívû vala, mint az efód: aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl, a mint az ùr parancsolta Mózesnek.
6  Megcsinálák azután az ónix köveket is, arany boglárokba foglalva, kimetszve pecsétmetszés módjára, az Izráel fiainak neveire.
7  És rátették azokat az efód vállkötôire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
8  Megcsinálák a hósent is mestermunkával, mint az efódot, aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbôl.
9  Négyszögû vala a hósen, és kétrétûre készíték azt; egy arasz vala hossza, egy arasz a szélessége is két rétben.
10  És négy sor követ foglalának abba, ily sorban: szárdiusz, topáz, smaragd; az elsô sor.
11  A második sor: karbunkulus, zafir és gyémánt.
12  A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.
13  A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis, a melyek mind arany boglárokba foglaltattak a magok helyén.
14  A kövek pedig Izráel fiainak nevei szerint valának, tizenkettô vala az ô nevök szerint, és pecsét módjára metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.
15  És csinálának a hósenre sodrott mívû fonatékot is tiszta aranyból.
16  Azután csinálának két arany boglárt, és két arany karikát; és a két arany karikát rá tevék a hósen két szegletére.
17  A két arany fonatékot pedig a hósen két szegletén levô két karikába fûzték.
18  És a két fonaték másik két végét oda foglalák a két boglárhoz, és azokat az efód vállkötôihez tûzék, annak elôrészére.
19  Csinálának más két arany karikát is, és oda tevék azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé vala az efód felôl.
20  És csinálának még két arany karikát, és azokat az efód két vállkötôjére tevék, alól, annak elôrésze felôl, az összefoglalás mellett, az efód övén felül.
21  És a hósent az ô karikáinál fogva odacsatolák az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efódnak öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól; a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
22  És megcsinálák az efód palástját takácsmunkával, egészen kék lenbôl.
23  És a palást közepén levô nyílás olyan vala, mint a pánczélnak nyílása; szegése vala a nyílásnak köröskörûl, hogy el ne szakadjon.
24  És a palást alsó peremére csinálának gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû sodrott fonálból.
25  Csinálának csengettyûket is tiszta aranyból, és tevék a csengettyûket a gránátalmák közé, a palást peremére köröskörûl a gránátalmák közé.
26  Csengettyû meg gránátalma, csengettyû meg gránátalma a palást peremén köröskörûl, hogy abban szolgáljanak, a mint az ùr parancsolata vala Mózesnek.
27  Megcsinálák a len köntösöket is takácsmunkával, Åronnak és az ô fiainak.
28  A len süveget is, a süveg ékességeit is lenbôl, és a gyolcs lábravalókat sodrott lenbôl.
29  Az övet is sodrott lenbôl, és kék, bíborpiros és karmazsinszínû fonálból hímzômunkával, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
30  A szent koronához való lapot is megcsinálák tiszta aranyból, és felírák rá a pecsétmetszô módjára: Szentség az ùrnak.
31  És kötének reá kék zsinórt, hogy felkössék azzal a süvegre, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
32  ìgy végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek, úgy csinálták.
33  És vivék a hajlékot Mózeshez: a sátort és annak minden eszközét, horgait, deszkáit, reteszrúdait, oszlopait, és talpait.
34  A veresre festett kosbôrökbôl készült takarót is, és a borzbôrökbôl készült takarót, és a takarófüggönyt,
35  A bizonyság ládáját, annak rúdait, és a fedelet.
36  Az asztalt és annak minden edényét, és a szent kenyeret.
37  A tiszta gyertyatartót: annak mécseit, a felszereléshez való mécseket s minden hozzávalót, a világító olajjal együtt.
38  Az arany oltárt, a kenetnek olaját, a fûszerekbôl való füstölôt, és a sátor nyílására való leplet.
39  A réz oltárt és annak réz rostélyát, rúdait és minden edényeit, a mosdómedenczét és annak lábát.
40  A pitvar szônyegeit, oszlopait, talpait: és a pitvar kapujára való leplet, annak köteleit, szegeit, és a hajlék szolgálatjára való minden eszközt a gyülekezet sátoránál.
41  A szolgálati ruhákat, a szenthelyen való szolgálatra, a szent ruhákat Åron papnak, és fiainak ruháit a papi tisztre.
42  A mint parancsolta vala az ùr Mózesnek, egészen úgy csinálának az Izráel fiai minden munkát.
43  És megtekinte Mózes minden munkát, és ímé elkészíték azt, úgy készíték el, a mint az ùr parancsolta vala, és megáldá ôket Mózes.

40

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Az elsô hónapban, a hónap elsô napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.
3  És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.
4  Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.
5  És helyheztesd a füstölô áldozat arany oltárát a bizonyság ládája elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására.
6  Azután helyheztesd az egészen égôáldozat oltárát a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé.
7  A mosdómedenczét pedig helyheztesd a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önts belé vizet.
8  Azután állítsd fel köröskörûl a pitvart, és a pitvar kapujára tedd rá a leplet.
9  Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt a mi benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent legyen.
10  Kend meg az egészen égôáldozat oltárát is és annak minden edényét; így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges.
11  A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.
12  Azután állíltsd Åront és az ô fiait a gyülekezet sátorának nyílásához, és mosd meg ôket vízzel.
13  És öltöztesd fel Åront a szent ruhákba, és kend fel ôt; így szenteld fel, és legyen papom.
14  Fiait is állítsd elô és öltöztesd fel ôket köntösökbe;
15  És kend fel ôket, a mint az ô atyjokat felkenéd, hogy legyenek papjaim, és lészen az ô megkenetésök nékik örökös papság, az ô nemzetségökben.
16  És egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az ùr parancsolta néki, úgy cselekedék.
17  Lôn azért a második év elsô hónapjában, a hónap elsô napján, hogy felállíták a hajlékot.
18  Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrúdakat, és felállítá annak oszlopait.
19  Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá teríté felülrôl, a mint parancsolta vala az ùr Mózesnek.
20  És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rúdakat pedig a ládára tevé, és a ládára felûl helyhezteté a fedelet.
21  Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és elfedezé a bizonyság ládáját, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
22  Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi oldalába, a függönyön kivûl.
23  És rakott arra kenyereket sorban az ùr elôtt, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
24  És a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezet sátorába az asztal ellenébe, a hajléknak déli oldalán.
25  És meggyújtá a mécseket az ùr elôtt, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
26  Az arany oltárt pedig helyhezteté a gyülekezet sátorába a függöny elébe.
27  És füstölögtete rajta fûszerekbôl való füstölôt, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
28  A hajlék nyílására a leplet is felvoná.
29  Az egészen égôáldozat oltárát pedig helyhezteté a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égôáldozattal és ételáldozattal, a mint parancsolta vala az ùr Mózesnek.
30  A mosdómedenczét pedig helyhezteté a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra.
31  És megmosák abból Mózes és Åron és az ô fiai kezeiket és lábaikat.
32  Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz járulának, megmosdának, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
33  Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körûl, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. ìgy végezé el Mózes a munkát.
34  És a felhô befedezé a gyülekezet sátorát, és az ùrnak dicsôsége betölté a hajlékot.
35  És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhô rajta nyugovék, és az ùrnak dicsôsége tölté be a hajlékot.
36  És mikor a felhô felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; így lôn egész utazásuk alatt.
37  Ha pedig a felhô nem szálla fel, ôk sem indulának el, míg csak fel nem szálla.
38  Mert az ùrnak felhôje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.


Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!






Vote!