 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Czírus persa király elsô esztendejében, hogy beteljesednék az ùrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindítá az ùr Czírus persa király lelkét, és ô kihirdetteté az ô egész birodalmában, élôszóval és írásban is, mondván:2 ìgy szól Czírus, a persa király: Az ùr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és ô parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; 3 Valaki azért ti köztetek az ô népe közûl való, legyen vele az ô Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az ùrnak, Izráel Istenének házát, ô az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. 4 És mindenkit, a ki még megmaradt, minden helyrôl, a hol lakik, segítsék azon helynek férfiai ezüsttel, aranynyal, jószággal és barommal, azzal együtt, a mit önkénytesen adnak az Isten házának, mely Jeruzsálemben van. 5 Fölkelének azért Júda és Benjámin családfôi és a papok és a Léviták, és mindnyájan, a kiknek felindítá az Isten lelköket, hogy felmenjenek az ùr házának építésére, mely Jeruzsálemben van. 6 És minden körültök lakók segíték ôket ezüst edényekkel, aranynyal, jószággal, barommal, drágaságokkal, mindazon kívûl, a mit önkénytesen adának. 7 Czírus király pedig elôhozatá az ùr házának edényeit, melyeket Nabukodonozor hozatott vala el Jeruzsálembôl, s az ô isteneinek házába helyezett vala; 8 Elôhozatá ezeket Czírus, a persák királya, Mithredáthes kincstartó kezeihez, a ki is átszámolá azokat Sesbassárnak, Júda fejedelmének. 9 És számok ez vala: harmincz arany medencze, ezer ezüst medencze, huszonkilencz kés, 10 Harmincz arany pohár, négyszáztíz másrendbeli ezüst pohár, és ezer más edény. 11 Minden arany és ezüst edényeknek száma ötezernégyszáz. Mindezt magával vivé Sesbassár, mikor a foglyok kijövének Babilóniából Jeruzsálembe. 21 Ezek pedig a tartománynak fiai, kik feljöttek vala a rabság foglyai közûl, a kiket Nabukodonozor, Babilónia királya, fogva vitetett Babilóniába, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az ô városába,2 Kik jövének Zorobábellel, Jésuával, Nehémiással, Serájával, Rélájával, Mordokhaival, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvaival, Rehummal, Baanával. Izráel népe férfiainak száma ez: 3 Paros fiai kétezerszázhetvenkettô; 4 Sefátja fiai háromszázhetvenkettô; 5 Årah fiai hétszázhetvenöt; 6 Pahath-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiaitól, kétezernyolczszáztizenkettô; 7 Élám fiai ezerkétszázötvennégy; 8 Zattu fiai kilenczszáznegyvenöt; 9 Zakkai fiai hétszázhatvan; 10 Báni fiai hatszáznegyvenkettô; 11 Bébai fiai hatszázhuszonhárom; 12 Azgád fiai ezerkétszázhuszonkettô; 13 Adónikám fiai hatszázhatvanhat; 14 Bigvai fiai kétezerötvenhat; 15 Ådin fiai négyszázötvennégy; 16 Åter fiai, Ezékiástól, kilenczvennyolcz; 17 Bésai fiai háromszázhuszonhárom; 18 Jórá fiai száztizenkettô; 19 Hásum fiai kétszázhuszonhárom; 20 Gibbár fiai kilenczvenöt; 21 Bethlehem fiai százhuszonhárom; 22 Netófah férfiai ötvenhat; 23 Anathóth férfiai százhuszonnyolcz; 24 Azmáveth fiai negyvenkettô; 25 Kirjáth-Årim, Kefira és Beéróth fiai hétszáznegyvenhárom; 26 Ráma és Géba fiai hatszázhuszonegy; 27 Mikmás férfiai százhuszonkettô; 28 Béthel és Åi férfiai kétszázhuszonhárom; 29 Nébó fiai ötvenkettô; 30 Magbis fiai százötvenhat; 31 A másik Élám fiai, ezerkétszázötvennégy; 32 Hárim fiai háromszázhúsz; 33 Lód, Hádid és ònó fiai hétszázhuszonöt; 34 Jérikó fiai háromszáznegyvenöt; 35 Szenáa fiai háromezerhatszázharmincz; 36 A papok: Jedája fiai, Jésua családjából, kilenczszázhetvenhárom; 37 Immér fiai ezerötvenkettô; 38 Pashur fiai ezerkétszáznegyvenhét; 39 Hárim fiai ezertizenhét; 40 A Léviták: Jésuának és Kadmiélnek fiai, Hodávia fiaitól, hetvennégy. 41 Az énekesek: Asáf fiai százhuszonnyolcz; 42 A kapunállók fiai: Sallum fiai, Ater fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai, összesen százharminczkilencz. 43 A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai; 44 Kérósz fiai, Sziaha fiai, Pádón fiai, 45 Lebána fiai, Hagába fiai, Akkub fiai, 46 Hágáb fiai, Salmai fiai, Hanán fiai, 47 Giddél fiai, Gahar fiai, Reája fiai, 48 Resin fiai, Nekóda fiai, Gazzám fiai, 49 Uzza fiai, Pászéah fiai, Bészai fiai, 50 Aszna fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai. 51 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, 52 Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, 53 Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai, 54 Nesiah fiai, Hatifa fiai; 55 Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Haszszófereth fiai, Peruda fiai, 56 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, 57 Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hássebaim fiai, Åmi fiai. 58 Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai háromszázkilenczvenkettô. 59 És ezek, a kik feljövének Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerub-Addán-Immérbôl, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráel közûl valók-é: 60 Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai hatszázötvenkettô. 61 És a papok fiai közûl: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, ki a Gileádbeli Barzillai leányai közûl vett magának feleséget, és ezek nevérôl nevezteték; 62 Ezek keresték írásukat, tudniillik a nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból; 63 És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem pap ítél az Urimmal és Tummimmal. 64 Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan. 65 Szolgáikon és szolgálóikon kivûl-ezek száma hétezerháromszázharminczhét-valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszázan. 66 Lo vaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyenöt; 67 Tevéik négyszázharminczöt, hatezerhétszázhúsz szamárral. 68 A családfôk közûl pedig, mikor megérkezének az ùr házához, mely Jeruzsálemben van, némelyek önkénytesen adakozának az Isten házára, hogy fölépítenék azt az ô helyén; 69 Tehetségök szerint adának az építés költségére aranyban hatvanegyezer dárikot, s ezüstben ötezer mánét, és száz papi ruhát. 70 És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a nép fiai, mind az énekesek, mind a kapunállók, mind a Léviták szolgái városaikban, s így az egész Izráel a maga városaiban vala. 31 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ô városaikban lakozának, felgyûle a nép egyenlôképen Jeruzsálembe.2 És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az ô atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az ô atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égôáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében. 3 És erôs fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétôl, és áldozának rajta égôáldozatokat az ùrnak, reggeli és estveli égôáldozatokat. 4 És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s áldozának égôáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ô napján. 5 És azután áldozák az állandó napi, továbbá a hónapok elsô napjain s az ùr minden szent ünnep napjain viendô égôáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az ùrnak. 6 Tehát a hetedik hónap elsô napjától fogva kezdének égôáldozatot áldozni az ùrnak, a mikor az ùr templomának alapköve még nem tétetett le. 7 És adának pénzt a kô- és favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint. 8 Második esztendôben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendôsök vagy azon felûl valának, az ùr háza építésének vezetésére. 9 És elôálla Jésua, az ô fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlôképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építô munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, mind Léviták. 10 S midôn az építôk letették az ùr templomának alapkövét, Jésua és Zorobábel oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Åsáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint. 11 És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az ô irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az ùr házának alapköve immáron letétetett! 12 Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfôk közûl, a vének, a kik látták vala az elsô házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ô szemök elôtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala; 13 ùgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott. 41 Mikor pedig meghallák Júda és Benjámin ellenségei, hogy a kik a fogságból visszatértek, templomot építenek az ùrnak, Izráel Istenének:2 Menének Zorobábelhez és a családfôkhöz, s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek, mert miképen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk Esárhaddon, Assiria királyának idejétôl fogva, a ki ide hozott fel minket! 3 És monda nékik Zorobábel és Jésua és Izráel családainak többi fôi: Nem veletek együtt kell nékünk házat építeni a mi Istenünknek, hanem mi magunk fogunk építeni az ùrnak, Izráel Istenének, a miképen megparancsolta nékünk a király, Czírus, Persia királya. 4 És igyekezék e tartomány népe megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstôl, 5 És felbérelni ellene tanácsosokat, hogy semmivé tegyék szándékát Czírusnak, Persia királyának egész idejében, Dárius persa király uralkodásáig. 6 És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádolást írának Júda és Jeruzsálem lakói ellen. 7 Artaxerxes napjaiban pedig Bislám, Mithredathes és Tábeél s ennek többi társai írtak vala Artaxerxeshez a persiai királyhoz, s e levelet arám betûkkel írták, mely azután arám nyelvre fordíttatott át. 8 Rehum, a helytartó és Simsai, a kanczellár, írának egy levelet Jeruzsálem ellen Artaxerxes királyhoz ekképen. 9 ìrának pedig ekkor Rehum, a helytartó és Simsai, a kanczellár és ezeknek többi társaik: a Dineusok, Afársatakeusok, Tarpeleusok, Afárseusok, Arkeveusok, Babilóniabeliek, Susánkeusok, Dehaveusok és a Hélameusok. 10 És a többi népek, a kiket a nagy és dicsôséges Asznapár vitt el és tett lakosokká Samária városában és a többi városokban, melyek a folyóvizen túl vannak és a többi. 11 Ez mássa a levélnek, melyet hozzá, Artaxerxes királyhoz küldének: A te szolgáid, a folyóvizen túl levô férfiak, és a többi. 12 Tudtára légyen a királynak, hogy a zsidók, a kik feljöttek tôled, megérkezének hozzánk Jeruzsálembe; a visszavonó és gonosz várost építik, a kôfalakat készítik s a fundamentomokat javítgatják. 13 Mostan tudtára légyen a királynak, hogy ha ez a város megépíttetik s a kôfalak elkészülnek, adót, rovást és úti vámot nem fognak fizetni, s a királyok jövedelmét megkárosítják. 14 Mostan, mivel a palota savával sózunk s épen ezért a király kárát nem illik elnéznünk, ez okért küldjük e levelet és tudatjuk a királylyal, 15 Hogy nézzen utána valaki atyáid történeteinek könyvében, és meg fogod találni a történetek könyvében, és megtudod, hogy e város visszavonó és királyokat és tartományokat megkárosító város volt, s hogy eleitôl fogva lázadások történtek abban, ezért pusztíttatott is el e város. 16 Tudatjuk mi a királylyal, hogy ha ez a város megépülend és a kôfalak elkészülnek: ennek miatta birtokod a folyóvizen túl nem lészen. 17 A király választ küldött Rehumnak, a helytartónak és Simsainak, a kanczellárnak és a többi társaiknak, a kik Samariában laknak vala, és minden a folyóvizen túl lakozóknak: Békesség és a többi. 18 A levél, melyet hozzánk küldtetek, világosan felolvastatott elôttem; 19 És megparancsolám, hogy nézzenek utána, és úgy találák, hogy ez a város eleitôl fogva királyok ellen támadó volt, és hogy pártütés és lázadás történt vala benne, 20 És hogy hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben és uralkodtak minden folyóvizen túl lakókon, és adó, rovás és úti vám fizettetett nékik. 21 Mostan azért parancsoljátok meg, hogy akadályozzák meg e férfiakat, s e város ne építtessék addig, míg tôlem parancsolat nem jövend; 22 És meglássátok, hogy ebben valami mulasztást el ne kövessetek, hogy ne nevekedjék a veszedelem a királyok megkárosítására! 23 Mihelyt Artaxerxes király levelének mássa felolvastaték Rehum és Simsai, a kanczellár és társaik elôtt, menének nagy hamarsággal Jeruzsálembe a zsidókhoz, és megakadályozák ôket erôvel és hatalommal. 24 Akkor megszünék az ùr házának építése, mely Jeruzsálemben van, és szünetelt Dárius, Persia királya uralkodásának második esztendejéig. 51 És prófétálának a próféták, Aggeus, a próféta és Zakariás az Iddó fia a zsidóknak, a kik valának Júdában és Jeruzsálemben, szólván nékik az Izráel Istenének nevében.2 Akkor fölkelének Zorobábel, Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia, és hozzá kezdének Isten háza építéséhez, mely Jeruzsálemben van, s velök valának Isten prófétái, támogatván ôket. 3 Abban az idôben jöve hozzájok Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és társaik, és így szólának nékik: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek s e kôfalat készítsétek? 4 Ekkor megmondánk nékik ily módon, hogy kik ama férfiak névszerint, kik ez épületet építik. 5 És az ô Istenök szeme vala a zsidók vénein, hogy nem akadályozzák meg ôket az építésben, míg az ügy Dárius elébe jutand, a mikor is levélben fognak felelni e dologra nézve. 6 Mássa a levélnek, melyet küldött Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és az ô társai, az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl lakának, Dárius királyhoz. 7 Tudósítást küldének ugyanis hozzá, ekként levén az írva: Dárius királynak minden békesség! 8 Tudtára legyen a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Istennek házához, és az építtetik nagy kövekbôl, és fa rakatik a falakra, és e munka szorgalmatosan folyik, és jó szerencsés lészen az ô kezök által. 9 Ekkor megkérdénk azokat a véneket, ily módon szólván hozzájok: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek, s hogy e kôfalat készítsétek? 10 Sôt még neveiket is megkérdeztük tôlük, hogy tudassuk veled, hogy megírhassuk azon férfiak nevét, kik fejeik. 11 És ekképen felelének nékünk, mondván: Mi az º, a menny és föld Istenének szolgái vagyunk, és építjük e házat, mely ennekelôtte sok esztendôkön át meg vala építve, és Izráelnek egy nagy királya építé és végezé be azt. 12 De minekutána haragra ingerelték volt atyáink a mennynek Istenét, adá ôket a Babilóniabeli Káldeus királynak, Nabukodonozornak kezébe, a ki e házat lerontotta, és a népet Babilóniába rabságra vitte. 13 Azonban Czírusnak, Babilónia királyának elsô esztendejében Czírus király szabadságot adott, hogy Istennek ezt a házát megépítenék. 14 Sôt az Isten házához való arany és ezüst edényeket is, a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s bevitte volt azokat a babiloni templomba, kihozatá Czírus király a babiloni templomból s adatá azokat annak a Sesbassár nevûnek, a kit helytartóul rendelt; 15 És monda néki: Vedd ez edényeket, menj és helyezd el azokat a jeruzsálemi templomba, és az Isten háza építtessék meg elôbbi helyén. 16 Ekkor ez a Sesbassár eljött, letevé az Isten házának alapkövét, mely Jeruzsálemben van, és attól fogva mindeddig építtetik, és még sem végzôdött be. 17 Mostan azért, ha tetszik a királynak, nézzen utána valaki a király kincstartó házában, ott Babilóniában, ha úgy van-é, hogy Czírus király szabadságot adott az Isten házának megépítésére, mely Jeruzsálemben van, s a király akaratját erre nézve küldje hozzánk. , 61 Ekkor Dárius király megparancsolá, hogy nézzenek utána a könyvek tárházában, hol a kincseket tartják vala Babilóniában.2 És találtaték Akhméta várában, a mely Média tartományában van, egy tekercs, melyre emlékezetûl ez vala írva: 3 Czírus király elsô esztendejében, Czírus király parancsolatot adott Isten házára nézve, mely Jeruzsálemben van, hogy e ház építtessék meg, oly helyûl, hol áldozatokat áldoznak; s alapzati felemeltetvén, magassága hatvan sing, szélessége is hatvan sing legyen, 4 A nagy kövek rétege három s a fa rétege legyen egy, a költség pedig a király házából adassék. 5 Sôt az Isten házának arany és ezüst edényeit is, a melyeket Nabukonodozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s vitt vala Babilóniába, adják vissza, hogy jussanak el azok a jeruzsálemi templomba, helyökre, s te helyezd el azokat az Isten házába . 6 Mostan azért Tattenai folyóvizen túli helytartó, Sethar-bóznai és társaik, és az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl laknak, távol legyetek onnan! 7 Hagyjátok, hadd épüljön meg Istennek ama háza! A zsidók helytartója és a zsidók vénei építsék meg Isten ama templomát a maga helyén! 8 És megparancsolom azt is, hogy mit cselekedjetek a zsidók ama véneivel, hogy megépítsék Isten ama házát; tudniillik a király folyóvizen túl való adójának kincseibôl pontosan költség adassék ama férfiaknak, és pedig félbeszakítás nélkûl, 9 És a mik szükségesek, tulkok, kosok, bárányok, égôáldozatra a menny Istenének, búza, só, bor, és olaj, a jeruzsálemi papok szava szerint adassanak nékik naponként és pedig mulasztás nélkûl. 10 Hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének, és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért. 11 És megparancsolom azt is, hogy valaki e rendelést megszegi, annak házából szakíttassék ki egy gerenda s felállíttatván szegeztessék reá, háza pedig szemétdombbá tétessék e miatt. 12 Az Isten pedig, a ki nevének ott szerze lakást, megrontson minden királyt és népet, a ki felemelendi kezét, hogy megszegje e rendelést, hogy elpusztítsa Istennek ama házát, mely Jeruzsálemben van. Én, Dárius parancsoltam, pontosan megtörténjék. 13 Akkor Tattenai folyóvizén túli helytartó, Sethar-bóznai és társaik, miután Dárius ily rendelést küldött, ahhoz képest cselekedének pontosan. 14 És a zsidók vénei építének és jó szerencsések valának Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépítették és elvégezték Izráel Istenének akaratjából, és Czírus, Dárius és Artaxerxes, persiai királyok parancsolatjából. 15 Bevégezteték pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében vala. 16 És megtarták Izráel fiai, a papok, a Léviták és a fogságból visszajött többiek Isten házának felszentelését örömmel. 17 Vivének pedig Isten házának felszentelésénél áldozatúl száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt és tizenkét kecskebakot bûnért való áldozatra egész Izráelért, Izráel nemzetségeinek száma szerint. 18 És rendelék a papokat az ô osztályaik és a Lévitákat az ô rendjeik szerint Istennek szolgálatára Jeruzsálemben, Mózes könyvének rendelése szerint, 19 És megtarták a rabságból visszajöttek a páskhát az elsô hó tizennegyedik napján; 20 Mert megtisztultak vala a papok és Léviták; egyetemben mindnyájan tiszták valának, és megölék a húsvéti bárányt mindazokért, a kik a rabságból megjöttek, és atyjokfiaiért a papokért, és önmagokért; 21 És megevék azt Izráel fiai, a kik a rabságból visszajöttek vala, és mindazok, a kik elkülönítették vala magokat a föld népeinek tisztátalanságától s hozzájok állottak vala, hogy keressék az Urat, Izráel Istenét. 22 És azután megtarták a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon örömmel, mert megvidámította vala ôket az ùr, hozzájok hajtván az Assiriabeli király szívét, hogy erôsítse kezöket az Istennek, Izráel Istenének háza építésében. 71 És ezek után Artaxerxes persa király uralkodásakor Ezsdrás, a Serája fia, ki Azariás fia, ki Hilkiás fia,2 Ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia, 3 Ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia, 4 Ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia, 5 Ki Abisua fia, ki Fineás fia, ki Eleázár fia, ki pedig Åronnak, a fôpapnak fia volt. 6 Ez az Ezsdrás feljöve Babilóniából, (ô, a ki bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az ùr, Izráel Istene adott vala) és megadá néki a király az ùrnak, az ô Istenének rajta nyugovó kegyelme szerint minden kérését. 7 Feljövének pedig az Izráel fiai, a papok, a Léviták, az énekesek, a kapunállók és a Léviták szolgái közûl többen Jeruzsálembe Artaxerxes király hetedik esztendejében, 8 És Ezsdrás megérkezék velök Jeruzsálembe az ötödik hónapban, a király hetedik esztendejében. 9 Ugyanis az elsô hónak elsô napján határozá el a Babilóniából való feljövetelt, és az ötödik hó elsô napján érkezett Jeruzsálembe, az ô Istenének rajta nyugovó jó kegyelme szerint; 10 Mert Ezsdrás erôs szívvel törekedett keresni és cselekedni az ùr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket. 11 És ez mássa a levélnek, melyet adott vala Artaxerxes király Ezsdrásnak, az írástudó papnak, a ki írástudó vala az ùr parancsolatainak beszédiben, Izráelnek adott rendeléseiben: 12 Artaxerxes, a királyok királya Ezsdrás papnak, ki a menny Istenének törvényében bölcs írástudó és a többi. 13 Szabadságot adok, hogy valaki országomban Izráel népe, papjai és a Léviták közûl Jeruzsálembe akar menni, veled elmehet, 14 Minthogy te elbocsáttatol a királytól, és hét tanácsosától, hogy utána nézz Júdának és Jeruzsálemnek, a te Istened törvénye szerint, mely kezedben van, 15 És hogy elvigyed az ezüstöt és aranyat, melyet a király és tanácsosai önkénytesen ajándékoznak Izráel Istenének, kinek hajléka Jeruzsálemben van, 16 És mindazt az ezüstöt és aranyat, melyet kapni fogsz Babilónia egész tartományában, együtt a nép és a papok önkénytes ajándékával, mit ezek önkénytesen ajándékoznak az ô Istenök házának, mely Jeruzsálemben van. 17 Annálfogva gondosan végy e pénzen bikákat, kosokat és bárányokat s hozzájok való étel- és italáldozatokat, s áldozd meg azokat Istenetek házának oltárán, mely Jeruzsálemben van; 18 A megmaradott ezüsttel és aranynyal pedig, a mit jónak láttok cselekedni te és atyádfiai, Istenetek akaratja szerint, azt cselekedjétek. 19 És az edényekkel, melyek néked adattak át a te Istened házának szolgálatára, számolj be Isten elôtt Jeruzsálemben. 20 Egyéb szükségét pedig Istened házának, mit csak teljesítened kell, teljesítsd a király kincstartó házából. 21 És én, Artaxerxes, a király, parancsolom minden a folyóvizen túl lakó kincstartóimnak, hogy minden, a mit csak kérend tôletek Ezsdrás pap, ki a menny Istenének törvényében írástudó, pontosan teljesíttessék, 22 És pedig száz tálentom ezüstig, száz kór búzáig, száz báth borig, száz báth olajig és sóban, a mennyi elég. 23 Minden, mi a menny Istenének akaratja szerint való, pontosan teljesíttessék a menny Istenének házáért, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak országára. 24 Veletek pedig tudatjuk, hogy sem a papokra, sem a Lévitákra, sem az énekesekre, sem a kapunállókra, sem a Léviták szolgáira, sem az Isten e háza szolgáira, adót, rovást és úti vámot senkinek vetni nem szabad. 25 És te Ezsdrás, a te Istened bölcs törvénye szerint, mely kezedben van, rendelj ítélôket és birákat, a kik törvényt tegyenek minden a folyóvizen túl lakó nép között, mindazok között, a kik tudják Istenednek törvényeit, és a kik nem tudják, azokat tanítsátok! 26 Valaki pedig nem fogja cselekedni a te Istenednek törvényét és a király törvényét, ítélet hozassék felette pontosan, vagy halálra, vagy számkivetésre, vagy jószágvesztésre, vagy fogságra. 27 Åldott az ùr, atyáink Istene, a ki erre indítá a király szívét, hogy megékesítse az ùr házát, mely Jeruzsálemben van, 28 És a ki hozzám fordítá irgalmasságát a király elôtt és tanácsosai elôtt és a király minden hatalmas fejedelmei elôtt! És én megerôsödvén az ùrnak az én Istenemnek rajtam nyugovó kegyelme által, családfôket gyûjték össze Izráelbôl, hogy feljönnének velem. 81 Ezek pedig családfôik és nemzetségi eredetök azoknak, a kik feljövének velem Artaxerxes uralkodásakor Babilóniából:2 Fineás fiai közûl: Gersóm; Ithamár fiai közûl: Dániel; Dávid fiai közûl: Hattus; 3 A Sekánia fiai közûl, Parós fiai közûl: Zakariás s vele egy nemzetségben másfélszáz férfi; 4 Pahath-Moáb fiai közûl: Eljóénai, Zerahia fia s vele kétszáz férfi; 5 Sekánia fiai közûl a Jaháziel fia s ô vele háromszáz férfi; 6 Ådin fiai közûl: Ebed, Jónathán fia és vele ötven férfi; 7 Élám fiai közûl: Ésaiás, Athália fia és vele hetven férfi; 8 Sefátia fiai közûl: Zebádia, Mikháel fia és ô vele nyolczvan férfi; 9 Joáb fiai közûl: Obádia, Jéhiel fia és vele kétszáztizennyolcz férfi; 10 Selómith fiai közûl a Jószifia fia és vele százhatvan férfi; 11 Bébai fiai közûl: Zakariás, Bébai fia és vele huszonnyolcz férfi; 12 Azgád fiai közûl: Jóhanán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi; 13 Adónikám fiai közûl az utódok s neveik: Elifélet, Jeiél és Semája és velök hatvan férfi; 14 És Bigvai fiai közûl: Uthai és Zabbud és velök hetven férfi. 15 Mikor pedig összegyûjtém ôket az Aháva felé folyó folyóvízhez, hol három napig valánk, megnéztem jól a népet és a papokat, s a Lévi fiai közûl nem találtam közöttük senkit. 16 Elküldém annakokáért Eliézert, Arielt, Semáját, Elnáthánt, Járibot, Elnáthánt, Náthánt, Zakariást, Messulámot, mint családfôket, és Jójáribot és Elnáthánt, mint eszes embereket, 17 És rendelém ôket Iddóhoz, a ki fô vala a Kászifia nevû helyen, és betanítám ôket, hogy mit szóljanak Iddónak és az ô atyjafiainak, a Léviták szolgáinak a Kaszifia nevû helyen, hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához. 18 És elhozák nékünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint, Is-szekhelt, a Mahli fiai közûl, a ki Lévi fia, a ki meg Izráel fia vala, és Serébiát, fiaival és tizennyolcz testvérével együtt. 19 És Hasábiát s vele Ésaiást, a Mérári fiai közûl, testvéreivel és húsz fiával együtt; 20 És a Léviták szolgái közûl, a kiket Dávid és a fejedelmek adának a Léviták szolgálatába, kétszázhuszat; mindnyájok nevei feljegyeztettek. 21 Ekkor bôjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk elôtt, hogy kérnénk tôle szerencsés utat magunknak, családainknak és minden marháinknak. 22 Mert szégyeltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen az útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, a kik ôt keresik, az ô javukra, és az ô hatalma és haragja mindazokon, a kik elhagyják ôt. 23 És bôjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket. 24 Ekkor különválaszték a papi fejedelmek közûl tizenkettôt Serébiához és Hasábiához és hozzájok atyjokfiai közûl tízet. 25 És átmérém nékik az ezüstöt és aranyat és az edényeket, a mi Istenünk házának ajándékait, a melyeket a király és tanácsosai és fejedelmei és minden Babilóniában élô Izráeliták ajándékozának. 26 Kezökhöz mérék pedig hatszázötven tálentom ezüstöt, száz tálentomot érô ezüst edényeket és száz tálentom aranyat, 27 Húsz arany poharat, melyek ezer dárikot érnek vala, és két szép ragyogású rézedényt, melyek oly becsesek, mint az arany: 28 És mondék nékik: Ti az ùrnak szentei vagytok, ez edények is szentek, és ez az ezüst és arany az ùrnak, atyáitok Istenének önkénytesen adott ajándék: 29 Vigyázzatok azért reá és megôrizzétek, míg átméritek a papi fejedelmek, a Léviták és Izráel családainak fejedelmei elôtt Jeruzsálemben az ùr házának kamaráiban! 30 És átvevék a papok és a Léviták az ezüstöt, aranyat és az edényeket súly szerint, hogy vigyék Jeruzsálembe Istenünk házához. 31 Elindulánk pedig az Aháva folyóvíz mellôl az elsô hó tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk; s a mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedô ellenségnek kezébôl ez úton. 32 És megérkezénk Jeruzsálembe, és pihenénk ott három napig. 33 Negyednap pedig átméretett az ezüst, az arany és az edények a mi Istenünk házában, Merémóth papnak Uriás fiának kezéhez, vele lévén Eleázár, a Fineás fia, és velök Józadáb, a Jésua fia és Nóadia, a Binnui fia, Léviták, 34 Minden szám és súly szerint, s feljegyeztetett az egész súly abban az idôben. 35 A kik pedig megérkeztek a fogságból, a rabságnak fiai, égôáldozatokat vivének Izráel Istenének: tizenkét tulkot egész Izráelért, kilenczvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét bakot bûnért való áldozatra, mindezt egészen égôáldozatul az ùrnak. 36 És átadák a király parancsolatait a király helytartóinak, s a vizen túl lévô helytartóknak, és ezek segíték a népet és az Isten házát. 91 Minekutána ezek elvégezôdének, jövének hozzám a fôemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitôl, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna;2 Mert ezek leányai közûl vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fôemberek valának elsôk e bûnben. 3 Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsô ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. 4 És hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. 5 Az estveli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsô ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az ùrhoz, az én Istenemhez. 6 És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felûlhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! 7 A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint ez e mai nap is van. 8 És most nem sok ideje, hogy az ùr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ô szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. 9 Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai elôtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. 10 És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat, 11 A melyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétôl a másikig tisztátalanságukban; 12 Annakokáért leányaitokat ne adjátok az ô fiaiknak és az ô leányaikat ne vegyétek a ti fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerôsödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. 13 Mindazok után pedig, a mik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bûneink miatt érdemeltük volna, s adád nékünk e maradékot, 14 Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen? 15 Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. ìmé elôtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg elôtted e miatt! 101 És mikor imádkozék Ezsdrás és vallást tôn, sírva és földre borulva az Isten háza elôtt, sereglének ô hozzá Izráelbôl igen nagy gyülekezetben férfiak és asszonyok és gyermekek, mert síra a nép is sokat és keservesen.2 És szóla Sekhánia, Jéhielnek fia, az Élám fiai közûl, és monda Ezsdrásnak: Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közûl: mindazáltal van reménysége Izráelnek, mind e mellett is! 3 Vessünk ugyanis frigyet a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindazon asszonyokat és a tôlük szülötteket az én Uramnak és azoknak akaratja szerint, a kik reszketve gondolnak a mi Istenünk parancsolatára, és a törvény szerint cselekedjünk! 4 Kelj fel! mert reád néz e dolog, s mi veled leszünk: légy erôs és láss hozzá! 5 Fölkele annakokáért Ezsdrás, és megesketé a papoknak, a Lévitáknak és az egész Izráelnek fejedelmeit, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni; és megesküvének. 6 És fölkele Ezsdrás az Isten háza elôl, és elméne Jóhanánnak, Eliásib fiának szobájához s bemenvén abba, kenyeret nem evék, sem vizet nem ivék, mert gyászol vala a rabságból hazajöttek vétke miatt. 7 És meghirdeték Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, a kik a rabságból hazajöttek, hogy Jeruzsálembe gyûljenek; 8 Valaki pedig el nem jön harmadnapra, a fejedelmek és vének tanácsa szerint, adassék minden vagyona a templomnak, és ô maga vettessék ki a rabságból hazajötteknek gyülekezetébôl. 9 Összegyûlének azért Júdának és Benjáminnak minden férfiai harmadnapra Jeruzsálembe a kilenczedik hóban, e hó huszadik napján, és leüle az egész nép az Isten házának piaczán, aggódván e dolog és az esôzések miatt. 10 Ekkor fölkele Ezsdrás, a pap, és monda nékik: Ti vétkeztetek, hogy idegen feleségeket vettetek magatoknak, hogy ezzel is többítenétek Izráel vétkét; 11 Annakokáért tegyetek vallást az ùr elôtt, atyáitoknak Istene elôtt, és cselekedjetek az ô akaratja szerint, elkülönítvén magatokat e föld népeitôl és az idegen feleségektôl. 12 És felele az egész gyülekezet, és monda felszóval: Ekképen, a te beszéded szerint kell minékünk cselekednünk! 13 De e nép igen sok és az esôs idô miatt kivûl nem állhatunk; annak felette ez nem egy, sem nem két napi munka, mert sokan vagyunk, a kik vétkeztünk e dologban; 14 Hadd álljanak hát elô fejedelmeink, az egész gyülekezeté, és mindenki, a ki idegen feleséget vett magának, városonként jôjjön elô bizonyos idôben s velök a városoknak vénei és birái, hogy elfordítsuk magunkról a mi Istenünknek e dolog miatt való búsulásának haragját! 15 Csak Jónathán, az Asáhel fia és Jahzéja, a Tikva fia állának fel ez ellen és Mésullám és Sabbethai, a Lévita támogaták ôket. 16 És cselekedének ekképen azok, a kik a rabságból hazajöttek; s választa magának Ezsdrás, a pap férfiakat, a családfôket, családjuk szerint, s mindnyájok nevei feljegyeztetettek. És összeülének a tizedik hó elsô napján, hogy nyomozzák e dolgot; 17 És bevégezék azt mindazon férfiakra nézve, a kik idegen feleséget vettek vala magoknak, az elsô hónak elsô napjáig. 18 Találtatának pedig a papok fiai közül, a kik idegen feleségeket vettek vala magoknak, Jésuának, a Jósádák fiának és az ô testvéreinek fiai közûl: Maaséja, Eliézer, Járib és Gedálja; 19 És kezöket adák, hogy elbocsátják feleségeiket és egy kos áldozására ítéltetének vétkükért; 20 Immér fiai közûl pedig: Hanáni és Zebádja. 21 Hárim fiai közûl: Maaszéja, Elija, Semája, Jéhiel és Uzzia, 22 Pashur fiai közûl: Eljoénaj, Maaszéja, Ismáel, Nethanéel, Józabád és Elásza; 23 Továbbá a Léviták közûl: Józabád, Simei és Kélája, (az a Kélita), Pethahja, Júda és Eliézer; 24 Az énekesek közûl pedig: Eliásib, s a kapunállók közûl: Sallum, Telem és Uri; 25 Továbbá Izráel népébôl: Parós fiai közûl: Ramia, Jezija, Malkija, Mijámin, Eleázár, Malkija és Benája; 26 Elám fiai közûl: Mattánia, Zakariás, Jéhiel, Abdi, Jerémóth és Élija; 27 Zattu fiai közûl: Eljóénai, Eljásib, Mattánia, Jerémóth, Zabád és Aziza; 28 Bébai fiai közûl: Jóhanán, Hanánia, Zabbai és Athlai; 29 Báni fiai közûl: Mesullám, Mallukh, Adája, Jásub, Seál és Rámóth; 30 Pahath-Moáb fiai közûl: Adna, Kelál, Benája, Maaszéja, Mattánia, Besaléel, Binnui és Manasse; 31 A Hárim fiai pedig: Eliézer, Jissija, Malkija, Semája, Simeon; 32 Benjámin, Mallukh, Semárja; 33 Hásum fiai közûl: Mattenai, Mattattá, Zabád, Elifélet, Jerémai, Manasse, Simei, 34 Báni fiai közûl: Maádai, Amrám és Uél; 35 Benája, Bédéja, Keluhu; 36 Vanja, Merémóth, Eliásib; 37 Mattánia, Mattenai és Jaaszái; 38 Báni, Binnui, Simei; 39 Selemia, Náthán és Adája; 40 Makhnadbai, Sásai, Sárai; 41 Azareél, Selemia és Semária; 42 Sallum, Amaria, József; 43 A Nebó fiai közûl: Jéiel, Mattithja, Zabád, Zebina, Jaddai, Jóel, Benája. 44 Mindezek idegen feleségeket vettek vala magoknak. És valának e feleségek között olyanok is, a kik már fiakat szültek. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
