 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Az ùrnak igéje, a mely lôn Jóelhez, a Petuel fiához.2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti idôtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében? 3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ô fiaiknak, és azoknak fiai a következô nemzetségnek. 4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskô; és a mit a szöcskô meghagyott, megette a cserebogár és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. 5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátokból! 6 Mert egy nép jött fel az én földemre, erôs és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nôstény oroszláné. 7 Pusztává tette szôlômet; összetörte fügefámat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai. 8 Keseregj, mint a szûz, a ki gyászba öltözik az ô ifjúsága férjéért. 9 Kifogyott az étel- és italáldozat az ùrnak házából; gyászolnak a papok, az ùrnak szolgái. 10 Elpusztíttatott a mezô, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj. 11 Szégyenüjetek meg, ti szántó-vetôk; jajgassatok szôlômûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezô aratása! 12 Elszáradt a szôlôtô; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezônek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közûl. 13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jôjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától. 14 Szenteljetek bôjtöt, hirdessetek gyûjtést; gyûjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az ùrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az ùrhoz. 15 Jaj ez a nap! Bizony közel van az ùrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. 16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?! 17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedôltek a csûrök; mert kiaszott a gabona. 18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelôjük; bûnhödnek még a juh-nyájak is! 19 Hozzád kiáltok Uram, mert tûz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mezô minden fáját. 20 A mezô vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tûz emésztette meg a puszta virányait. 21 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljô az ùrnak napja; mert közel van az.2 Sötétségnek és homálynak napja; felhônek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülô alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktôl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrôl nemzetségre. 3 Elôtte tûz emészt, utána láng lobog; elôtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tôle semmi. 4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. 5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztô láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép. 6 Elrémülnek tôle a népek; minden arcz elsáppad. 7 Száguldoznak, mint a hôsök, felhágnak a kôfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. 8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok. 9 Betörnek a városba, futkároznak a kôfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj. 10 Reszket elôttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket. 11 És megzendül az ùrnak szava az ô serege elôtt, mert felette nagy az ô tábora; mert hatalmas az ô rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az ùrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? 12 De még most is így szól az ùr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bôjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. 13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az ùrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülô és irgalmas ô; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt. 14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az ùrnak, a ti Isteneteknek?! 15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bôjtöt, hirdessetek gyûlést! 16 Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vôlegény az ô ágyasházából és a menyasszony is az ô szobájából. 17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az ùr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ô Istenök? 18 Erre buzgó lôn az ùrnak szeretete az ô földe iránt, és kegyelmezett az ô népének. 19 És választ tôn az ùr, és mondá az ô népének: ìmé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. 20 Az északi népet is elûzöm tôletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. 21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az ùr! 22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szôlô is kitárják gazdagságukat. 23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az ùrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esôt igazság szerint, és korai és kései esôt hullat néktek az elsô hónapban. 24 És megtelnek a csûrök gabonával, és bôven öntik a sajtók a mustot és az olajat. 25 És kipótolom néktek az esztendôket, a melyeket tönkre tett a szöcskô, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. 26 És esztek bôven és megelégesztek, és magasztaljátok az ùrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. 27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az ùr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem. 28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. 29 Sôt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. 30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. 31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mindekelôtte eljô az ùrnak nagy és rettenetes napja. 32 De mindaz, a ki az ùrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megígérte az ùr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az ùr! 31 Mert ímé, azokon a napokon és abban az idôben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:2 Egybegyûjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem ôket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen; 3 Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak. 4 Sôt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat! 5 Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek; 6 És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek ôket határaiktól: 7 ìmé, kiindítom ôket a helybôl, a hova eladtátok ôket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat. 8 És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják ôket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az ùr. 9 Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hôsöket. Járuljanak elé, jôjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! 10 Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is; Hôs vagyok! 11 Siessetek és jôjjetek el ti népek mindenfelôl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hôseidet! 12 Serkenjenek fel és jôjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket. 13 Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ô gonoszságuk! 14 Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az ùrnak napja az ítélet völgyében! 15 A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket; 16 Az ùr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembôl, és megrendülnek az egek és a föld; de az ùr az ô népének oltalma és az Izráel fiainak erôssége! 17 És megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta. 18 És majd azon a napon, a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bô vízzel ömledez, és forrás fakad az ùrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét. 19 Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erôszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén. 20 De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrôl nemzetségre. 21 És kitisztítom vérökbôl, a melybôl még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az ùr lakóhelye! Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
