Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Józsué Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Józsué
   

Vissza a tartalom a Biblia


1

1 És lôn Mózesnek, az ùr szolgájának halála után, szóla az ùr Józsuénak, a Nun fiának, Mózes szolgájának, mondván:
2  Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.
3  Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.
4  A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khittheusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5  Meg nem áll senki elôtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tôled.
6  Légy bátor és erôs, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felôl megesküdtem az ô atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7  Csak légy bátor és igen erôs, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elôdbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
8  El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.
9  Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erôs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az ùr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
10  Parancsola azért Józsué a nép elôljáróinak, mondván:
11  Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az ùr, a ti Istenetek ád néktek birtokúl.
12  A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
13  Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az ùrnak szolgája, mondván: Az ùr, a ti Istenetek megnyugatott titeket, és néktek adta ezt a földet.
14  Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai elôtt, mindnyájan, a kik közûletek erôs vitézek, és segéljétek meg ôket;
15  A míg megnyugotja az ùr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ôk is a földet, a melyet az ùr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az ùr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felôl.
16  Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.
17  A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az ùr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.
18  Mindenki, a ki ellene szegûl a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erôs!

2

1 És Józsué, a Nun fia, elkülde Sittimbôl titkon két férfiút kémekûl, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának.
2  Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: ìme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közûl e földnek kémlelésére;
3  Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.
4  Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala ôket, és monda: ùgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.
5  És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek ôket.
6  Pedig ô felhágatta ôket a házhéjára, és elbujtatta ôket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.
7  És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivô úton a rév felé; a kaput pedig bezárlák, azután, hogy kimenének azok, a kik ôket üldözik vala.
8  ºk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne ô hozzájok az asszony a házhéjára.
9  És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az ùr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad elôttetek.
10  Mert hallottuk, hogy megszárította az ùr a Verestenger vizét elôttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Oggal, a kiket megöltetek.
11  És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az ùr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!
12  Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az ùrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,
13  Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfit és nôtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.
14  És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az ùr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.
15  Alábocsátá azért ôket kötélen az ablakon (mert az ô háza a kôkerítés falán vala, és ô a kôkerítésen lakik vala.)
16  És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözôk, és ott rejtôzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözôk; azután pedig menjetek a magatok útján.
17  A férfiak pedig mondának néki: Årtatlanok leszünk ezen te esketésedtôl, a melylyel te megeskettél minket!
18  Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyûjtsd be magadhoz a házba.
19  És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az ô fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.
20  Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.
21  Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá ôket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.
22  És elmenének, és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözôk. Keresék ugyanis ôket az üldözôk minden úton, de nem találták vala.
23  Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyrôl, és átmenének a Jordánon, és eljutának Józsuéhoz, a Nun fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.
24  És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az ùr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.

3

1 Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimbôl, és eljutának a Jordánhoz, ô és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielôtt általmentek volna.
2  Lôn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron,
3  És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az ùrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi nemzetségébôl való papokat, a kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekrôl és menjetek utána.
4  Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, a melyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez elôtt.
5  Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az ùr csudákat cselekszik köztetek.
6  A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és menjetek át a nép elôtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a nép elôtt.
7  Az ùr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei elôtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.
8  Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban.
9  Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az ùrnak, a ti Isteneteknek szavait!
10  És monda Józsué: Ebbôl tudjátok meg, hogy az élô Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elûzi elôletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust:
11  ìme az egész föld Urának frigyládája elôttetek megy át a Jordánon!
12  Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeibôl, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbôl.
13  És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a kik az ùrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülrôl aláfolyó víz megáll egy rakásban.
14  És lôn, hogy a mint megindula a nép az ô sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép elôtt;
15  És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idô alatt telve vala minden ô partja felett):
16  Megálla a víz, a mely felülrôl foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ådám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó elôtt.
17  A papok pedig, az ùr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.

4

1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az ùr Józsuénak, mondván:
2  Vegyetek magatokhoz a népbôl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbôl.
3  És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébôl, arról a helyrôl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.
4  Elôhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közûl rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbôl,
5  És monda nékik Józsué: Menjetek át az ùrnak, a ti Isteneteknek frigyládája elôtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikôtök egy-egy követ az ô vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,
6  Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?
7  Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az ùr frigyládája elôtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetôûl lesznek az Izráel fiainak mindörökre.
8  És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébôl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az ùr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.
9  Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivô papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.
10  A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az ùr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.
11  És a mint véget ére az egész nép általmenetele, áltaméne az ùr ládája is és a papok is, a nép elôtt.
12  Åltalmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elôtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.
13  Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az ùr elôtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.
14  Azon a napon felmagasztalá az ùr Józsuét az egész Izráel szemei elôtt, és félék ôt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.
15  Mert szólt vala az ùr Józsuénak, mondván:
16  Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jôjjenek fel a Jordánból.
17  És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jôjjetek fel a Jordánból!
18  És lôn, hogy a mint a papok, az ùr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébôl, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az ô helyére, és folyt vala, mint az elôtt, minden partja felett.
19  A nép pedig az elsô hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.
20  Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.
21  És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?
22  Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.
23  Mert kiszárította az ùr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elôttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az ùr, a ti Istenetek a Verestengerrel, a melyet megszárított elôttünk, míg általjövénk rajta.
24  Hogy megismerje a földnek minden népe az ùrnak kezét, hogy bizony erôs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idôben.

5

1 Lôn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, a kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az ùr a Jordánnak vizét az Izráel fiai elôtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az ô szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.
2  Ez idôben monda az ùr Józsuénak: Csinálj magadnak kôkéseket, és másodszor is metéld körûl az Izráel fiait.
3  És csinála Józsué magának kôkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán.
4  Az ok pedig, a miért körülmetélé ôket Józsué, ez: Mindaz a nép, a mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból.
5  Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül;
6  Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az ùr szavára; a kiknek megesküdt az ùr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely felôl megesküdt vala az ùr az ô atyáiknak, hogy nékünk adja azt a téjjel és mézzel folyó földet.
7  Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül ôket az útban.
8  Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lônek az ô helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.
9  És monda az ùr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.
10  És Gilgálban táborozának Izráel fiai, és megkészíték a páskhát a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak mezején.
11  És evének a föld termésébôl a páskhának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.
12  És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld termésébôl, megszûnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcsébôl evének abban az esztendôben.
13  Lôn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ô szemeit, és látá, hogy ímé egy férfiú áll vala elôtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közûl?
14  Az pedig monda: Nem, mert én az ùr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborúla Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az ô szolgájának?
15  És monda az ùr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.

6

1 Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.
2  És monda az ùr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt.
3  Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. ìgy cselekedjél hat napon át.
4  És hét pap hordozzon hét kosszarvból való kürtöt a láda elôtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.
5  És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kôfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az elôtte való helyen.
6  Elôhívá azért Józsué, a Nun fia, a papokat, és monda nékik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az ùr ládája elôtt.
7  A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az ùr ládája elôtt.
8  És úgy lôn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az ùr elôtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az ùrnak frigyládája pedig utánok megy vala.
9  A fegyveresek pedig elôttök mennek vala a kürtölô papoknak, és a köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.
10  A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jôjjön ki szátokból addig a napig, a míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.
11  Körüljárák azért az ùrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén; azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték.
12  Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az ùrnak ládáját.
13  És a hét pap, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az ùr ládája elôtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig elôttök mennek vala, és a köznép követi az ùrnak ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.
14  A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután visszatérének a táborba. ìgy cselekedének hat napon át.
15  És lôn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a várost hétszer.
16  És lôn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az ùr a várost!
17  És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az ùrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, ô és mindazok, a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt.
18  Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután néki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen néki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.
19  Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az ùrnak van szentelve, az ùrnak kincse közé jusson.
20  Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lôn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kôfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az elôtte való helyen, és bevevék a várost.
21  És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektôl az öregig, sôt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.
22  A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki.
23  Bemenének azért a kémlô ifjak, és kihozák Ráhábot, és az ô atyját, anyját és az ô atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék ôket Izráel táborán kivûl.
24  A várost pedig megégeték tûzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az ùr házának kincsei közé.
25  A parázna Ráhábot pedig, és az ô atyjának háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.
26  És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Åtkozott legyen az ùr elôtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ô elsô szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!
27  És vala az ùr Józsuéval, és lôn híre az egész földön.

7

1 De az Izráel fiai hûtlenûl bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvôn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Åkán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségébôl); felgerjede azért az ùrnak haragja Izráel fiai ellen.
2  Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, a mely Bethaven mellett van, Bétheltôl napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait.
3  Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok!
4  Felméne azért oda a népbôl mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elôl.
5  És megölének közûlök Ai férfiai mintegy harminczhat férfit, és üldözék ôket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták ôket a lejtôn. Azért megolvada a népnek szíve, és lôn olyanná, mint a víz.
6  Józsué pedig megszaggatá az ô ruháit, és földre borúla arczczal az ùrnak ládája elôtt mind estvéig, ô és Izráel vénei, és port hintének a fejökre.
7  És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon!
8  òh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ô ellenségei elôtt!
9  Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földrôl: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?
10  És monda az ùr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borúlsz te arczra?
11  Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, a melyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.
12  Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ô ellenségeik elôtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közûl azt a nékem szentelt dolgot.
13  Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az ùr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid elôtt, míg el nem távolítjátok közûletek az Istennek szentelt dolgot.
14  Azért jôjjetek elô reggel nemzetségeitek szerint; a nemzetség pedig, a melyet bûnösnek jelent az ùr, jôjjön elô családonként; a család pedig, a melyet bûnösnek jelent az ùr, jôjjön elô házanként, a ház pedig, a melyet bûnösnek jelent az ùr, jôjjön elô férfianként.
15  És lészen, hogy a ki az Istennek szentelt dologban bûnösnek találtatik, tûzzel égettessék meg, ô és mindene, a mije van, mivelhogy megszegte az ùrnak szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben.
16  Felkele azért Józsué és jó reggel elôállítá Izráelt az ô nemzetségei szerint, és bûnösnek jelenteték a Júda nemzetsége.
17  Ekkor elôállítá a Júda családjait, és bûnösnek jelenteték a Zéra családja; azután elôllítá a Zéra családját férfianként, és bûnösnek jelenteték a Zabdi háza.
18  És elôállítá az ô házát férfianként, és bûnösnek találtaték Åkán, Kárminak fia, a ki Zabdi fia, a ki a Júda nemzetségébôl való Zérának fia.
19  Monda azért Józsué Åkánnak: Fiam, adj dicsôséget, kérlek, az ùrnak, Izráel Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tôlem!
20  Åkán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az ùr ellen, Izráel Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!
21  Láték ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt és egy arany vesszôt, a melynek súlya ötven siklus vala, és megkivántam ezeket, és elvevém ezeket, és ímé elrejtve vannak a földben, a sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van.
22  Ekkor követeket külde Józsué s ezek a sátorba futának, és ímé, elrejtve vala az az ô sátorában, és az ezüst is alatta vala.
23  Kivivék azért azokat a sátor közepébôl, és vivék Józsuéhoz és Izráelnek minden fiához, és lerakák azokat az ùr elôtt.
24  Józsué pedig fogá Åkánt, a Zéra fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyvesszôt, az ô fiait és leányait, az ô ökreit, szamarait és juhait, sátorát és mindent, a mije vala, és vele lévén az egész Izráel is, vivék azokat Akor völgyébe.
25  És monda Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ùr! És elborítá ôt egész Izráel kövekkel, és megégeték ôket tûzzel, miután megkövezték vala ôket.
26  És nagy kôhalmot rakának feléje; megvan mind e napig. És megszûnék az ùr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.

8

1 És monda az ùr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ô népét, városát és földét.
2  ùgy cselekedjél Aival és az ô királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az ô királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!
3  Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erôs férfiút és elküldé ôket éjjel.
4  És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!
5  Én pedig és az egész nép, a mely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint elôször, akkor megfutamodunk elôttök.
6  És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk ôket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak elôlünk, mint elôször. És a míg futunk elôttök,
7  Ti támadjatok elô a leshelybôl, és foglaljátok el a várost, mert az ùr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.
8  És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tûzzel. Az ùrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!
9  Elküldé azért ôket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.
10  És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne ô és Izráelnek vénei a nép elôtt Aiba.
11  És felméne a fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.
12  És vôn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá ôket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.
13  ìgy állíták fel a népet, az egész tábort, a mely Aitól észak felé, utócsapatja pedig a várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.
14  És lôn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izráel ellen a harczra; ô és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének néki a város háta mögött.
15  Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna elôttök, futnak vala a puszta felé vivô úton.
16  És felriasztaték az egész nép, a mely a városban vala, hogy üldözze ôket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.
17  És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, a ki ki nem jött volna Izráel után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izráelt.
18  Az ùr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, a mely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, a mely kezében vala, a város felé.
19  A lesben lévôk pedig nagy hamarsággal felkelének helyökrôl, és a mint felemelte vala a kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tûzbe boríták a várost.
20  Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy ímé a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldözô felé.
21  Józsué ugyanis és az egész Izráel látték vala, hogy a lesben lévôk bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.
22  Amazok pedig a városból jövének ki ellenök, és így közben valának Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák ôket mindaddig, a míg egy sem marada közülök élve, vagy a ki elszaladt volna.
23  Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék ôt Józsué elé.
24  Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden lakosát a mezôn, a pusztában, a hol üldözték vala ôket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.
25  Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt tizenkét ezeren valának; Ainak minden embere.
26  Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, a melyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.
27  A barmot azonban és a mi zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izráel az ùr rendelete szerint. A mint utasította vala Józsuét.
28  Ait pedig felgyujtatá Józsué és tevé örökkévaló kôhalommá, pusztasággá mind e napig.
29  Ainak királyát pedig felakasztá fára és ott vala estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe, mind e napig.
30  Majd oltárt építe Józsué az ùrnak, Izráel Istenének Ebál hegyén,
31  Miképen megparancsolta vala Mózes, az ùrnak szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekbôl, melyeket vas nem érintett, és vivének arra egészen égôáldozatot az ùrnak, és áldozának hálaáldozatokat.
32  És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet írt vala Izráel fiai elé.
33  Az egész Izráel pedig és az ô vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelôl a láda mellett, a Lévita papok elôtt, a kik az ùrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta Mózes az ùr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét elôször.
34  Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.
35  Nem volt egy íge sem azok közûl, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete elôtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények elôtt is, a kik járnak vala közöttök.

9

1 Lôn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:
2  Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.
3  De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala,
4  És ôk is ravaszúl cselekedének. Elmenének ugyanis és követekûl adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlôket;
5  És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.
6  ìgy menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földrôl jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
7  Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
8  Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
9  És mondának néki: Igen messze földrôl jöttek a te szolgáid, az ùrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ô hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;
10  Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és òggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.
11  Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
12  Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségûl elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jôjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.
13  Ezek a boros tömlôk is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
14  És vônek a férfiak azoknak eledelébôl, az ùr tanácsát pedig nem kérték vala.
15  És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja ôket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.
16  De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallák, hogy közel valók azok hozzájok, sôt közöttök lakoznak azok.
17  Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.
18  De nem bánták ôket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet fôemberei az ùrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a fôemberek ellen.
19  Mondának azért mind e fôemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az ùrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk ôket.
20  Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk ôket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik.
21  Mondának azért a fôemberek nékik: Åm éljenek! És lônek favágóvá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a fôemberek.
22  Hívatá ugyanis ôket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messzirôl valók vagyunk mi tôletek, holott ti közöttünk laktok?
23  Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közûletek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.
24  Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az ùr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ô szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja elôletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tôletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
25  És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik elôtted, úgy cselekedjél mivelünk!
26  És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá ôket Izráel fiainak kezébôl, és nem ölék meg ôket.
27  És tevé ôket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az ùr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.

10

1 Lôn pedig, hogy a mikor meghallá Adonisédek, Jéruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, és hogy a mint cselekedett vala Jérikhóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izráellel, és közöttük vannak:
2  Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közûl, sôt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának.
3  Külde azért Adonisédek, Jéruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván:
4  Jôjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izráel fiaival!
5  Összegyülének azért, és felméne az Emoreusoknak öt királya: Jéruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, ôk magok és minden seregök, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene.
6  Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jôjj fel hozzánk hamar, és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyûltek ellenünk az Emoreusok királyai, a kik a hegyen lakoznak.
7  Felméne azért Józsué Gilgálból, ô maga és az egész hadakozó nép vele, és a seregnek minden vitéze.
8  Monda pedig az ùr Józsuénak: Ne félj tôlök, mert kezedbe adtam ôket; senki sem áll meg közûlök elôtted.
9  És rájok töre Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka ment vala Gilgálból.
10  És megrettenté ôket az ùr Izráel elôtt, és megveré ôket Gibeonnál nagy vereséggel, és ûzé ôket a Bethoronba vivô úton, és vágá ôket egészen Azekáig és Makkedáig.
11  Mikor pedig futnak vala ôk Izráel elôtt a bethoroni lejtôn, az ùr nagy köveket hullata rájok az égbôl egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, a kik a jégesô kövei miatt haltak vala meg, mint azok, a kiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.
12  Akkor szóla Józsué az ùrnak azon a napon, a melyen odavetette az ùr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei elôtt: Ållj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!
13  És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ô ellenségein. Avagy nincsen-é ez megirva a Jásár könyvében?
És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig, 14  És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelôtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az ùr, mert az ùr hadakozik vala Izráelért.
15  Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.
16  Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtôzék Makkedában a barlangban.
17  És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtôzve a makkedai barlangban.
18  És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy ôrizzék ôket.
19  Ti pedig meg ne álljatok, nyomúljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek ôket bejutni az ô városaikba, mert kezetekbe adta ôket az ùr, a ti Istenetek.
20  Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izráelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig, és az élvemaradtak a megerôsített városokba vonúltak:
21  Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel; nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.
22  És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból!
23  És akképen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jéruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.
24  Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, elôhívatá Józsué Izráelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, a kik vele mentek vala: Jôjjetek elô, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára. Eljövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára.
25  És monda nékik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és erôsek, mert ekképen cselekszik az ùr minden ellenségetekkel, a kik ellen ti hadakoztok.
26  Azután pedig megveré ôket Józsué, és megölé ôket, és felakasztatá ôket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig.
27  Lôn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék ôket a fákról, és behányák ôket a barlangba, a melyben elbújtak vala, és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig.
28  Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányá azt és annak királyát, és megölé ôket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, a melyek benne valának. ùgy cselekedék Makkedának királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.
29  Åltalméne annakutána Józsué és vele az egész Izráel Makkedából Libnába, és hadakozék Libnával.
30  És kezébe adá az ùr azt is Izráelnek, és annak királyát; és fegyver élére hányá azt, és egy lelket sem engede menekülni azokból, a melyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.
31  Libnából pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Lákisba, és táborba szálla mellette, és hadakozék ellene.
32  És kezébe adá az ùr Izráelnek Lákist, és bevevé azt másodnapon, és fegyver élére hányá azt, és minden lelket, a mely benne vala, egészen úgy, a mint cselekedett vala Libnával.
33  Akkor feljöve Hórám, Gézernek királya, hogy megsegélje Lákist, de megveré Józsué ôt és az ô népét annyira, hogy egy menekülôt sem hagya meg néki.
34  Lákisból pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Eglonba, és táborba szállának ellene, és hadakozának ellene.
35  És bevevék azt ugyanazon a napon, és fegyver élére hányák azt; és megöle minden lelket, a mely benne vala, ugyanazon a napon, egészen úgy, a mint cselekedett vala Lákissal.
36  Felméne azután Józsué Eglonból és ô vele az egész Izráel Hebronba, és hadakozának az ellen.
37  És bevevék azt, és fegyver élére hányák azt, és annak királyát és minden városát, és egy lelket sem engede menekülni azokból, a melyek benne valának, egészen úgy, a mint cselekedett vala Eglonnal, elvesztvén azt és minden lelket, a mely benne vala.
38  Fordúla azután Józsué, és vele az egész Izráel Debirnek, és hadakozék az ellen.
39  És bevevé azt és annak királyát és minden városát, és fegyver élére hányá ôket, és megölének minden lelket, a mely benne vala, nem hagyott menekülni valót. A miképen cselekedett vala Hebronnal, úgy cselekedék Debirrel és annak királyával, avagy a miképen Libnával és annak királyával cselekedett vala.
40  Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtôket és mindazoknak királyait, menekülni valót sem hagyott; és megöle minden élôt, a mint megparancsolta vala az ùr, az Izráelnek Istene.
41  Megveré pedig ôket Józsué Kádes Barneától fogva egész Gázáig, a Gósennek is minden földét, egész Gibeonig.
42  És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az ùr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért.
43  Azután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.

11

1  Mikor pedig meghallotta ezt Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához,
2  És azokhoz a királyokhoz, a kik laknak vala észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé,
3  A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.
4  És kijövének ôk és velök az ô egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.
5  És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.
6  Ekkor monda az ùr Józsuénak: Ne félj tôlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tûzzel.
7  Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.
8  És adá ôket az ùr Izráelnek kezébe, és verék ôket és ûzék ôket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék ôket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.
9  És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az ùr: az ô lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.
10  Majd visszafordúla Józsué ugyanazon idôben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az elôtt);
11  És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén ôket fegyver élével; nem maradt meg egy élô sem; Hásort pedig tûzzel égeté meg.
12  És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé ôket fegyver élével, kipusztítván ôket, a mint megparancsolta vala Mózes, az ùrnak szolgája.
13  Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedûl ezt égeté meg Józsué.
14  És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták ôket. Nem hagytak meg egy élôt sem.
15  A mint parancsolt az ùr Mózesnek, az ô szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, a mit az ùr parancsolt vala Mózesnek.
16  És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izráel hegyét és annak síkságát.
17  A kopasz hegytôl fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen a Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé ôket.
18  Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.
19  Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.
20  Mert az ùrtól volt azt, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje ôket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa ôket, a mint megparancsolta vala az ùr Mózesnek.
21  Majd elméne Józsué ez idôben, és kiirtá az Anákokat a hegyek közûl Hebronból, Debirbôl, Anábból és Júdának minden hegyébôl, és Izráelnek minden hegyébôl; városaikkal együtt törlé el ôket Józsué.
22  Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.
23  Elfoglalá azért Józsué az egész földet, egészen úgy, a mint az ùr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségûl Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harcztól.

12

1 Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek Izráelnek fiai, és a kiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyig, és az egész mezôséget kelet felôl:
2  Szíhon, az Emoreusok királya, a ki lakik vala Hesbonban, a ki uralkodik vala Aróertôl fogva, a mely van az Arnon patak partján, és a patak közepétôl és a Gileád felétôl a Jabbok patakig, az Ammon fiainak határáig.
3  És a mezôségtôl a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta tengeréig, a Sóstengerig napkelet felé, a Béth-Jesimothi útig, és délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig.
4  És ògnak, a Básán királyának tartománya, a ki Refaim maradékai közûl való, a ki Astarotban és Edreiben lakozik vala,
5  És uralkodik vala a Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon királyának határáig.
6  Mózes, az ùrnak szolgája és Izráelnek fiai verték le ôket, és oda adta azt a földet Mózes, az ùrnak szolgája örökségûl a Rúben és Gád nemzetségeknek és a Manassé nemzetség felének.
7  Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek vala Józsué és az Izráelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól fogva, a mely van a Libánon völgyében, egészen a kopasz hegyig, a mely Szeír felé emelkedik. És oda adá azt Józsué örökségûl az Izráel nemzetségeinek, az ô osztályrészeik szerint:
8  A hegységben és a síkságon, a mezôségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken, a Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Khivveus és Jebuzeusok földjét.
9  Jérikhónak királya egy; Ainak, a mely oldalra vala Béthel felé, királya egy;
10  Jéruzsálemnek királya egy, Hebronnak királya egy;
11  Jármutnak királya egy, Lákisnak királya egy;
12  Eglonnak királya egy, Gézernek királya egy;
13  Debirnek királya egy, Gédernek királya egy;
14  Hormáhnak királya egy, Aradnak királya egy;
15  Libnának királya egy; Adullámnak királya egy;
16  Makkedának királya egy, Béthelnek királya egy;
17  Tappuáhnak királya egy, Héfernek királya egy;
18  Afeknek királya egy, Lassáronnak királya egy;
19  Mádonnak királya egy, Hásornak királya egy;
20  Simron Meronnak királya egy, Aksáfnak királya egy;
21  Taanáknak királya egy, Megiddónak királya egy;
22  Kedesnek királya egy, a Kármelen levô Jokneámnak királya egy;
23  A Dór magaslatán lévô Dórnak királya egy, a Gilgál népeinek királya egy;
24  Tirczának királya egy; összesen harminczegy király.

13

1 Mikor Józsué megvénhedett és igen megidôsödött vala, monda az ùr néki: Te megvénhedtél, igen megidôsödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való.
2  Ez az a föld, a mi fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.
3  A Sikhórtól fogva, a mely Égyiptom felett foly, egészen Ekronnak határáig északra, mely a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.
4  Délrôl a Kananeusnak egész földe és Meára, a mely a Sídonbelieké, Afékáig, az Emoreusok határáig.
5  Továbbá a Gibli földe és az egész Libánon napkelet felé, Baál-Gádtól fogva, a mely a Hermon hegy alatt van, egészen addig, a hol Hamáthba mennek.
6  A hegységnek minden lakosát a Libánontól Miszrefóth-Majimig, a Sídoniakat mind, magam ûzöm ki ôket Izráel fiai elôl, csak sorsold ki Izráelnek örökségûl, a mint megparancsoltam néked.
7  Mostan azért oszd el ezt a földet örökségûl kilencz nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének.
8  º vele együtt a Rúben és Gád nemzetségek elvették örökségöket, a melyet adott vala nékik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, a miképen adta vala nékik Mózes, az ùrnak szolgája.
9  Aróertôl fogva, a mely az Arnon patak partján van, úgy a várost, a mely a völgynek közepette van, mint Medebának minden sík földét Dibonig.
10  És minden városát Szíhonnak, az Emoreusok királyának, a ki uralkodik vala Hesbonban, az Ammon fiainak határáig.
11  És Gileádot és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szalkáig.
12  Básánban ògnak egész országát, a ki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közûl, de leveré és kiûzé ôket Mózes.
13  De Izráel fiai nem ûzék ki a Gesurit és a Maakhátit, és ott is lakik a Gesuri és Maakháti az Izráel között mind e mai napig.
14  Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az ùrnak, Izráel Istenének tüzes áldozatai az ô öröksége, a mint szólott vala néki.
15  Adott vala pedig Mózes örökséget a Rúben fiai nemzetségének az ô családjaik szerint.
16  És lôn az ô határuk Aróertôl fogva, a mely az Arnon folyó partján van, úgy a város, a mely a völgy közepette van, mint az egész sík föld Madeba mellett;
17  Hesbon és annak minden városa, a melyek a sík földön vannak; Dibon, Bámoth-Baal és Béth-Baál-Meon;
18  És Jahcza, Kedemót és Mefaát;
19  És Kirjáthaim, Szibma és Czeret-Sáhár a völgy mellett való hegyen:
20  És Béth-Peór, a Piszga hegyoldalai, és Béth-Jesimóth.
21  És a sík föld minden városa és Szíhonnak, az Emoreusok királyának egész országa, a ki uralkodik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, ôt és a Midiánnak fejedelmeit: Evit és Rékemet, Czúrt és Húrt és Rébát, Szíhonnak fejedelmeit, a kik e földön laktak vala.
22  A jövendômondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izráel fiai fegyverrel, azokkal együtt, a kiket levágtak vala.
23  Vala tehát a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez a Rúben fiainak öröksége az ô családjaik szerint, a városok és azoknak falui.
24  A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala örökséget Mózes, az ô családjaik szerint.
25  És lôn az ô határuk Jaázer és Gileádnak minden városa és az Ammon fiai földjének fele Aróerig, a mely Rabba felett van.
26  És Hesbontól fogva Ramath-Miczpéig és Betónimig, meg Mahanáimtól Debir határáig.
27  A völgyben pedig Béth-Harám, Béth-Nimra, Szukkóth és Czáfon, Szíhonnak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé.
28  Ez a Gád fiainak örökségök, az ô családjaik szerint, a városok és azoknak falui.
29  A Manassé nemzetség felének is adott vala Mózes örökséget. És lôn a Manassé fiainak félágáé, az ô családjaik szerint,
30  És lôn az ô határuk: Mahanáimtól fogva az egész Básán, ògnak, Básán királyának egész országa és Jairnak minden faluja, a melyek Básánban vannak, hatvan város.
31  És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, òg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir fiainak feléé, az ô családjaik szerint.
32  Ezek azok, a miket örökségûl adott vala Mózes a Moáb mezôségén, a Jordánon túl Jérikhótól napkelet felé.
33  A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az ùr, Izráelnek Istene az ô örökségök, a mint szólott vala nékik.

14

1 Ezek pedig azok, a miket örökségûl vônek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségûl adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nun fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
2  Sorsvetés által való örökségökûl, (a mint megparancsolta vala az ùr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
3  Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ô közöttök.
4  Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földbôl, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelôket barmaik és marháik számára.
5  A mint megparancsolta vala az ùr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
6  Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az ùr Mózesnek, az Isten emberének én felôlem és te felôled Kádes-Barneában.
7  Negyven esztendôs valék én, mikor elküldött engem Mózes, az ùrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az az én szívemben vala.
8  Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
9  És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségûl, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
10  Most pedig, íme megtartott engem az ùr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az ùr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendôs vagyok!
11  Még ma is olyan erôs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erôm, most is olyan az én erôm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
12  Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrôl szólt vala az ùr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erôsített városok; hátha velem lesz az ùr, és kiûzöm ôket, a mint megmondotta az ùr.
13  És megáldá ôt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségûl.
14  Azért lôn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségûl mid e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
15  A Hebron neve pedig annakelôtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.

15

1 A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az ô családjaik szerint ez vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája délre, a déli határnak végén.
2  Vala pedig az ô déli határuk a Sóstengernek szélétôl, a tengernyelvtôl fogva, a mely délfelé fordul.
3  És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Czin felé, és felmegy délrôl Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és kerûl Karka felé;
4  Majd átmegy Asmonnak és halad Égyiptom patakának. A határ szélei pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.
5  Napkelet felé pedig a Sóstenger a határ a Jordán végéig; az északi rész határa pedig a tenge rnyelvtôl, a Jordán végétôl kezdôdik.
6  És felmegy ez a határ Béth-Hoglának, és átmegy északra Béth-Arabán, majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.
7  És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyébôl, és északnak fordúl Gilgál felé, a mely átellenében van az Adummim hágójának, a mely a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-Semes vizeire és tova halad a Rógel forrása felé.
8  Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jéruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, a mely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, a mely északra van a Refaim völgyének szélén.
9  És hajlik e határ a hegynek tetejétôl a Neftoáh víznek kútfejéhez és kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának, azaz Kirjáth-Jeárimnak.
10  Baalától pedig fordúl e határ napnyugotnak a Seír-hegy felé, és átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé és alámegy Béth-Semesnek és átmegy Timnának.
11  Majd tova megy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tova megy Jabnéel felé. A határ szélei pedig a tengernél vannak.
12  A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa köröskörûl az ô házoknépe szerint.
13  Kálebnek, a Jéfunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt, az ùrnak Józsuéhoz való szavai szerint; Kirjáth-Arbának, Anák atyjának városát, azaz Hebront.
14  És kiûzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.
15  És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelôtt Kirjáth-Széfer volt.
16  És monda Káleb: A ki megveri Kirjáth-Széfert és elfoglalja azt, néki adom Akszát, az én leányomat feleségûl.
17  Elfoglalá pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és néki adá Akszát, az ô leányát feleségûl.
18  És lôn, hogy a mikor eljöve az, biztatá ôt, hogy kérjen az ô atyjától mezôt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi bajod?
19  º pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nékem vízforrásokat is. És néki adá a felsô forrást és az alsó forrást.
20  Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az ô családjaik szerint.
21  A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtôl kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;
22  Kina, Dimóna és Adada;
23  Kedes, Hásor és Ithnán;
24  Zif, Télem és Bealóth;
25  Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor,
26  Amam, Séma és Móláda;
27  Hasar-Gaddah, Hesmón és Béth-Pelet;
28  Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;
29  Baála, Ijjim és Eczem;
30  Elthólád, Keszil és Hormah;
31  Siklág, Madmanna és Szanszanna;
32  Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilencz város és ezek falui.
33  A síkságon: Esthaól, Czórah és Asnáh;
34  Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;
35  Jármut, Adullám, Szókó és Azéka,
36  Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város és azok falui.
37  Senán, Hadása és Migdal-Gad;
38  Dilán, Miczpe és Jokteél;
39  Lákis, Boczkát és Eglon;
40  Kabbon, Lahmász és Kitlis;
41  Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek falui.
42  Libna, Ether és Asán,
43  Jifta, Asná és Neczib,
44  Keila, Akzib és Marésa. Kilencz város és ezeknek falui.
45  Ekron, ennek mezôvárosai és falui.
46  Ekrontól fogva egész a tengerig mind azok, a melyek Asdód mellett vannak, és azoknak falui.
47  Asdód, ennek mezôvárosai és falui; Gáza, ennek mezôvárosai és falui; Égyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.
48  A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó,
49  Danna, Kirjáth-Szanna, azaz Debir,
50  Anáb, Estemót és Anim,
51  Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és ezeknek falui.
52  Aráb, Dúma és Esán,
53  Janum, Béth-Tappuah és Aféka,
54  Humta, Kirjáth-Arba, azaz Hebron és Czihor. Kilencz város és ezeknek falui.
55  Maón, Karmel, Zif és Júta,
56  Jezréel, Jokdeám és Zánoah,
57  Kajin, Gibea és Timna. Tíz város és ezeknek falui.
58  Halhúl, Béth-Czúr és Gedor,
59  Maarát, Béth-Anóth és Elthekon. Hat város és ezeknek falui.
60  Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim, és Rabba. Két város és ezeknek falui.
61  A pusztában: Béth-Arábá, Middin és Szekáka,
62  Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város és ezeknek falui.
63  De a Jebuzeusokat, Jéruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiûzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jéruzsálemben, mind e mai napig.

16

1 A József fiainak sors által való része pedig juta a jérikhói Jordántól fogva, Jérikhó vizei felé napkeletnek a pusztára, a mely felmegy Jérikhótól a Béthel hegyének.
2  És tovamegy Béthelbôl Lúzba, és átmegy az Arkiták határára, Ataróthra.
3  Majd lemegy a tenger felé a Jafleteus határának, az alsó Bethoronnak határáig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.
4  Elvevék azért az ô örökségöket Józsefnek fiai: Manassé és Efraim.
5  Efraim fiainak határa is az ô családjaik szerint vala, és pedig az ô örökségöknek határa napkelet felé, Atróth-Adártól felsô Bethoronig vala.
6  És kimegy a határ a tengerre; Mikhmethattól észak felé, és fordúl a határ kelet felé Thaanath-Silónak és átmegy azon napkelet felé Janoáhnak.
7  Janoáhtól pedig lemegy Ataróthba és Naaróthba, és éri Jérikhót, és kimegy a Jordánnak.
8  Tappuahtól tovamegy a határ a tenger felé a Kána patakjának, a szélei pedig a tengernél vannak. Ez az Efraim fiai nemzetségének öröksége az ô családjaik szerint.
9  És a városok, a melyek kiválasztattak Efraim fiai számára a Manassé fiai örökségének közepette, mind e városok és ezeknek falui.
10  De ki nem ûzék a Kananeust, a ki lakik vala Gézerben; azért ott lakik a Kananeus az Efraim között mind e napig, és lôn robotos szolgává.

17

1 Lôn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert ô vala elsôszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsôszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.
2  Manassé többi fiainak is juta az ô családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az ô családjaik szerint.
3  De Czélofhádnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, ez Mákir fia, ez Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thircza.
4  Ezek odajárulának Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nun fiának eleibe és a fejedelmek elé, mondván: Az ùr megparancsolta Mózesnek, hogy örökséget adjon nékünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nékik örökséget az ùr beszéde szerint, az ô atyjoknak bátyjai között.
5  Tíz rész esék azért Manassénak, Gileád és Básán földén kivûl, a melyek túl vannak a Jordánon.
6  Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az ô fiai között; a Gileád földe pedig a Manassé többi fiaié lôn.
7  A Manassé határa pedig Åsertôl Mikmetháth felé vala, a mely Sikem elôtt van. És méne a határ jobbkéz felé, Én-Tappuáhnak lakói felé.
8  Manasséé volt Tappuah földe, de Tappuah a Manassé határa felé az Efraim fiaié vala.
9  És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a pataktól észak felé és a széle a tengernél vala.
10  Délrôl Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger vala. De észak felôl Åserbe ütköznek, napkelet felôl pedig Issakhárba.
11  És a Manasséé vala Issakhárban és Åserben: Béth-Seán és mezôvárosai, Jibleám és mezôvárosai, Dórnak lakosai és mezôvárosai, Én-Dórnak lakosai és mezôvárosai, Thaanáknak lakosai és mezôvárosai, és Megiddó lakosai és mezôvárosai, három hegyi tartomány.
12  De nem bírták elfoglalni Manassénak fiai ezeket a városokat, és sikerült a Kananeusoknak ott maradni azon a földön.
13  De mihelyt megerôsödtek vala Izráel fiai, robot alá veték a Kananeust, de teljességgel nem ûzék ki ôket.
14  József fiai pedig szóltak vala Józsuéval, mondván: Miért adtál nékem egy sors szerint való örökséget és egy osztályrészt, holott én sok nép vagyok, mivelhogy ez ideig megáldott engem az ùr?!
15  Józsué pedig monda nékik: Ha sok nép vagy te, menj fel az erdôre, és írts ott magadnak a Perizzeusoknak és Refaimnak földén, ha szoros néked az Efraim hegye.
16  És mondának a József fiai: Nem elegendô nékünk ez a hegy, a Kananeusoknak pedig, a kik a völgyi síkon laknak, mindnek vas-szekerök van; úgy azoknak, a kik Béth-Seanban és mezôvárosaiban, mint azoknak, a kik a Jezréel völgyében vannak.
17  Szóla pedig Józsué a József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Sok nép vagy te és nagy erôd van néked, nem lesz néked csak egy sors szerint való részed;
18  Mert hegyed lesz néked. Ha erdô az, úgy írtsd ki azt, és annak szélei is a tieid lésznek; mert kiûzöd a Kananeust, noha vas-szekere van néki, s noha erôs az.

18

1 Izráel fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda helyhezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola elôttök a föld.
2  De maradtak vala még Izráel fiai között, a kiknek nem osztották vala ki az ô örökségöket: hét nemzetség.
3  Monda azért Józsué Izráel fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni, hogy elfoglaljátok a földet, a melyet néktek adott az ùr, a ti atyáitoknak Istene?
4  Hozzatok elô három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm ôket, hogy keljenek fel és járják el a földet, és írják fel azt az ô örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám;
5  Azután oszszák fel azt magok közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határaiban dél felôl, József háza pedig maradjon meg a maga határaiban észak felôl.
6  És ti írjátok le a földet hét részre, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek itt néktek az ùr elôtt, a mi Istenünk elôtt.
7  Mert a Lévitáknak nincs részök ti közöttetek; mivelhogy az ùrnak papsága az ô örökségök; Gád pedig és Rúben és Manassé fél nemzetsége megkapták az ô örökségöket a Jordánon túl napkelet felé, a mit Mózes, az ùrnak szolgája adott vala nékik.
8  És felkelének azok a férfiak, és elmenének. Parancsola pedig Józsué azoknak, a kik elmenének, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el és járjátok el a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza hozzám, és itt vetek néktek sorsot Silóban, az ùr elôtt.
9  Elmenének azért a férfiak, és által menének a földön, és leírák azt városonként hét részre, könyvben, azután visszatérének Józsuéhoz a táborba, Silóba.
10  És sorsot vete nékik Józsué Silóban az ùr elôtt, és elosztá ott Józsué a földet Izráel fiai között az ô osztályrészeik szerint.
11  És kijöve a Benjámin fiai nemzetségének sors szerint való része az ô családjaik szerint; és pedig esék az ô sors szerint való részöknek határa a Júda fiai és a József fia i közé.
12  Vala pedig az ô határok az éjszaki oldalon a Jordántól fogva, és felméne a határ Jérikhó háta mögé észak felé, azután felméne a hegyre napnyugat felé, a szélei pedig Béth-Aven pusztájánál valának.
13  Onnan pedig átmegy a határ Luz felé, Lúznak azaz Béthelnek háta mögé dél felôl; azután alámegy a határ Ataroth-Adárnak a hegyen, a mely dél felôl van alsó Béth-Horontól.
14  Majd tovább megy a határ, és kerûl a nyugoti oldalnak dél felé, attól a hegytôl, a mely átellenben van Béth-Horonnal délrôl; a szélei pedig Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim felé, a Júda fiainak városa felé vannak. Ez a napnyugoti határ.
15  A déli oldala pedig van Kirjáth-Jeárim szélétôl kezdve, és megy a határ napnyugot felé, megy a Nefthoa vizének kútfejéhez.
16  Azután alámegy a határ a hegynek széléhez, a mely átellenben van a Hinnom fiának völgyével, a mely észak felé van a Refaim völgyében; alámegy a Hinnom völgyébe is a Jebuzeus mellett dél felé, és alámegy a Rógel forrásához.
17  És kerûl észak felôl, és megy Én-Semesnek, azután megy Gelilothnak, a mely átellenben van az Adummimba felvivô úttal; majd alámegy Bohánnak, a Rúben fiának kövéhez.
18  És átmegy az Arabával átellenben lévô oldalra észak felé, és alámegy Arabába is.
19  Åtmegy a határ azután Béth-Hogla oldalára észak felé; a határ szélei pedig északnak a Sóstenger csúcsánál, délnek a Jordán végénél vannak. Ez a dél felé való határ.
20  A Jordán pedig határolja azt a napkelet felôl való oldalról. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ô határaik szerint köröskörûl, az ô családjaik szerint.
21  A Benjámin fiai nemzetségének városai pedig az ô családjaik szerint ezek: Jérikhó, Béth-Hogla, és Emek-Keczicz;
22  Béth-Arábá, Czemaraim és Béthel;
23  Avvim, Pára és Ofra;
24  Kefár-Amóni, Ofni és Gába. Tizenkét város és azoknak falui.
25  Gibeon, Ráma és Beéroth;
26  Miczpe, Kefira és Mócza;
27  Rekem, Jirpeél és Thareala;
28  Czéla, Elef és Jebuzeus, azaz Jeruzsálem, Gibeath, Kirjáth. Tizennégy város és ezeknek falui. Ez a Benjámin fiainak öröksége az ô családjaik szerint.

19

1 A sors által való második rész juta Simeonnak, a Simeon fiai nemzetségének az ô családjaik szerint, és lôn az ô örökségök a Júda fiainak öröksége között.
2  És lôn az övék az ô örökségökûl: Beer-Seba, Seba és Móláda:
3  Haczar-Sual, Bála és Eczem;
4  Eltolád, Bethul és Horma;
5  Cziklág, Béth-Markaboth és Haczar-Szusza;
6  Béth-Lebaoth és Sarúhe. Tizenhárom város és ezeknek falui.
7  Ain, Rimmon, Ether és Asán. Négy város és ezeknek falui;
8  És mindazok a faluk, a melyek e városok körûl valának Baalath-Beérig, délen Rámatig. Ez a Simeon fiai nemzetségének öröksége az ô családjaik szerint.
9  A Júda fiainak osztályrészébôl lôn a Simeon fiainak örökségök, mert a Júda fiainak osztályrésze nagyobb vala mint illett volna nékik; ezért öröklének Simeon fiai azoknak öröksége között.
10  A sors által való harmadik rész juta a Zebulon fiainak az ô családjaik szerint, és lôn az ô örökségöknek határa Száridig.
11  És felmegy az ô határuk nyugotnak, Mareala felé, és éri Dabbasethet, és éri a folyóvizet is, a mely átellenben van Jokneámmal.
12  Száridtól pedig napkelet felé fordúl Kiszloth-Tábor határára, és tova megy Daberáthnak, és felmegy Jafiának.
13  Innen pedig átmegy kelet felé Gittha-Héfernek és Ittha-Kaczinnak, és tova megy Rimmonnak, kerûlvén Néa felé.
14  És ennél kerûl a határ északról Hannathonnak; a széle pedig a Jiftah-Él völgye.
15  Továbbá Kattáth, Nahalál, Simron, Jidealá és Bethlehem. Tizenkét város és azoknak falui.
16  Ez a Zebulon fiainak öröksége az ô családjaik szerint; ezek a városok és ezeknek falui.
17  A sors által való negyedik rész Issakhárnak, az Issakhár fiainak juta, az ô családjaik szerint.
18  És lôn az ô határuk: Jezréel, Keszuloth és Súnem:
19  Hafaráim, Sion és Anaharath;
20  Rabbith, Kisjon és Ébecz;
21  Remeth, Én-Gannim, Én-Hadda és Béth-Paczczécz.
22  És éri a határ Tábort, Sahaczimát és Béth-Semest, a határuknak széle pedig a Jordán. Tizenhat város és ezeknek falui.
23  Ez az Issakhár fiai nemzetségének öröksége, az ô családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.
24  A sors által való ötödik rész pedig juta az Åser fiai nemzetségének az ô családjaik szerint.
25  És lôn az ô határuk: Helkath, Háli, Beten és Aksáf;
26  Alammelek, Ameád és Misál, és éri Karmelt nyugot felé és Sihór-Libnáthot.
27  Azután visszafordúl napkelet felé Béth-Dágonnak, és éri Zebulont és a Jiftah-Él völgyét észak felôl, Béth-Émeket és Neiélt, és tovamegy Kabulnak balkéz felôl,
28  És Ebronnak, Rehobnak, Hammonnak és Kánának a nagy Czidonig.
29  Azután visszafordúl a határ Rámának, Tyrusnak erôs városáig; és újra fordúl a határ Hósznak, a szélei pedig a tengernél vannak Akzib oldala felôl.
30  És Umma, Afék és Rehób. Huszonkét város és ezeknek falui.
31  Ez az Åser fiai nemzetségének öröksége az ô családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.
32  A sors által való hatodik rész juta a Nafthali fiainak, a Nafthali fiainak az ô családjaik szerint.
33  Lôn pedig a határuk: Heleftôl, Elontól fogva Czaanannimnál Adámi-Nekebig és Jabneél-Lakkumig; a széle pedig a Jordán vala.
34  Azután fordúl a határ nyugot felé Aznoth-Tábornak; innen pedig tovamegy Hukkóknak, és éri Zebulont dél felôl, Åsert pedig éri nyugot felôl, és a Júdát is; a Jordán napkelet felé vala.
35  Erôsített városok ezek: Cziddim, Czér, Hammath, Rakkath és Kinnereth,
36  Adáma, Ráma és Hásor,
37  Kedes, Edrei és Én-Hásor,
38  Jireon, Migdal-Él, Horem, Béth-Anath és Béth-Semes. Tizenkilencz város és ezeknek falui.
39  Ez a Nafthali fiai nemzetségének öröksége az ô családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.
40  A sors által való hetedik rész juta a Dán fiai nemzetségének az ô családjaik szerint.
41  És lôn az ô örökségüknek határa: Czóra, Estháol és Ir-Semes;
42  Saalabbin, Ajjálon és Jithla;
43  Élon, Timnatha és Ekrón;
44  Eltheké, Gibbethon és Baaláth;
45  Jehud, Bené-Bárak és Gath-Rimmon;
46  Mé-Jarkon és Rakkon, a Jáfó átellenében lévô határral.
47  De tovább méne ezeknél a Dán fiainak határa. Felmenének ugyanis a Dán fiai, és hadakozának Lesem ellen, és el is foglalák azt, és veték azt fegyver élére, és birtokba vevék azt, és lakozának benne, és nevezék Lesemet Dánnak, az ô atyjoknak Dánnak nevére.
48  Ez a Dán fiai nemzetségének öröksége az ô családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.
49  Mikor pedig elvégezték vala a földnek örökbe vételét annak határai szerint, akkor adának Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nun fiának ô közöttök.
50  Az ùr rendelése szerint adák néki azt a várost, a melyet kért vala: Timnath-Szeráhot az Efraim hegyén, és megépíté azt a várost, és abban lakozék.
51  Ezek azok az örökségek, a melyeket örökûl adának Eleázár, a pap és Józsué, a Nun fia és az atyáknak fejei az Izráel fiai nemzetségeinek sors szerint, Silóban, az ùr elôtt, a gyülekezet sátorának nyílásánál. ìgy végezék el a földnek felosztását.

20

1 Majd szóla az ùr Józsuénak, mondván:
2  Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válaszszatok magatoknak menekülésre való városokat, a melyekrôl szóltam néktek Mózes által,
3  Hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki megöl valakit tévedésbôl, nem szándékosan, és legyenek azok menedékûl nékik a vérbosszúló elôl.
4  A ki pedig beszalad valamelyikbe e városok közûl, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ô dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be ôt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék.
5  Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ô felebarátját, és nem gyûlölte ô azt annakelôtte.
6  És lakozzék abban a városban mindaddig, a míg ítéletre állhat a gyülekezet elé, a míg meghal a fôpap, a ki abban az idôben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ô városába és az ô házába, abba a városba, a melybôl elfutott vala.
7  És kiválaszták Kedest Galileában a Nafthali hegyén, Sikemet az Efraim hegyén és Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén.
8  Túl a Jordánon pedig Jérikhótól napkelet felé választák Beczert a pusztában, a sík földön Rúben nemzetségébôl; Rámothot Gileádban, a Gád nemzetségébôl, és Gólánt Básánban a Manassé nemzetségébôl.
9  Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izráel fiainak, mind a jövevénynek, a ki közöttük tartózkodik vala, hogy oda szaladjon mindaz, a ki megöl valakit tévedésbôl, és meg ne haljon a vérbosszúlónak keze által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.

21

1 És hozzámenének a Léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és Józsuéhoz, a Nun fiához és az atyai fejedelmekhez, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett,
2  És szólának nékik Silóban, a Kanaán földén, mondván: Az ùr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nékünk városokat lakóhelyül, és azokhoz való legelôket barmaink részére.
3  Adák azért Izráel fiai a Lévitáknak az ô örökségökbôl, az ùrnak rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelôit.
4  Esék pedig a sors a Kehátiták családjaira, és juta a Léviták közûl való Åron pap fiainak a Júda nemzetségétôl, a Simeon nemzetségétôl és a Benjámin nemzetségétôl sors szerint tizenhárom város;
5  Kehát többi fiainak pedig az Efraim nemzetségének családjaitól, Dán nemzetségétôl és Manassé fél nemzetségétôl sors szerint tíz város.
6  A Gerson fiainak pedig az Issakhár nemzetségének családjaitól, az Åser nemzetségétôl, a Nafthali nemzetségétôl és Manassénak Básánban levô fél nemzetségétôl sors szerint tizenhárom város;
7  Mérári fiainak az ô családjaik szerint a Rúben nemzetségétôl, Gád nemzetségétôl és Zebulon nemzetségétôl tizenkét város.
8  Adák azért Izráel fiai e városokat és ezeknek legelôit a Lévitáknak, a miképen megparancsolta vala az ùr Mózes által, sors szerint.
9  Adák pedig a Júda fiainak nemzetségébôl és Simeon fiainak nemzetségébôl ezeket a városokat, a melyek névszerint olvashatók.
10  És lôn, hogy esék a sors elôször a Lévi fiai közûl való Kehátnak családjaiból az Åron fiaira.
11  És adák nékik az Anák atyjának városát, Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén, és annak körülötte levô legelôit;
12  A városnak szántóföldjét és faluit pedig Kálebnek, a Jefunné fiának adák birtokáúl.
13  Az Åron pap fiainak pedig adák a gyilkosok menekülésének városát, Hebront és annak legelôjét, Libnát és annak legelôjét.
14  Jatthirt és annak legelôjét; Estemoát és annak legelôjét;
15  Holont és annak legelôjét, és Debirt és annak legelôjét;
16  Aint és annak legelôjét, Juttát és annak legelôjét, Béth-Semest és annak legelôjét. Kilencz várost e két nemzetségbôl.
17  A Benjámin nemzetségébôl pedig Gibeont és annak legelôjét, Gébát és annak legelôjét;
18  Anathótot és annak legelôjét, Almont és annak legelôjét: négy várost.
19  Az Åron fiainak, a papoknak városai összesen tizenhárom város és azok legelôi.
20  A Kéhát fiai családjainak pedig, s a Kehát fiai közûl való többi Lévitáknak városai, az ô sorsuk szerint, az Efraim nemzetségébôl valának.
21  Nékik adák ugyanis a gyilkosok menekülésének városát, Sikemet és annak legelôjét az Efraim hegyén, és Gezert és annak legelôjét.
22  Kibczaimot és annak legelôjét, Béth-Hóront és annak legelôjét: négy várost.
23  A Dán nemzetségébôl pedig Elthekét és annak legelôjét, Gibbethont és annak legelôjét.
24  Ajjálont és annak legelôjét; Gath-Rimmont és annak legelôjét; négy várost.
25  A Manassé fél nemzetségébôl pedig: Taanákot és annak legelôjét, Gath-Rimmont és annak legelôjét: két várost.
26  Összesen tíz várost és azoknak legelôit a Kehát fiai többi családjainak.
27  A Gerson fiainak pedig, a kik a Léviták családjaiból valának, adák a Manassé fél nemzetségébôl a gyilkosok menekülésének városát, Gólánt Básánban és annak legelôjét, és Beesterát és annak legelôjét; két várost.
28  Az Issakhár nemzetségébôl pedig: Kisjont és annak legelôjét, Dobráthot, és annak legelôjét,
29  Jármutot és annak legelôjét, és Én-Gannimot és annak legelôjét: négy várost.
30  Az Åser nemzetségébôl pedig: Misált és annak legelôjét, Abdont és annak legelôjét,
31  Helkathot és annak legelôjét, és Rehobot és annak legelôjét: négy várost.
32  A Nafthali nemzetségébôl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Kedest Galileában és annak legelôjét, Hammoth-Dórt és annak legelôjét, és Karthant és annak legelôjét: három várost.
33  A Gersoniták összes városai, az ô családjaik szerint, tizenhárom város és azoknak legelôi.
34  A Mérári fiai családjainak pedig, e még hátralevô Lévitáknak, adák a Zebulon nemzetségébôl: Jokneámot és annak legelôjét, Karthát és annak legelôjét,
35  Dimnát és annak legelôjét, Nahalált és annak legelôjét; négy várost.
36  A Rúben nemzetségébôl pedig: Béczert és annak legelôjét, Jahczát és annak legelôjét,
37  Kedémothot és annak legelôjét, és Méfaathot és annak legelôjét: négy várost.
38  A Gád nemzetségébôl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Rámothot Gileádban és annak legelôjét, Mahanaimot és annak legelôjét,
39  Hesbont és annak legelôjét; Jaézert és annak legelôjét: összesen négy várost.
40  A Mérári fiainak városai az ô családjaik szerint, a kik a Léviták családjai közûl maradtak fel, valának az ô sorsuk szerint összesen tizenkét város.
41  A Lévitáknak összes városai az Izráel fiainak birtoka között: negyvennyolcz város azoknak legelôivel.
42  Valának ezek a városok a tulajdonképeni város és körülöttök azoknak legelôi. ìgy vala ez mind e városoknál.
43  Megadá azért az ùr Izráelnek mindazt a földet, a mely felôl megesküdött vala, hogy odaadja azt az ô atyáiknak. És bírák azt, és lakozának abban.
44  Nyugodalmat is ada nékik az ùr mindenfelôl, szintén úgy, a mint megesküdött vala az ô atyáiknak. És senki nem állott meg ellenökben valamenynyi elleségeik közûl; minden ellenségöket kezökbe adá az ùr.
45  Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, a melyet szólott vala az ùr az Izráel házának. Mindaz betelt.

22

1 Akkor hivatá Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét.
2  És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az ùrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a mit parancsoltam néktek;
3  Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az ùrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját.
4  Most pedig nyugodalmat adott az ùr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földére, a melyet Mózes, az ùrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.
5  Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes az ùrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat a ti Isteneteket, és járjatok minden ô útján, és tartsátok meg az ô parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekbôl és teljes lelketekbôl.
6  És megáldá ôket Józsué, azután elbocsátá ôket, és elmenének az ô sátraikba.
7  Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala örökséget Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az atyafiaival a Jordánon innen napnyugot felôl. És a mikor elbocsátá is ôket Józsué az ô sátraikba, akkor is megáldá ôket,
8  És szóla nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, aranynyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. Az ellenségeitektôl vett zsákmányt oszszátok meg a ti atyátokfiaival.
9  Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izráel fiaitól, Silóból, a mely Kanaán földén van, hogy menjenek Gileád földére, az ô örökségüknek földébe, a melyben örökséget vônek az ùr rendelése szerint Mózes által.
10  Mikor a Jordán mellékére értek, a mely még Kanaán földén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt.
11  Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: ìmé a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felôl.
12  A mint meghallák Izráel fiai, egybegyûle Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenök.
13  Küldék pedig Izráel fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát;
14  Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az ôsök háza szerint Izráelnek minden nemzetségébôl. Ezek mind fejedelmei valának az ô ôseik házának, Izráelnek ezerei között.
15  És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földére, és szólának ô velök, mondván:
16  ìgy szól az ùrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, a melylyel vétkeztetek Izráelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az ùrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az ùr ellen?!
17  Avagy kevés-é nékünk a Peór miatt való hamisságunk, a mibôl ki sem tisztultunk még mind e napig, és a miért csapás lôn az ùrnak gyülekezetén?
18  És ti elfordultatok immár az ùrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az ùr ellen: holnap majd Izráelnek egész gyülekezete haragszik meg.
19  Ha pedig tisztátalannak tetszik elôttetek a ti örökségeteknek föld je: úgy jôjjetek át az ùr örökségének földjére, a hol ott áll az ùrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az ùr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt, az ùrnak, a mi Istenünknek oltárán kivûl.
20  Avagy nem Åkán, a Zéra fia vétkezék-é nagy vétekkel az Istennek szentelt dolog ellen; mégis az Izráelnek egész gyülekezete ellen lôn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az ô bûnéért!
21  Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez:
22  Az Istenek Istene az ùr, az Istenek Istene az ùr: ô tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésbôl és ha az ùr ellen való vétekbôl van ez: ne tartson meg minket e napon!
23  Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az ùrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égôáldozatot és ételáldozatot; vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatját:-
lássa meg ezt ô maga az ùr! 24  Hát nem inkább a miatt való féltünkben cselekedtük-é ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van néktek az ùrhoz, Izráel Istenéhez?
25  Hiszen határt vetett az ùr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai és Gád fiai-a Jordánt; nincsen néktek részetek az ùrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!
26  Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égôáldozatra, se nem véres áldozatra;
27  Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat ô elôtte a mi egészen égôáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs néktek részetek az ùrban.
28  Mondottuk azért: Ha így szólanának maholnap nékünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az ùr oltárának mássát, a melyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égôáldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek!
29  Távol legyen tôlünk, hogy pártot üssünk az ùr ellen, és elforduljunk immár az ùrtól, építvén oltárt égôáldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az ùrnak, a mi Istenünknek oltárán kivûl, a mely az ô sátora elôtt van!
30  Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izráel ezereinek fejei, a kik vele valának, a beszédeket, a melyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai: tetszésre találtak vala elôttök.
31  És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az ùr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az ùr ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az ùr kezébôl.
32  Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fiai és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földérôl a Kanaán földére Izráelnek fiaihoz, és megbeszélék nékik e dolgot.
33  És tetszésre talált e dolog Izráel fiai elôtt is, és áldák az Istent Izráel fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenök, hogy elveszessék a földet, a melyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai.
34  Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: Bizonyság ez közöttünk, hogy az ùr az Isten. ,

23

1 Lôn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az ùr Izráelnek minden ô körülötte lévô ellenségeitôl: megvénhedék Józsué és megidôsödék.
2  Elôhívá ekkor Józsué az egész Izráelt, annak véneit, fejeit, biráit és felügyelôit, és monda nékik: Én megvénhedtem és megidôsödtem.
3  Magatok is láttatok mindent, a mit az ùr, a ti Istenetek mind eme népekkel cselekedett ti elôttetek; mivelhogy maga az ùr, a ti Istenetek harczolt érettetek.
4  ìmé elosztám néktek sors által a fenmaradt népeket örökségül a ti nemzetségeitek szerint, a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, a melyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felôl.
5  Az ùr pedig, a ti Istenetek kiûzi ôket a ti orczátok elôl, és kiûzi ôket ti elôletek, hogy örököseivé legyetek az ô földüknek, a mint megmondotta vala néktek az ùr, a ti Istenetek.
6  Legyetek azért igen erôsek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, a mi meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre;
7  Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, a melyek fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se elôttök meg ne hajoljatok;
8  Hanem ragaszkodjatok az ùrhoz, a ti Istenetekhez, a miképen e mai napig cselekedtetek!
9  Ezért ûzött ki az ùr elôletek nagy és erôs népeket; a mi pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig.
10  Egy férfiú közületek elûz ezeret, mert az ùr, a ti Istenetek az, a ki harczol érettetek, a miképen megmondta vala néktek.
11  Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket!
12  Mert ha elfordulván elfordultok tôle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, a melyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ô velök és összeelegyedtek velök és ôk veletek:
13  Bizonynyal megtudjátok majd, hogy az ùr, a ti Istenetek ki nem ûzi többé e népeket ti elôletek; sôt inkább lésznek ti néktek tôrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek errôl a jó földrôl, a melyet az ùr, a ti Istenetek adott ti néktek.
14  Én pedig ímé megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, a melyeket az ùr, a ti Istenetek szólott vala felôletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!
15  De a miképen betelt rajtatok mind az a jó szó, a melyeket az ùr, a ti Istenetek szólott vala felôletek: akképen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az ùr, míglen kipusztít titeket e jó földrôl, a melyet az ùr, a ti Istenetek adott ti néktek.
16  Ha átalhágjátok az ùrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, a melyet parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok elôtt: akkor felgerjed ellenetek az ùrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földrôl, a melyet ô adott néktek.

24

1 Józsué pedig összegyûjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és elôhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelôit, és oda állának az ùr elébe.
2  És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az ùr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Åbrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, az idegen isteneknek szolgáltak vala.
3  De áthozám a ti atyátokat Åbrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám ôt az egész Kánaán földén, és megsokasítám az ô magvát; és adám néki Izsákot.
4  Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Seír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ô fiai alámenének Égyiptomba.
5  Majd elküldém Mózest és Åront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.
6  És kihozom a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és ûzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Verestengerig.
7  Akkor az ùrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá ôket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
8  Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám ôket, és bírátok az ô földüket, ôket pedig eltörlém a ti orczátok elôl.
9  Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
10  De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ô kezébôl.
11  Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám ôket.
12  Mert elbocsátám elôttetek a darázsokat, és ûzék azokat elôletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!
13  És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szôlôket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.
14  Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hûséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, és szolgáljatok az ùrnak.
15  Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az ùrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az ùrnak szolgálunk.
16  A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tôlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
17  Sôn inkább az ùr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földébôl, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink elôtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;
18  És kiûzött az ùr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elôl: Mi is szolgálunk az ùrnak, mert ô a mi Istenünk!
19  Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az ùrnak, mert szent Isten ô, féltôn szeretô Isten ô; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bûneiteket.
20  Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordúl és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
21  Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az ùrnak szolgálunk!
22  Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
23  Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az ùrhoz, Izráelnek Istenéhez.
24  És monda a nép Józsuénak: Az ùrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ô szavára hallgatunk.
25  Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.
26  És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vôn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az ùrnak szent házában.
27  És monda Józsué az egész népnek: ìmé ez a kô lesz ellenünk bizonyságúl; mert ez hallotta az ùrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságúl, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
28  És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.
29  És lôn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nun fia, az ùrnak szolgája, száztíz esztendôs korában,
30  És eltemeték ôt az ô örökségének határában Timnát-Szérában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytôl észak felé.
31  Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az ùrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.
32  A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezônek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzen; és lônek a József fiainak örökségévé.
33  Meghala Eleázár is, Åronnak fia, és eltemeték ôt Gibeáthban, az ô fiának Fineásnak városában, a mely néki adatott az Efraim hegyén.


Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!






Vote!