Paradicsom: Ötödik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A fogadalom és a második ég

"Ha így lobog, túl minden földi tűzön,

és oly forró szerelmem égi lángja,

hogy avval szemed erejét legyőzöm:

ne csodálkozz; mert a Látás a lámpa,

a teljes Látás, mely ha lát s megismer,

a megismert Jó felé leng a lába.

Látom, hogy már a te elmédben is lel

fénylő tükörre az örök Sugárzás,

melyet örökre vágy, ki egyszer izlel.

S ha más után is kel benned sovárgás,

azért van, mert e mással némi Nyomnak

az örökből mosódott fénye lárvás.

Tudni kivánod, tört fogadalomnak

lehet-e írja tett, hogy csöndesítse

a lelket, melyet bűn csatái nyomnak?"

Ez éneket így kezdte Beatrice,

s mint aki nem szakítja meg szavát még,

folytatta, hogy a szent tant kimerítse:

"Isten kegyéből legnagyobb ajándék,

mit jóságához méltóvá teremtvén,

legbecsesebbnek szánt az égi Szándék,

az akarat-szabadság: ezt jelentvén

minden eszes teremtmény akaratja:

és más se kapta, mint eszes teremtmény.

S innen látod, mily becses áldozatja

a szent fogadalomnak, mely kötődik,

mikor te ígérsz s Isten elfogadja.

Ha Isten és ember között szövődik

a szerződés: te vagy az, aki áldoz,

s oltárra ez a legfőbb Kincs tevődik.

Ne gondold hát, hogy méltót adsz a kárhoz

kárpótlást abból, mi már nem tiéd, és

lopott kincsből jóttenni ne kinálkozz!

Igy a főpontban oldva már a kérdés;

de mert az Egyház fölmentést is adhat,

ellenmondásnak látszik e beszéd, és

asztalnál kell még ülnöd: e falatnak

bizony kemény a héja, és lenyelni

még segítség kell emberi garatnak.

Tárd föl elmédet, s zárd beléje el, mi

ajkamról árad: mert tudás gyümölcsét

a megértés csak jól őrizve termi.

Két dolog kell, hogy lényegét betöltsék

ez áldozatnak: föltétele s tárgya;

egyik a szerződés, másik a költség.

Az elsőt semmi sincs, mi visszaváltja,

csak teljesítés; s mit imént beszélve

mondtam, minden szó éppen ezt kiáltja.

Igy volt szigorral a zsidókra mérve

az áldozás; bár annak tárgya részben,

mint jól tudod, koronkint lőn cserélve.

A másik, amit "tárgy" nevén idéztem,

olyan lehet, hogy a Törvény kibékül,

bár megcseréled részben vagy egészben.

De soha senki válla terüjétül,

cserélve azt, ne könnyüljön, a sárga

s a fehér Kulcsnak megforgása nélkül.

És tartsd bolondnak a cserét, ha vállra

vett új terhében nincs, mint négy a hatban,

a letett régi teher súlya zárva.

Azért ha egy súly oly nehéz a Latban,

hogy bármily ellensúlyát visszanyomja,

cserét nem enged és pótolhatatlan.

Vigyázz, halandó, a fogadalomra!

Légy hű, de bölcs is légy a fogadásban;

ne tedd, mint Jephte tette, gondolomra,

ki inkább mondta volna, hogy: "Hibáztam!"

mint megtartva szörnyebben lenne vétkes;

görög vezér is ílyen áldozásban

áldozta Iphigéniát, ki édes

arcát könnyezve, bölcs-bolond siratta

hogy ment keserves szertartása véghez.

Nőjj hát, keresztény lélek, súlyosabbra!

Ne légy, mint toll a szélben! és ne véljed,

hogy szennyed bármely víznek mossa habja.

Ott az Egyház pásztora, csöpp személyed

vezetni! Ott az ó és új Szövetség!

Elég neked, hogy üdvödet elérjed.

És ha rossz vágyak másfelé vezetnék

éltedet: ember légy, ne bamba állat,

hogy gyengeséged a zsidók nevessék.

Ne hadd a tejet, mely anyádból árad,

ugrálva, mint a bárány, együgyűen,

ki maga javát tönkretenni fárad."

Szólt Hölgyem, amint írom íme hűen;

de már sugárzó vággyal arra fordult,

ahol legélőbb a világ derűje.

Színváltozását látva visszacsorbult

s némulásába némult szomjuságom,

melyből már új kérdések láza csordúlt.

S mint a nyílvessző fut, hogy célba vágjon,

mikor a húr még rezg, amely kilőtte:

fenn voltunk már a Második Világban.

S amint az új fény szállt a drága Nőre,

egyszerre íme arca oly vidám volt,

hogy fényesebb lett a planéta tőle.

És ha a csillag nevetett s kilángolt,

mi lett énvelem, kinek földi vére

minden erében változás ficánkolt!

Mint a halastó tiszta, sík szinére

kezd, ha benyúlsz a sok hal seregelni,

mert táplálékot remél onnan éhe:

úgy láttam én vonulni ott ezernyi

lángot felénk, s hang hallott mindenikben:

"Imitt ki jő szerelmünket növelni!"

S amint egyenkint mind előnkbe lippen

úgy tünt föl árnyuk, hogy újjongva reszket

magukból kisugárzó fényeikben.

Gondold el, olvasó, ha ez a kezdet

nem folytatódik, többet tudni vágyban

magad miattuk mennyire epeszted:

s magadból értsd, hogy' égtem szomjúságban

hallani a sok szent sugár kilétét,

mihelyest őket megjelenni láttam.

"Óh, te, kinek a Trónok büszkeségét

triumfusában a Kegy adta látnod,

mielőtt földi harcod érte végét:

mibennünk ama Fényből gyúlt zsarátnok,

mely a Mennyet elönti; és ha vágyol,

meríts belőlünk, tetszésedre, lángot!"

Igy egy a kegyes szellemek sorából

szólt; s Beatrice: "Rajta, rajta, bátran,

kérdezz és hígyj, mint istenek szavából!"

"A tenmagadból ömlő fénysugárban

látlak fészkelni, s hogy tekintetedből

árad, amelynek mosolyába' láng van:

de nem tudom, ki vagy, s mért épen e kör

foka fogadott, szent szellem, magába,

melyet más fény rejt halandó szemektől?"

- szóltam, benézve élő csillagába

annak, ki imént szólitott, s ki arra

még több fényt gyűjtött égő homlokába.

S mint a Nap olykor magát eltakarja

nagyon is nagy fényébe, mert a hőség

gőzei sűrü köpenyét lemarja:

úgy a Vidámság lángjai legyőzék

szemem, a szent lényt elrejtve előlem;

s ő szólt a fényből, melybe temetőzék,

mint a következő dal zengi bőven.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!