Paradicsom: Kilencedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Szerelmesek a Vénusz-csillagon

Igy; szép Clemenza, Károlyod csomómat

oldván, cselekre kezdett térni, mellyek

már magva ellen gyűlnek és fonódnak;

de szólt: "Hallgass! az évek majd letellnek!"

S így annyit mondhatok csak: aki bánt,

sújtani fogják a jogos keservek!

S már életével a szent fényü láng

a Napba fordult vissza, mely betölti,

s mely mindenkinek elég egyaránt.

Aj, tévedt nép, mely gonoszságnak ölti

fel köntösét, és távol ama Jótul

csak azt keresi, ami hiu, földi!

És ím a fényből, mely előmbe tódul;

egy új láng vált ki, és láttam, hogy ebben

sugár, nekem tetszeni akaró, gyúl.

Szép Beatricém szemei felettem

már édes egyezését megmutatták,

s így, mint előbb, kérdésre tüzesedtem:

"Óh, elégítsd ki vágyam indulatját,

üdvözült szellem, s bizonyítsd be, kérlek,

hogy tükrözöd már elmém gondolatját!"

S erre, ki újan tűnt elém, a lélek

mélyéből, ahonnan imént dala áradt,

szólt, mint ki örül mások örömének:

"Azon a részen, ahol a határok

hitvány olasz föld közepett Rialto

s a Brenta és a Piave nevü árok:

egy domb áll, nem nagyon magas, hol ártó

fénnyel egy fáklya tűnt föl, a hazára

iszonyu vészes tűzeket bocsájtó.

Törzsének az enyémmel egy a fája;

nevem Cunizza; s e csillagban égek,

mert már a földön legyőzött sugára.

S nem keseríti üdvömet a vétek,

mely lőn erényem anyja; sőt vidítja,

bár ezt talán nem érti csőcseléktek.

Emitt, egünk e drágalángu, ritka

gyöngyéhez még a földön hír füződik:

és nem hiszem, hogy feledés borítja,

amíg e század megötszöröződik;

nagynak kell lenni, hogy az ember éltét

holtan új élet toldja új jövőkig.

Nem gondol evvel semmit a szemétnép,

a Tagliamento és Adige közti,

s bár sok verést kap, mégse bánja vétkét.

De lesz még, hogy Padova vére fösti,

mert népe a törvénytől elhajol,

a vízet, amely Vicenzát füröszti!

S hol Sile és Cagnano összefoly,

emelt fővel jár még egy oly Hatalmas,

kinek szövik már tőrét valahol.

Feltro is fogja még siratni aljas

büneit pásztorának, mert külömbet

maltai várban sem szorít a karvas.

Hasasnak kéne lenni a vödörnek,

hová Ferrara vére férne, s fáradt

lenne, ki megszámlálna csöppre csöppet.

ami e nyájas pásztor által áradt,

párthűségéről szíves mutatónak:

és íly szivesség jellemzi a tájat.

Fenn tükrök állnak (földi névre: Trónak),

hol az itélő Isten arca fénylik;

belőlük bírom jóra mérni szómat."

Elhallgatott; s már láttam, mint vezérlik

más gondok őt, míg lengve visszatáncolt,

honnan imént kivált: a szent füzérig.

S a másik örömből, - mely ama láng volt,

kinek hírét már ismerém, - kiszöktek

fényei, s mint rubint a Napba', lángolt.

Odafönn fényük van az örömöknek,

mint lenn a földön mosolyuk; s pokolban

a kínt fokai mérhetik a ködnek.

"Az Úr mindent lát, és te látsz az Úrban;" -

szóltam - "s belőle semmi sincs előled,

óh, Boldog Szellem! Eltakarva zordan.

Vágyamra mért nem árad hát belőled

a hang, amelyet, az eget derítve,

a jámbor lángok énekükbe szőnek,

akiket hat szárny csuklyája terít be?

Ha bennem volnál, ahogy én tebenned,

csöppet se várnék én kérdéseidre."

"A legnagyobb völgy, hol vizek pihennek,

hacsak nem mondod" - kezdte íly szavakkal -

"a földövező Óceánt ilyennek,

ellenkező partok közt, szembe nappal

oly messze nyúl, hogy délvonalra válik

a horizont, míg partot érsz a habbal.

E völgynek partján éltem én halálig

Ebro és Magra közt, mely kurta pályán

határt von Toscanától Genováig.

Egy napkelet s egy napnyugat határán

ül Begga és a föld, hol én születtem,

mely forró vérrel ázott, öble táján.

Folcónak hívtak, kiknek ismeretlen

nem volt nevem a földön; s e planéta

fényes lett tőlem, mint én tőle lettem,

mert nem égett úgy Belus ivadéka

Sychaeus és Creusa bosszujára,

mint én, míg dús volt fürtöm fonadéka;

sem Démofoón elhagyott arája,

a rodopéi lány; és Alcidés sem,

hogy szép Iolét a szivébe zárja.

De itt nincs bánás; csak mosoly van, és nem

a bűnöm, mert azt itt nem nézi senki,

hanem a gondos égi Rendelésen.

Itt a szépséget nézzük, mely belengi

e Rendelést, és az Erőt, amellyel

vonzza a lenti világot a Fenti.

S hogy minden vágyad telljen égi teljjel,

amely született benned e gyürűben,

kell, hogy ajkamról még pár szót figyelj el.

Tudni vágyódsz, ki lakik e Derűben,

amely mellettem ég, hogy tiszta habban

nem ég a Nap szikrája gyönyörűbben.

Raháb élete csöndesűlt meg abban;

ki rég körünknek szent rendjébe szállva

leglángolóbb pecsétje benne lobban.

Ez égbe, melyre csúcsát nyújtja árnya

bús földeteknek, Krisztus diadalma

őt vette föl elsőnek; ő a pálma,

mert kellett, hogy az égi viadalra

valamely égben nőjjön pálma, mellyet

tenyerek pálmájának vitt hatalma;

mert ő szerzé az első győzedelmet,

s így Józsuénak a Szentföld határát,

melyre a Pápa gondja ma se terjed.

Városod, melynek Az veté csíráját,

ki az Úrnak elsőbb fordítva hátat,

sok könny fizette írigysége árát,

termette s szórja a gonosz virágot,

melyért, mióta pásztor lett a farkas,

sok juh és bárány a tilosba hágott.

Mert nem Szentírást, Szentatyánkat olvas

manapság senki; csak a Decretálét

bújják, hogy már szamárfülekkel ordas.

Maga a Pápa és a Kardinál-nép

mindennel gondol, csak nem Nazaréttel,

hol Gábor angyal szárnyat üdvre tárt szét.

De a Vatikán a szent többi réttel

Róma körül, mely azok temetője,

kiket seregbe fogott össze Péter,

megtisztul még, csak bízzad a jövőre!"

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!