Isteni színjáték - Pokol: Hatodik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Pokol: Hatodik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


Tivornyák hősei

Feléledvén eszméletem, amellyet

a részvét ájulásig megigézett

a két rokonnak szenvedése mellett,

új szenvedők és újabb szenvedések

tolonganak körém, bármerre járok,

bármerre fordulok, bármerre nézek.

Immár a hűs, harmadik körben állok,

hol súlyos, átkos zápor zúg örökre,

egyformán ejtvén örökös szabályok.

Vaskos jég, piszkos víz és hó pörög le

a sötét légen át és sohse fárad

s mindent rohaszt, ahol leér a rögre.

Cerberusz, egy kegyetlen, cifra állat

ugat három fejével kutyamódra

a népre, amely nyakig vízben áll ott.

Szeme vörös, sötét szakálla ronda,

két körmös kéz nőtt rengeteg hasából,

karmolja a lelkeket, falja, bontja.

S ebekként őket nyögeti a zápor,

s testüknek ernyőt testükből csinálnak,

forogva folyton - a nyomoru tábor!

Mikor Cerberusz, a nagy féregállat

meglátott, száját tátva vicsorogva:

nem volt tagom, melyen szilárdan álljak.

De tárt arasszal mesterem marokba

fogta a földet és teli ökölbül

beleveté a három éh torokba.

Mint az eb, mely éhen ugatva hördül,

elnyugszik, ha a koncra ráereszték,

mert minden harca a falásba törpül:

olyannak e csúf hármas orca tetszék,

Cerberusz ördögé, ki úgy bezugja

a lelkeket, hogy vágyuk a süketség.

Mentünk a nagy árny alatt, mely lerugja

a súlyos záport, s lábunk gyakran hágott

egy-egy embernek látszó ürre: lyukra.

Földön hevertek sorban, mint a zsákok,

csak egy volt, aki hirtelen felugrott,

amint előtte elhaladni látott:

"Ó, te, ki végigjárod ezt a poklot,

előbb kezdtél, mint én végeztem, élni:

megismered-e, lábad kibe botlott?"

"Talán változtál" - kezdtem én beszélni -

"megváltoztat a szenvedés, ha hosszabb.

Sohsem látottnak tudnálak itélni.

De mondd, ki vagy, s mily végzet ostoroz s szab

e kínos helyre s ilyen lakolásra,

hogy ha van súlyosabb, nincs egy se rosszabb."

Felelt: "A napos létben honfitársa

voltam városod népének, mely telten

irigységgel, már kész a csordulásra.

Előttetek Ciacco nevet viseltem.

Falánkság káros bűne a nyakamba,

azért látsz itt záporban, záporverten.

És én, bús lélek, nem vagyok magamba,

mert mindezek hasonló kínnal állnak

hasonló bűnért." - S elnémult a hangja.

És én feleltem: "Ciacco, ez a bánat

úgy súlyosul rám, hogy könnyezni tép,

de mondd, ha tudod, milyen sorsra várhat

a meghasonlott városban a nép?

van-é benn igaz szív? és mondd okát majd,

mért hogy közénk e bomlás átka lép?"

Felelte: "Vív a két párt hosszu párbajt

s majd vérre megy s száműzve lesz az egyik,

melyet a vadpárt más vidékre áthajt.

De erről is a dicsőség levedlik:

három év - s a másik győz, erejével

annak, ki átallt szintvallani eddig.

S sokáig jár majd magasan fejével

s az ellenpárt súlyos iga alá jut

s örök sírásban és szégyenben évell.

Igaz van kettő s nem hajt senki rájuk;

irigység és fösvénység és kevélység:

minden sziveknek ez három szikrájuk."

Itt a panasznak szakította végét.

S én szóltam: "Hadd, hogy hallgatód lehessek

és add meg nékem néhány szó kegyét még.

Farinata, s Tegghiaio, oly nemessek

s Rusticucci Jakab, Arrigo, Mosca,

kik életükben mindig jót kerestek,

hol vannak? hogy lelem meg? és mi most a

részük (ezt tudni lelkem vágya sürget):

ég édessége vagy pokolnak mocska?"

S szólt: "Feketébb lelkek közé kerültek;

különböző bűn nyomta mélybe őket:

ha addig szállsz, meglátod merre tűrnek.

S ha viszontlátod majd az édes földet,

az élőknek ott hozz eszébe jobban.

Nem szólok többet, nem felelek többet."

Szólván, merev szeme rézsútra lobban,

néz egy kissé, aztán fejét leejti

s a többi vakhoz véle visszarokkan.

S vezérem szólt: "Ezt többé föl se kelti,

csak egykor majd az angyal trombitája,

mely a Zord Úr jöttét harsogva jelzi.

Mindnyáját akkor sírja visszavárja

felszedni újra húsát és alakját

s hallgatni az Örök Zugó szavára."

Igy jártuk lassan át vegyes salakját

az árnyaknak, a zápornak s a jégnek,

míg szellemünk jövendő útakat járt.

S én kérdém: "Mester, kínjai e népnek

a nagy itélet után nőni fognak,

vagy fogyni fognak, vagy csak ép igy égnek?"

Szólt: "Tudományod úra e titoknak,

mert megtanít, hogy kínja mint a kéje

több lesz a tökéletesebb dolognak.

Bár ez átkozott nép igaz tökélyre

sohsem jut, attól mindig messze tartott,

túl, mint innen, mégis mélyebb a mélye."

Igy jártuk végig körben ezt a partot,

beszélve többet, mint most szóba öltök

s a ponthoz értünk, hol lépcsőzve hajlott.

És itten várt ránk Plútusz, a nagy ördög.


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!