Isteni színjáték - Purgatórium: Negyedik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Purgatórium: Negyedik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


A várakozás szikláján

Ha gyönyörűségtől vagy fájdalomtól,

mely egyik érzékünket megragadja,

lelkünk csak arra, csak az egyre gondol,

s egészen abba gyűlik öntudatja; -

s megbizonyul, mily tévedés a tétel,

mely elménk égő egységét tagadja.

S ha látás, hallás, vagy más észrevétel

eszed magába veszti: múl a perc,

s te mitse gondolsz az időnyi léttel:

mert más képesség, amivel figyelsz,

és újra más az értelem egésze:

ez rab, míg azzal szabad útra kelsz.

Van itt alkalmam ily elmélkedésre,

mert míg füleim ott ez árnyra lestek,

ötven fok volt a nap emelkedése

s észre se vettem; míg riadni kezdett

az egész csapat egy-huron-szökellő

ütemre szólva: "Itt, amit kerestek!"

A vincellér egy vasvillára tellő

tüskével nagyobb nyílást töm be sokszor

tolvaj ellen, ha tarkul már a szőllő,

mint az a rés, hol én s vezérem akkor

a szikla közé hágni, elbúcsúztunk,

magunk maradva, a szives csapattól.

Noliba szállnunk, San Leóba kúsznunk

könnyen lehet, vagy Bismantova-csúcsra,

gyalog - de itt szárny kelle, hogy kijussunk

- értem a vágy szárnyát - a hegyi útra;

azért követtem a Vezért, ki lámpa

volt lépteimnek és biztatni tudta.

Két fal közé szorultunk, hol haránt a

szirt meghasadt, és fogózva a parton

az út kéz és láb segélyét kivánta.

De mikor följutánk a sziklabalkon

partján a magas párkány peremére:

"Mester" - kérdém - "most útunk merre tartson?"

S ő: "Vigyázz, ne lépj egy lépést se félre,

csak tarts mögöttem, egyenest a hegynek,

míg nem találunk más okos vezérre!

Túl volt a csúcs már erején szemeknek,

s hágója hágóbb, mint kör centrumából

sugár-iránya egy fél körnegyednek.

S érezvén, hogy lábam lankadva lábol,

"Jó atyám" - kezdtem - "fordulj vissza percre,

mert elmaradok itt, magamba, távol."

"Fiam, csak addig vond magad!" - felelte

s egy kiugrást mutatott, mely e részen

az egész hegyet körben átölelte.

Úgy hatott reám szava, hogy merészen

fogóztam a nyomába, újra bízva,

míg lábam nem volt a kiszögelésen.

Ott ülni-csuklott térdeinknek izma;

s megtett utunkra néztünk, (napkeletre),

melyre örömmel néz mindenki vissza.

Szemem előbb a lapos partra vetve,

később a Napra emelém, csodálván,

hogy sugara bal oldalunkat verte.

Látta költőm, hogy nézek, mint a bálvány

a sugarakra s égi szekerükre,

hogy fénylenek, észak közt s köztem állván:

s szólt: "Ha Castor s Pollux, az égnek ikre,

volna a Nappal, amelynek sugárát

föl és le folyton forogtatja tükre:

a Medvékhez még közelebb csudálnád

az Állatövnek napsütötte részét,

ha el nem hagyta még a régi pályát.

Hogy ezt megértsd, a Földgolyó egészét

gondold magadban, s gondolj rá Sionra,

s e hegyig onnan képzeletbe' nézz szét:

lásd, mindkettőnek egy a horizontja,

de más a féltekéje; s így a pálya,

melyen kocsizni vész volt Phaetonra,

olyan, hogy kell, hogy ettől balra járja

a Napszekér, s amattól járja jobbra,

ha tiszta ésszel tekintesz reája."

"Mester, bizony, soha világosabbra

nem gyult fény bennem; most belátja elmém,

mely mostanig vakságnak vala rabja,

hogy mely Aequator a tudósok nyelvén,

és nap és tél közt örökös határ,

a közép kör a nagy forgások tervén

innen, mitőlünk, északtájon áll,

a mondtad okból; míg Palesztinától

azon égtájra, hol tanyáz a Nyár.

De tudni vágynám (ha semmise gátol

szólnod), meddig megyünk még? mert a csúcsra

szemem nem ér, mert födi sűrű fátyol."

És ő felelt: "Olyan e hegynek útja,

hogy itt lenn a láb csak kínlódva mászni,

de föllebb mind könnyebben hágni tudja.

Azért ha később meg fogod vigyázni,

hogy könnyül útad, s olyan könnyű lesz már,

mint lenn folyam sodrában csónakázni:

akkor, tudd meg, végéhez közelegsz már;

ott várhatod, hogy vágyad megpihenhet.

Ez mind igaz; s elég is legyen ez már!"

Amint szavát elmondta, közbe csengett

egy hang, közel: "Majd kényszerülsz te itten

előbb keresni pihenésben enyhet!

E hangra megfordultunk mindaketten,

s ím, feljebb egy nagy szikla nyúlt ki balra,

melyet még észre ő sem, én se vettem.

Odáig másztunk. S ott a sziklafalra

támaszkodott sok árnyalak az árnyban,

mint hanyagúl ha falnak dől a lajha.

S az egyik, fáradságtól haloványan

ült, s térde között, térdét átkarolva

nyugtatta fejét, mint valamely ágyban.

"Jó mester" - mondtam - "nézz ama Komolyra,

ki leglomhábban támasztja a sziklát,

mintha a Lustaság testvére volna!"

Szemét az árny fölveti erre, míg lát

kissé; de arcát nem mozdítja combján;

s szól: "Oly derék vagy? Fuss te a csucsig hát!"

Most ráismertem, hogy ki; s bárha tompán

szorúló mellel sebesen lihegtem,

nem tehetém hogy egyszer itt bolyongván,

hozzá ne lépjek. Most kényszeredetten

fejét emelte: "Jól láttad valóban," -

csufolt - "hogy balfelől jár a Nap itten?"

Lomha volt mozdulatban, kurta szóban;

hogy nékem kissé mosolyogni kellett.

"Már nem siratlak, ó, Belacqua!" - szóltam. -

"De mondd, mért ülsz ép itt a szikla mellett?

Tán vezetőt vársz? Vagy csupán a régi

nagy lomhaságod tiltja menni fellebb?"

"Testvér, mit érne itt fellebbre lépni?

Úgysem engedne vezeklésre mennem

Isten madara, ki a kaput védi.

Annyi évig kell, hogy az ég kerengjen

s én künn maradjak, mint amennyi évig

a jó sóhajok késtek élve bennem,

ha szent imák utamat nem segélik:

eleven kegyben élő szív imái:

mert más mit ér? nem hallatik az égig."

De már a Költő föllebb kezde hágni

s szólt: "Jőjj utánam! Már a Nap korongja

mindjárt a délkör tetején fog állni,

s az Éj, lábával, Maroccót tapodja!"


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!