Isteni színjáték - Purgatórium: Hetedik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Purgatórium: Hetedik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


A virágos völgy

Amint egymást három-négy ízben újra

köszöntenők: "Kik vagytok?" - kérdezett

Sordello, kissé távolabb vonulva.

"Augustus nékem előbb rendezett

végtisztességet, mint e hegyre szellem,

Istenhez jutni méltó, érkezett.

Vergiliusz vagyok; s hogy el ne nyerjem

a mennyet, csak hitem hiánya volt ok" -

szögezte Költőm szavát szava ellen.

Mint ki váratlant lát, bámulva boldog,

s: "Ő az... nem ő az..." - váltogatva hajtja,

egyszerre hívén s nem hivén a dolgot:

olyan lesz most amaz! fejét lehajtva

szerényen ott öleli, hol a gyermek

atyját ölelni szokta, s csüggni rajta.

És: "Ó, latinság kincse!" - így felel meg -

te, kiben nyelvünk erejét kitárta:

hol éltem, örök dísze léssz a helynek!

Kegy ez, vagy érdem, hogy a Sors megálda,

hogy látlak? És ha hangod hallhatom: mely

pokol bocsátott föl, mely szörnyü Zárda?"

S felelt: "Be kelle bolyganom a Zord Hely

minden körét, míg ide följöhettem:

ég erejével jöttem, az hozott fel.

Nem amit tettem; amit sohse tettem,

zárja el tőlem várt Napod sugárát,

amelyről tudomást is késve vettem.

Van egy hely ottlenn, melynek csak homályát

s nem kínjait kesergik, egy kerek hely,

hol nem nyögés, csak sóhaj szele száll át:

ott lakom az ártatlan kisdedekkel,

akiket foga harapott halálnak,

mikor még ős bünük sem vétetett el.

Lakom azokkal, kik az első Hármat

erényekből nem öltözék magukra,

bár bűntelen hordták a többi jármot.

De hogyha tudsz és bírsz, most adj az útra

jelet, hogy lábunk tévelygéstelen

Purgatórium kapujába jutna!"

Felelte: "Nékem nincs szabott helyem;

mi itt szabadon föl és körbe járunk;

míg mehetek hát, jertek énvelem!

De hajlik már a nap, míg itten állunk

és nem lehet éjjel hatolni feljebb;

keressünk szállást, ahol éjre szálljunk.

Lelkek itt laknak, kissé jobbra, lejjebb:

közéjük viszlek; nem lesz kedved ellen,

hiszem, hogy őket lássad és figyeljed."

"Hogy?" - szólt a Költő - "Ha egy hegyre szellem

éjszaka vágynék, önnön gyenge volta,

vagy más is, gátlaná, hogy vágya telljen?"

S a jó Sordello vonást vont a porba;

s szólt: "Látod? Ezt a kis vonást se hágod

keresztül, ha megvolt a Naplehullta.

Nem mintha más valami vetne gátat,

mint az éjnek sötétje, hogy ne hágj föl:

de az bénulással zavarja vágyad.

Csak lefelé kerülhetsz, vagy a tág kör

partján ha jársz és azt körülbolyongod.

míg zárva tartja a napot a látkör."

Úgy nézve rá, mint csodát ki mondott:

"Vezess hát" - szólt vezérem - "oda minket,

ahol öröm leszen megszállni, mondod."

Nem sokkal vittük messzebb lépteinket;

s elláttam a hegy horpadt hajlatáig,

(mint nálunk völgy ha vájja a gerincet).

"Elmegyünk" - szólott amaz Árny - "odáig,

ahol a part magábul öblöt alkot,

s ott várunk az új nap pitymallatáig."

A bérc és sík közt egy ösvény kanyargott

útnak a vájás homorúlatán át,

hol több mint félig ette már a partot.

Aranyt, ezüstöt, égő pomagránát

vérét, smaragdon frisstörésű színt,

kék indigót, s az ind csillámfa hámát

fű és virág épúgy legyőzte mind

színnel a partöbölt tarkázva ottbent,

miként a nagy legyőzi a kicsinyt.

De a Természet nemcsak színeket kent

e rétre, hanem ezer illatából

kevert egy mondhatatlant, ismeretlent.

"Salve Regina" - így dalolva távol

láttam ott lelkeket a fűben ülni

elfedve eddig a völgy hajlatával.

"Míg nem fog e gyér nap fészkébe dülni" -

így kezdte szóval mantován vezérünk -

"ne vágyjatok le, közibük kerülni.

Ha célunk: látni, jobban célhoz érünk

e dombról lesve arcra, mozdulatra,

mint lenn a völgyben; ha velük beszélünk.

Aki legfelül ül - meglátni rajta,

hogy elmulasztá, amit tenni kellett -

s nem mozdul a többi dalára ajka:

Rudolf császár volt, ki a holtra dermedt

Itáliát meggyógyíthatta volna;

míg más orvossa már csak késve kelhet!

Az akit néz (tán látásával oltva

búját), a víz honának úra, mellyet

tengerbe Elba hajt, Elbába Moldva.

A neve Ottokár volt, gyönge gyermek,

s különb már, mint a fia nagy szakállal,

Vencel, ki kéjre és henyélni termett.

S a Pisze ott (ama szelíd királlyal

páros, komoly beszédben) futva halt

a liliomot hervasztó halállal.

Nézd, mellét tépi, verve, dúlva rajt!

és nézd, a másik! tenyerébe csapja

mint könnyes ágyba, arcát s fölsohajt!

Frankhon átkának ők az ipja s apja.

Tudva előttük élte ronda volta,

és innen szívük búja és haragja.

Aki mögöttük testes áll dalolva

(a horgasorrú énekét kisérve)

övét minden erényből kötve hordta.

S ha (mint király-utódja) ma is élne

az ifju, aki háttal ül mögötte,

csupán edényt cserélt volna erénye:

ami nem áll a többi örökösre:

országa szállt Frigyesre és Jakabra,

de legszebb kincsét egy sem örökölte.

Ritkán jut ágrul-ágra, ifiabbra

ember erénye; így akarta Isten,

hogy Tőle kérje mind, és Tőle kapja.

A Horgasorruról is szó van itten,

(akinek Péter énekét kíséri)

érte Provánsz és Apulia sir fenn.

A plánta magvát még el sem is éri;

pedig Konstanza Margitnál a férjét

s Beatrixnál ma is jobban dicséri.

Angol Henriket látod ülni félrébb,

egyszerü királyt, jámbor-egymagában:

- ennek a földön jobb hajtása él még.

Hever legallul ezek csapatában

Vilmos, az őrgróf, a magasba érve;

kiért s hadáért Alexandriában

ma is sír Monferrato s Canavese."


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!