Purgatórium: Tizennyolcadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A szeretet titkai. Rohanó lelkek

Végét vetette a bölcselkedésnek

mély Doktorom; s engem figyelt, kutatván

jelét arcomon megelégedésnek;

de én, folyton új szomj által maratván,

kívül: hallgattam, belül: így haboztam:

"Megunta már sok faggatásomat tán..."

De igaz atyám látta, mint kinoztam

magam a félénk vágyban egyre némán,

és szólva szólni bátoríta mostan.

"Mester, világos szavad úgy hat énrám" -

mondtam ekkor - "hogy látásom megéled:

bármiről szólsz, fény árad szét a témán.

Azért, lelkemnek édes atyja, kérlek:

melyből szerinted Jó és Rossz erednek,

a Szeretetnek titkait beszéljed!"

"Fordítsd felém hát - felelé - "eszednek

fénylő fáklyáit, s táruljon szemedbe

a Vakok balgasága, kik vezetnek.

A lélek szeretetre lőn születve

és hajlik ahhoz, ami néki tetsző,

mihelyt a tetszés fölnógatja tettre.

Elmétek a világról képeket sző,

s látástok előtt lepergeti, sokszor

minden figyelmet egy ily képre vesztő.

S ha lelketek így rajtavesztve tapsol,

az már szeretet: Természet hatalma

amely a tetszés által összekapcsol.

Majd mint a tűz, mely ég felé hadarj

lángját, lénye szerint magasba vágyva,

hogy felsőbb körben lengve el ne halna:

úgy leng a lélek, úgy lobog a vágyba,

mely lelki mozgás; s addig nem pihenhet,

amíg övé nem lesz szerelme tárgya.

Most láthatod már, mílyen messze elvet

minden igazságot, ki jó dolognak

tart önmagában bármilyen szerelmet.

Mert mondjuk a szerelmet jó anyagnak:

akkor se lesznek jók minden pecsétek,

miket a jó viaszból nyomni fognak."

S feleltem: "Hű figyelmem, s bölcs beszéded

így a szerelmet megértetve vélem

kétellyel még csak jobban telivé tett.

Mert ha a vágy kivülről jő elébem,

és a lélek nem jár a maga lábán,

rosszban vagy jóban mi a bűn vagy érdem?"

"Hallj hát, amennyit értelmed belát tán:

a többit kérdjed" - szólt - "Beatricétől,

mert a Hit dolga, túl az Ész világán.

Minden lélek, mely a test tömegétől

külömbözik bár összekötve véle,

saját hajlamot s ösztönt nyert az égtől:

de csak működve tűn ki, hogy miféle,

és a hatásban nyilvánúl a hajlam,

mint csak a lombban az, hogy a fa él-e?

Azért nem sejtem, hogy első fogalmam

honnan származik; sem hogy honnan ébredt,

ami szivemben legmélyebb óhaj van.

Miként ösztöne vezeti a méhet

mézet csinálni; - ezt az ősi ösztönt

nem éri ilymód sem gáncs, sem dicséret.

S hogy összhang álljon ösztöneink közt fönt

e legősibbel: adatott nekünk

erő, mely lelkünk ösztönei közt dönt.

Érdemet csak ezáltal nyerhetünk,

ez a kútfeje bűnnek és erénynek,

amint jobb vagy bal úton szeretünk.

Minden bölcs, aki látta, hol a lényeg

s igaz etikát hagyott a világra,

e szabad erőt elfogadta ténynek.

Hát hígyjed bár, hogy minden vágyad lángja

külső hatásra szükségkép kigyúlad:

bölcs féket vetni van erőd a vágyra.

És csak e szabadságon alapulhat

minden erény; ezt, hogy Beatricédre

figyelve majdan értsd őt, megtanuljad!" -

A hold, éjfélig késve, följött végre

s a sok szép csillagot megritkitotta;

égő vödörként lassan szállt az égre,

s útját, ég ellen, azontájt futotta,

ahol a Nap jár, ha Róma lakója

szárd és korz föld közt látja lenyugodva:

midőn az, ki által ma Pietóla

falucska dicsőbb a nagy Mantovánál,

lőn súlyos kételyemnek oldózója:

s én, nyílt és tiszta szava hallatánál

kérdéseimre, akként álltam ottan,

mint ki elgondolkozva és sután áll;

de elmélázásomból fölriadtam,

mivel egyszerre sűrü nép tolongott

hátunk mögött, elérve, nagy csapatban:

amilyen antik éjeken zajongott

Isménus és Asópus partja mentén;

ha Théba népe Bacchusért rajongott.

Úgy jöttek, sarlós útjukon kerengvén,

ezek, mert bölcs szeretet s szent kívánat

sarkantyuzá lépésük, nem pihenvén.

Tüstént elértek, oly igen futának,

nyomunkba hágva csapatuk tömegje,

ketten elül - szavukba' sírt a bánat:

"Mária késés nélkül ment a hegyre!

és Caesar Ilerdáért odahagyta

Marseillet, s Hispániára tört sietve."

"Hamar, hamar, hogy üdvünk pillanatja

közönytől el ne vesszen! A kegyelmet

hő vágy esőzze!" - másik ezt riadja.

"Ó, lelkek, kikben ily nagy lángra gerjed

a buzgalom, tán váltságúl, hogy hajdan

éltetek ott túl lanyhaságban ernyedt,

ez itt, ki él még (nem hazudik ajkam)

fölmenni vágyik első napsütésre:

mondjátok hát, hol van nyilás a falban."

Igy szólt Vezérem ajka; s mitse késve

az egyik szellem ráfelelte: "Jertek

utánunk, s rátaláltok majd a résre.

Nem állhatunk meg, oly vágy nyíla kerget:

hisszük azért, szivetek megbocsátja,

ha bennünk nem sok szívességre leltek.

És Veronában San Zen apátja

valék, jó Barbarossa fénykorába',

kinek nevét Miláno sírva áldja.

S van aki (féli sírban már a lába)

e klastromot, hogy úrkodott felette,

hamar siratni fogja majd, hiába:

mert fiát, kinek nyomorék a teste

s lelke méginkább, s születése szégyen,

törvényes pásztora helyébe tette."

Nem tudom, szólt-e még, vagy egy igét sem:

mert messze volt már, úgy előmbe vágott;

de amint hallottam, azt hűn idézem.

És szólt utamnak Segítője: "Látod,

ott jön még kettő: nézd s figyelj a dalra:

szavaikkal marják a lustaságot!"

"Sírban hevert már" - szólt a dal - "kihalva

a nemzedék, melynek megnyilt a tenger,

mire a Jordánt megláthatta sarja; -

s ki azt mondaná a fáradságra: nem kell,

s Anchises fiát nem követte végig,

dicstelen élt tovább a gyáva ember!" -

Midőn már nem is látszó messzeségig

tüntek e végső árnyak is előlem,

agyamban új gond űzte el a régit,

amelyből újat, s újra újat szőttem;

s így jött-ment a gondolat, könnyü szárnyon,

míg, szemem-csukva, sötét lett előttem:

és ekként lett a gondolatból - álom.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!