Isteni színjáték - Purgatórium: Huszadik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Purgatórium: Huszadik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


A francia királyok bűnei

Jobb vágya győzve harcolt az enyémmel,

hogy kedvem ellen is kedvébe járván

szivacsom félig szárazon vivém el.

Indultam, s indult vezetőm, a párkány

szabad részén, a sziklához szorulva,

mint a falcsipkéhez az őr a vártán,

mert e nép, kinek itt csöppekbe hull a

szemén a bűn, mely földön oly hatalmas,

a külső részt telefeküdte túlra.

Aj, átkozott légy, ősi szukafarkas,

ki éhesebben vágysz, mint minden állat,

hogy mindeniknél több prédát csikarhass!

Ó, Egek, mikből gondoljuk, hogy árad

emberi sorsok minden érverése:

mikor jön, ki e vadat űzni szálland?

Gyér volt, és lassu, lábunk lépdelése;

s az árnyba néztem, mivel szörnyü volt ott

a szenvedők sirása, mellverése.

S nem messze egy hang: "Mária, te boldog!" -

véletlen épen előttünk nyöszörge,

és mint vajúdó asszony, úgy sikoltott.

S ezt sírta: "Szent Szűz! inségtől gyötörve

éltél, mutatja nyomorod tanyája,

hol megszületett méhednek gyümölcse."

S: "Jó Fabricius!" - tolda még reája -

"inkább szegénység erényét kerested.

mint kincset, melynek vétek volna ára!"

E szavak engem érdekelni kezdtek

s közelebb mentem; hogy lássam a lelket,

kinek ajkárul elibénk repestek.

Még Miklós tékozlásáról is ejtett

pár szót a hang, hogy a becstelen élet

karjából három hajadont kifejtett.

"Szólj szent szavaknak kiáltója, lélek,

ki vagy? és mérthogy ez áldva-nevezni

méltó szenteket egymagad dicséred?

Szólj, fáradságod nem fog kárba veszni:

megjutalmazlak egykor, visszatérve

a kurta földi útat befejezni."

"Elmondom" - szólt - "nem jutalmat remélve,

hanem mivel e szent utat taposva

ily kivételes kegyben látlak - élve!

Az én magvamból nőtt ki ama rossz fa,

mely oly sötét árnyat vet a keresztény

földre, hogy jó termést csak gyéren hoz ma.

De ha - Douai, Lille, Gent s Bruges harcba kezdvén, -

van mód bosszúra: nem fog késni - s Attul,

ki mindent ítél, esdve kérem ezt én.

Capet Hugónak hívtak engem ott túl:

s Lajosok és Fülöpök atyja lettem,

kik trónon ültek, frank uralkodókul.

Egy párisi mészárostól születtem,

mikor kihaltak a régi királyok

kivéve egyet, (kit zárdába tettem)

s láttam, hogy a kormányon magam állok,

s új szerzeményre annyi volt a módom,

s annyi hivem, ki értem síkra szállott,

hogy ím az özvegy koronát utódom

fejére tettem, akitől eredt szent

csontok sora, hogy mindmáig huzódjon.

Míg nagy provánszi hozománya nem kent

szégyent fajomra, s bűnbe nem sodorta,

jót sem, de rosszat sem tett tűrhetetlent:

de ottan már hazudva és tiporva

szerzett vagyont; és aztán, vezeklésül

Normanhont, Pontit s Gaszkonyt elrabolta.

Károly Itáliában - vezeklésül

szegény Konrádint föláldozta; s aztán

Tamást az égbe küldte - vezeklésül.

Látom az időt, s messze sincsen az tán,

hogy egy uj Károly jő francia honból,

magát s népét valóban megmutatván.

Egyedül jő, és fegyver nélkül rombol,

csak a Judás lándzsáját hozva, mellyel

Firenze gyomrát fölhasítva tombol.

Nem föld, de szégyen lesz, amit igy elnyer,

annál nagyobb szégyen a jók szemében,

mennél kevésbbé gondol ő ilyennel.

Egy másik Károlyt hajó-rabja-képen

látok, saját lányára alkudozva,

mint rableányra a kalózok épen.

Ó, rút fukarság, míly nagyobb gonoszra

vihetsz még, aki fajom úgy befontad,

hogy önnön húsát oltárodra hozza?!

S hogy mindez ne is tűnjék borzalomnak,

látom Alagniát - sőt, helyettesében,

Krisztust is, foglyául a liliomnak.

Látom, ujra gunyolják, szörnyüképen,

az ecetet s epét ajkára tolják,

s élő latrok közt őt ölik meg épen.

Látom az új Pilátust - semmi korlát

vérszomjának; s a templomba viendi,

törvény ellen, a kapzsiság-vitorlát.

Ó, Uram Isten, melyik hír jelenti

már a boszút, amely haragod csitítván

lelkem békéjét újra megteremti?

Mit a Szentlélek jegyesére hitvány

dalt énekeltem, mely felém terelte

szemed, kiváncsiságod lángra szítván:

csak addig árad ajkainkrul szerte,

amíg a nap tart; de ha besötétül,

más hangon szól az ének, más szövegre.

Akkor Pygmalionnak esetérül

zendül a dal, hogy aranyért epedve

rablásba hull, és gyilkolásba szédül;

a kapzsi Mídás kínját sem feledve,

hogy vágyai balul teljesedének,

amit ma is mesélnek még nevetve;

bolond Ákámról is beszél az ének

és zsákmányáról, melyért szinte máig

üldözi még haragja Józsuének;

még Zaffirát és férjét éri vád itt;

s a patát, mely Heliodort gyötörte,

zengi a hegy; s visszhangozza csucsáig

Polymnestort, ki Polydort megölte;

majd végre: »Crassus, mondjad az aranynak

izét, amellyel szájad lyukja töltve!«

És halkul ennek, emelkedik annak

olykor a hangja, amint, szíve hajtván,

vágyai halkulnak vagy fölsuhannak.

Igy az imént sem csak egymagam ajkán

szólt a nappali dal sem; csakhogy itt

közel nem zengte más oly hangosan tán."

S már a szólótól lábunk messze vitt;

s amint erőm engedte, törekedtem

legyőzni az ut nehézségeit:

midőn hallám, hogy megremeg felettem

a Hegy, minthogyha leesőbe lenne;

s mintegy halál fagyától, megmeredtem.

Szörnyűbben Délos szigete se renge,

mikor Latóna rajta rakta fészkét,

hogy az Ég Két Szemét megszülje benne.

S egy riadás a hegynek minden részét

bezengte úgy, hogy Költőm így vigasztalt.

"Hol én vezetlek, mért fog el a kétség?"

"Gloria in excelsis" - így magasztalt

Istent a hang, amint jobban kivettem

a riadásban lobogó magas dalt.

Mi mozdulatlan vártuk s meglepetten

- mint akik első hallgatói voltak,

a pásztorok - mig a dal tovarebben.

Majd lábaink tovább zarándokoltak

szent útjukon, nézvén a heverőket,

kiknek már újra könnyeik omoltak.

A kíváncsiság annyira elővett,

az átélt rejtélynek nem lelve nyitját,

mint soha eddig (ha se csal, se téved

szegény emlékem) - de kérdeni titkát

nem merték ajkaim, s bár nézelődve

lesték, kilesni szemeim se birták;

s tovább mentem, habozva és tünődve.


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!