Isteni színjáték - Purgatórium: Huszonharmadik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Purgatórium: Huszonharmadik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


Forese és a soványak

Míg szemeimet így a lomb setét

zöldjébe fúrtam, mint az szokta tenni,

ki madárkákra veszti életét:

"Fiacskám, most már ép ideje menni" -

szólt, ki atyámnál több volt - "hogy ne vesszen

engedett időnkből hiába semmi!"

Szivessen fordultam s mentem szivessen

a két Bölcs után, kiknek bölcs beszéde

örömmé tette, hogy nyomuk kövessem.

S ím, sírás szállt, és ének, itt a légbe: -

"Labia mea, Domine" - s ki hallá,

kínra hangolta, és gyönyörüségre.

"Mely hang szürődik itt fülünkbe, dallá?" -

kérdém; s a Mester: "Bizonyára árnyak,

így oldva bűnük bilincsét" - sugallá.

Mint vándorok, kik gondolkodva járnak,

ha találkoznak idegen csapattal,

utánuk fordulnak, de meg nem állnak:

úgy jött utánunk, gyorsabb mozdulattal,

utólért, s elkerült, de szembebámult

egy csapat árny - s ment, néma áhitattal.

Szemük fekete gödre mélyre tágult;

az arcuk sápadt, s bőrük, mint silány zsák

csontjukon, a csont formái után nyúlt.

Nem szárította hajdan íly soványság

Erysichtonnak sem csontig a bőrét,

bár hiun hajtá enni bősz kivánság.

S én gondolám magamban: "Im a dőrék,

kik várát veszték szent Jeruzsalemnek,

hol Mária fiába verte csőrét."

Gyöngyvesztett gyűrük gödrei a szemnek;

ki minden arcban azt olvassa: OMO,

itt jól láthatta alakját az M-nek.

Ki gondolná, ha nem tudná, hogy omló

víz csábjától, vagy alma illatától

lehessen lélek gyötörve hasonló?

S én is, mivel nem láthatám okát, oly

csupa csont-bőrré hogy őket mi tette,

nem térhettem magamhoz a csodától;

mikor egyszerre szemét rám vetette

feje mélyéből egy árny, s fölujongván:

"Mily kegy engedte ezt nekem?" - rebegte.

Nem ismertem föl arcán, csak a hangján:

s amit elzárt az arc, azt fölnyitotta

a hang, fülembe ismerősen zsongván.

És ez a szikra újra fölszitotta

az elváltozott ajk régi emlékét:

Forese arca rejtezett alatta!

"Ne nézzed" kért ő - "bőröm aszu kérgét,

mely régi színét rejti most; ne nézzed

árnyam husának sorvadt semmiségét:

Magadról beszélj: mire szánt a Végzet?

s milyen két lélek vezet erre? Kezdjed

a szót, s ne szünj meg, csak mikor bevégzed!"

"Arcod, melyet szemeim megkönyeztek,

mikor meghaltál, most épannyi búra

indít" - feleltem - "hogy ily húsa-vesztett.

Az istenért, mi tépi és mi dúlja?

úgy bámulok, ne várjad, hogy beszélek:

ki szólna, míg ily kérdés gyötri-fúrja?"

"Örök végzésből" - felelé a lélek -

"itt titkos átok rejlik vízbe-lombba':

tagjaim attól ollyan ösztövérek.

S mind, aki itten dalol sírva" - mondta -

"mind, aki csak torkát szolgálja, míg él,

így lesz itt újra szentté, éhbe-szomjba.

Az édes alma illata s a híg ér,

mely fája lombját öntözi sugárba,

éhünk-szomjunk fölgyújtja, s enyhet ígér:

és nem csak egyszer újul, körbe járva,

kínunkra itt ez éh-szomj, kínra, mondom;

mondhatnám inkább: üdvünknek javára,

mert e szomj az, mely a Golgota-dombon

vezette Krisztust, hogy majd mondja: »Éli«

s megváltásunkért vért örömmel ontson."

És én: "Forese, hogy megszünve élni

régi világodat jobbal cserélted,

több idő nem tellt, mint alig öt évnyi.

S ha erőd fogytát hamarabb elérted

vétkezni többé, mint a kincses bánat

óráját, mely az Úrral megbékéltet:

hogy' engedett már íly föl a Bocsánat?

Azt hittem, hogy még odalenn talállak,

ahol az évért év szedi a vámot."

Felelte: "Hogy már ily magassan állok,

s itt szürcsölöm e kínok édes ürmét,

Nellám könnye tevé, mely sohse fáradt,

s imája, mely kivitte, hogy ne ülnék

a Várakozás szikláján, de minden

körön át hamar ide fölkerülnék.

Ó, özvegyecském, társam, drága kincsem!

annál jobban megnyeri az Urat

az ő jósága, mert egy, s párja nincsen:

mivel a szárd föld Barbagia alatt

még mindig szemérmesebb asszonyában,

mint a Barbagia, ahol ő maradt.

Mit mondjak többet teneked, barátom?

Látom az órát, melynek ez a mái

óra nem lesz még régi óra, látom,

mikor szószékről fogják prédikálni

a rossz flórenci nőknek a tilalmat,

keblük' bimbóstul mutogatva járni.

Mely barbár népnél kívánt külhatalmat,

papi korbácsot, mely pogány hazába',

az ős parancs, hogy: »Tested eltakarjad!?«

De ha e kacér népség igazába

tudná, terítve hogy reá mily asztal

vár: már a jajra nyitva volna szája.

Mert ha látásom igaz-volta nem csal,

előbb lesz bús, mint arca szőrös annak,

akit ma még a csicsijja vigasztal.

De ne rejtsd, testvér - kik közelbe vannak,

mind, s nemcsak én már, bámul lesve, nézzed -

ki vagy, hogy megtör rajtad az arany nap?"

És én feleltem: "Ha visszaidézed,

hogy' éltünk együtt, én veled, s te vélem,

az emléket ma is súlyosnak érzed.

Ilyen életből vitt ki bölcs vezérem

(ki ott megy), mikor nemrégibe tölten

ragyogott annak húga át az éjen" -

(és a Napra mutattam) - "vitt ki törten,

valódi holtak éjén át, valódi

húsban, mely most is őt követi bölcsen.

Onnan e Hegyre hítt vigasztalódni,

hol ti, kiket elgörbitett az élet,

köröngtök; újra sudárrá tolódni!

És addig mondja, hogy tovább kísérhet,

míg nem találkozom Beatricével:

ott el kell válnunk, úgy szól az Itélet.

Vergiliusz az, aki így vezérel", -

(s mutattam) - "s véle láthatod az árnyat,

ki miatt előbb mind ez az egész hely

rengett, örülve, hogy feljebbre szállhat."


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!