 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Grzegorz Kucharczyk,
A 19. században nagy népszerűségnek örvendett a nagy jezsuita összeesküvés-elmélet, szó szerint a reneszánszát élte. Nem sokkal a volt jezsuita Hieronim Zahorowski Monita secreta (1612) című írásának első kiadása után újabb „hírek” láttak napvilágot a jezsuiták (főleg a vezetőség) állítólagos hataloméhségéről és kapzsiságáról.
A nagy jezsuita összeesküvésA jezsuitaellenesség egyenesen hisztériává nőtte ki magát, mivel a szítói Loyolai Szent Ignác fiait a katolikusellenes propagandájukban a katolikusoknak tulajdonított összes negatív tulajdonság hordozóinak tartották, vagyis a maradiság, a hatalom- és pénzhajhászás és az egyházellenes kormányok elleni összeesküvés jelképeinek. A jezsuiták azért is voltak különösképpen a katolikusellenes támadások célpontjai, mert az egyházellenes propaganda kiötlői bennük látták (és végeredményben helyesen) a katolikus hit életképességének bizonyítékát. Ez érvényes volt mind az ellenreformáció (16—17. század), mind a felvilágosodás (18. század) és a francia forradalom utáni évek időszakára.
Ha szemügyre vesszük a jezsuitaellenes propaganda útját a kezdetektől egészen napjainkig, igazat kell adnunk G. K. Chestertonnak, aki azt mondta, hogy amikor az emberek már semmiben sem hisznek, képesek mindent elhinni. Például a 17. században az angol protestánsok szilárdan hitték, hogy a Jézus Társasága (a Katolikus Egyháznak az az eszköze, melynek segítségével már a 16. század 80-as éveitől kezdve a katolicizmusnak akarták megnyerni a Brit-szigeteket) nemcsak a pápista téveszmék terjesztéséért felelős, hanem az Albiont (Angliát) ért szörnyű természeti csapásokért is. 1630 körül a jezsuita misszionáriusok elhozták Dél-Amerikából Európába azt a gyógyszert, melyet az Andokban élő indiánok a malária gyógyítására használtak. Az orvosságot az ottani fák megőrölt kérgéből állították elő — innen származik a „perui kéreg” elnevezés. Bár a gyógyszer a kinin megnevezés alatt került be a történelembe, eleinte „jezsuita pornak” hívták. 1658-ban, amikor Londonban maláriajárvány dúlt, a londoni magisztrátus egyik tagjának beadták a „jezsuita port”, de a beteg mégis meghalt. Elszabadult a jezsuitaellenes hisztéria, s azzal vádolták a Jézus Társasága tagjait, hogy meg akarják mérgezni az összes európai protestánst.
Néhány évvel később (1666-ban), amikor egy borzalmas tűzvész elpusztította Londont, számos jezsuitaellenes írás szerzője arról győzködte a protestáns közvéleményt, hogy Anglia fővárosát a pápisták (katolikusok) gyújtották fel, és erre a legrosszabbjaik — a jezsuiták vették rá őket. Hasonló nézeteket hangoztattak egy évvel korábban is, amikor Londont pusztító pestisjárvány sújtotta. A propagandisták ebben az esetben is a jezsuitákat vádolták azzal, hogy szándékosan hozták be a fertőzést. Emberek százmilliói, akik ma a gregorián naptárt használják, nyilván nem is tudatosítják, hogy olyasvalamit használnak, amit Európa számos (főleg protestáns) részén eleinte a „jezsuita mesterkedések” újabb bizonyítékának tartottak. Amikor XIII. Gergely pápa 1582-ben az addig használatos julián naptár helyett bevezette az új (ún. gregorián) naptárt, 1582. október 5-e, csütörtök után rögtön 1582. október 15-e, péntek következett. Az átmenet során tehát tíz nap elveszett, beleértve egy munkaszüneti napot is. Ezért a veszteségért szintén a jezsuiták voltak hibásak, mivel a naptárreformot kidolgozó tudományos csoport élén a jezsuita Christophorus Clavius állt. A katolikus országokban ezért számos jezsuita kolostor támadások célpontjává vált, míg a protestáns országok eleve elutasították a naptárral való „pápista mesterkedéseket”. »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
