 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Tanúságtétel,
Egy átlagos, normális, fiatal lány vagyok. Aki rám néz, bizonyára semmi nyugtalanítót sem lát. Úgy tűnhet, hogy minden a legnagyobb rendben van. Tanulok, sok ismerősöm, barátom van, széles az érdeklődési köröm…
De ez csak az érem egyik oldala, amit mindenki láthat. És mi a másik?… Nehézségek a kapcsolatteremtésnél, önmagam el nem fogadása, hiábavaló kísérletek, hogy megtaláljam az identitásomat, állandó harc a gátlásaimmal és a korlátaimmal, ok nélküli apatikus állapotok… Csak néhány az önkielégítés következményei közül, melyek ellen naponta küzdenem kell. Állandó lelki harcot folytatok a tisztaságért… Minden akkor kezdődött, amikor 14 vagy talán 15 éves voltam. Az elején természetesen nem tudatosítottam, mik a következményei annak, amit teszek. Az internetről és a tinimagazinokból úgy tudtam, hogy ez természetes dolog — a felnőtté válás, a szexuális érés szakasza, nem kell szégyenkezni miatta, és nem ártalmas. Elhittem, hiszen ez nem olyasvalaki véleménye volt, aki a társadalom peremén él, hanem tudományos titulusokkal, sokéves tapasztalattal és tekintéllyel rendelkező szakemberek állítása! De az a naiv meggyőződésem, hogy minden rendben van, nem tartott sokáig… Mindahányszor elkövettem ezt a bűnt, látszólag semmi sem változott. De a szeretteimhez fűződő kapcsolataim jelentősen megromlottak. Mindenkire és mindenre haragudtam. A legapróbb dolgok is ingereltek. A helyzetem az iskolában nem volt valami jó… Ehhez még hozzájött a kedvetlenség és az érdektelenség… Már nem tudtam úgy örülni, mint azelőtt. Furcsa nyugtalanság és félelem lett úrrá rajtam. Semmi sem sikerült… Természetesen eljártam gyónni, ahogy az egy katolikus lányhoz illik. A szégyenletes bűnömet azonban nem vallottam meg… Szorgalmasan bizonygattam magamnak, hogy senkit sem bántottam, tehát ez nem sértheti Istent. Mekkorát tévedtem! Ma már tudom, hogy így önmagunkat tesszük tönkre, a méltóságunkat. A lelkünket láthatatlan méreggel etetjük, mely fokozatosan életünk minden területét megmérgezi. A gonosz gyakran szép ruhákba öltözik. Hiszen ha azonnal felismernénk minden következményt, senki sem döntene önként egy ilyen káros dolog mellett… Szerencsére azok a tanúságtételek, melyeket a Szeressétek Egymást! magazinban véletlenül olvastam (tudom, hogy véletlenek nem léteznek), felnyitották a szemem. A Szentlélek segített tudatosítanom, hogy mi a sikertelenségem oka. A lelkiismeret-furdalással vívott hosszú harc után elismertem, hogy az önkielégítés bűn. Ez volt az első és egyszersmind legfontosabb lépés a megszabadulás felé. Sok bátorságra volt szükségem ahhoz, hogy elmenjek gyónni, és megvalljam a bűnöm. De amikor erőt vettem magamon, leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem — mintha az egész kínzó terhemet átadtam volna Jézusnak. Belső békét éreztem a szívemben, és megmagyarázhatatlan örömöt. Büszke voltam magamra, hogy végre sikerült legyőznöm a gyöngeségemet. »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
