 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Teresa Tyszkiewicz,
Közép-Franciaországban, Saône-et-Loire megyében, egy ódon kis faluban, Paray-le-Monialban egy csodaszép, tökéletes állapotban fennmaradt román kori bazilika emelkedik.
Jézus azonban nem ezt a gyönyörű szentélyt választotta rendkívüli kegyelmei színhelyéül, hanem a vizitációs nővérek kolostorával egybekötött kis, barokk kápolnát. Belépve oda érzékelhető a különleges atmoszféra, mintha Jézus így szólna hozzánk: „Íme, a Szív, mely annyira szereti az embereket…”, s aztán szomorúan hozzátenné: „De a többségüktől csak hálátlanságot kap…” Jézusnak e vallomását hallotta meg 1674-ben egy fiatal apáca, Margit Mária. Jézus ezt a szerény helyet és ezt a szerény bizalmast választotta ki arra, hogy kinyilvánítsa a világnak a nagyszerű igazságot Szívéről, mely végtelenül szeret minden embert. Innen terjedt el ez az igazság az egész Egyházba és a világba. A bizalmas1671. június 20-án lépte át a huszonhárom éves Alacoque Margit Mária a vizitációs nővérek paray-le-moniali kolostorának küszöbét. Hosszú küzdelmet kellett folytatnia a családjával, mert igaz, hogy vallásosak voltak, de nem túl tehetősek, így nem értettek egyet azzal, hogy kolostorba menjen. A leány a makacsságának köszönhetően nyerte meg ezt a harcot. Abban a pillanatban, amikor belépett a kolostorba, egy belső hangot hallott: „Azt akarom, hogy itt legyél.” Már azelőtt hallotta vagy érzékelte a belső sugallatokat. Kora fiatalságától nagy vágyat érzett, hogy kövesse Jézus Krisztust, ezért a bűnbánat és a vezeklés által igyekezett közelebb kerülni az Úr szenvedéséhez. Elmondhatjuk, hogy a szeretett Jézus iránti szeretetből vállalt áldozat és szenvedés töltötte ki az életét. Margit iskolai hittanórákon szerzett vallási ismeretei elég szerények voltak, ezért remélte, hogy ebben a szemlélődő, bár nem klauzúrás kolostorban majd mélyebben behatol a hitigazságokba és a belső élet titkaiba. Annak is örült, hogy a szerzetesrendnek, amelybe belépett, erős máriás karizmája van, s ennek köszönhetően Isten iránti szeretete Szűz Mária oltalma alatt növekedhet az alázatban, engedelmességben, szegénységben és önmegtagadásban élt élete által.
Az Istennel való mély egyesülés kegyelme, melyet Margit már azelőtt is megtapasztalt, ezentúl egyre gyakoribbá vált. Az Úr különleges úton vezette őt, így készítette fel leendő hivatására. A misztikus noviciátusának újoncmestere Isten volt, miközben a vizitációs nővérek által nyújtott lelkiség más irányú volt: a hangsúly az egyszerűségen, az alázaton, Isten akaratának keresésén, az imádságon, a munkán és a közösségi életen volt. Margit misztikus elragadtatásai és élményei nyugtalanították az elöljáróit, és felmerült bennük a kérdés, hogy a hivatása megfelel-e a rendjük karizmájának. A novíciát figyelve a többi nővér is kételyeit fejezte ki. Margit így panaszkodott Jézusnak: „Miattad kidobnak innen!” Végül azonban a főnöknő és a kolostori káptalan is elismerte, hogy a Szentlélek működéséről van szó, s hogy a jelölt a kolostorban maradhat. Engedelmesség Jézus és az elöljárók irántKözeledett a szerzetesi fogadalmak letételének ideje, melyet lelkigyakorlat előzött meg. Hogy lerángassák az égből a földre, Margitnak ez alatt az idő alatt egy öszvérről és annak csikójáról kellett gondoskodnia. Legeltetnie és őriznie kellett az állatokat, hogy át ne menjenek a legelőről a zöldségeskertbe, mely nagyon fontos volt a kolostor megélhetése szempontjából. A pásztorlány munkája közben egy fa alatt térdelt, és mélyen elmerült Mestere imádatában. Egyik nap, amikor elmerülve imádkozott, az öszvérek beszöktek a zöldségeskertbe. Amikor Margit magához tért az elragadtatásból, teljesen elszörnyedve rohant megmenteni a kertet, de Jézus megnyugtatta őt, és biztosította, hogy az állatok semmilyen kárt sem okoztak. És valóban, a zöldségeskertbe szintén befutó és a betolakodókat kiűzni próbáló nővérek is mindent háborítatlanul találtak. »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
