 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Mieczysław Piotrowski SChr,
Alexander Eben a Harvard Egyetem előadója, kiváló idegsebész, több mint húsz éve dolgozik egyetemi kórházakban. Számos agyműtétet végzett már. A betegsége alatt átélte a klinikai halál állapotát…
Alexander Eben 2008. november 10-én váratlanul súlyos agyhártyagyulladást kapott, melyet az Escherichia coli nevű baktérium okozott. A betegség teljesen leállította az agykérge működését, és kómába esett. Orvosi szempontból a gyógyulása lehetetlennek tűnt, az orvostudomány számára csoda lett volna. Abban a pillanatban, amikor kómába esett és az agykérge megszűnt működni, Eben a testén kívül találta magát. Azelőtt azt gondolta, hogy az emberi tudat és a halálközeli élmények az agyban jönnek létre, s hogy az agy elhalásának pillanatában az ember megszűnik létezni. Bár a tudomány nem képes megmagyarázni, hogy az agyban lévő több millió idegsejt hogyan lenne képes kialakítani a tudatot és az érzéseket, Eben biztos volt abban, hogy a tudósok a közeljövőben fényt derítenek erre a rejtélyre is. A klinikai halál megtapasztalása következtében e tudós azonban teljesen megváltoztatta addigi nézeteit. Miután kómába esett, egy tisztán szellemi valóságban találta magát, gondolatai és látása pedig teljesen világosak voltak. A pokol valóságaEben először egy szörnyűséges, sáros vidéken találta magát, ahol csapdában érezte magát. Félelmetes, mechanikus, monoton robajt hallott, és látta, hogy a sárból ijesztő, visszataszító, állatias arcok bukkannak fel, melyek kiabáltak és sikoltoztak. Vér, ürülék és hányás undorító bűzét érezte. A folyton hömpölygő tömeg bogarakra és hüllőkre emlékeztető szúrós testei hozzádörgölőztek. Mindez mérhetetlen ellenszenvet és undort váltott ki belőle.
Ne feledjük, hogy a mi nyelvünk nem képes leírni az érzéki megismerést túlszárnyaló valóságot. Amikor 1917. július 13-án Szűz Mária a fatimai gyermekeknek az első titkot kinyilvánította (arról szólt, hogy Isten elutasításának végső következménye a pokol), s amikor a gyermekek meglátták a poklot, annyira meg voltak rémülve, hogy senkinek sem akarták elárulni a titok tartalmát. Lúcia csak a püspök határozott parancsára írta le a látomást, de előtte azt mondta a püspöknek: „Hogyan írjam le a poklot? Nem találok megfelelő szavakat ennek a valóságnak a leírására, mert mindaz, amit mondani tudok, semmi, és csak halvány elképzelést nyújthat.” Számos misztikus írt az örök kárhozatról. Szent Fausztina például így fejezte be a pokol látomásának leírását: „A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én, Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. […] Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel!” (Napló, 741)
A kolumbiai Gloria Polo, aki egy villámcsapás után a klinikai halál állapotába került, látta a poklot, a tisztítótüzet és a mennyországot. A poklot úgy írja le, mint egy borzalmas, emberi szavakkal leírhatatlan szakadékot, amely megnyílt előtte. A gyűlöletnek ez a szakadéka magába húzta őt. Halálos rettegés fogta el, hogy visszavonhatatlanul, örökre elkárhozik. A lelkében még meglévő bűnbánat gyönge fénye annyira feldühítette a szakadékban lévő démonokat, hogy mindannyian dühödten vetették rá magukat. Gyűlöletük égette őt, és rettenetes kínokat okozott neki. Nem lehet szavakkal leírni azokat a szörnyű kínokat, amelyeket a halálos bűnök okoznak, főleg az az életmód, amelyben nincs helye Istennek: az imádságnak, a bűnbánat szentségének és a szentáldozásnak az elhanyagolása, az abortusz, az okkultizmus különféle formáinak praktizálása, a tisztátalanság bűnei, a házasságtörés, a fogamzásgátlók használata, a pornográfia stb. »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
