 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Grzegorz Kucharczyk,
Alexis de Tocqueville, jelentős 19. századi francia politikai gondolkodó, eltöprengett azon, hogy a 18. században Franciaországban vajon miért vált az istentelenség általános szenvedéllyé. Arra jutott, hogy a kulcsszerepet az a katolikusellenes propaganda játszotta, melyet a felvilágosodás kori elit réteg indított el néhány évtizeddel korábban. Ez a propaganda lett a táptalaja az istentelenség terjesztésének és készítette elő a forradalmat.
Az istentelenség mint „általános szenvedély”Tocqueville A régi rend és a forradalom című ismert művében ezt a következőképpen magyarázza: „Buzgón és kitartóan munkálkodtak azon, hogy a lelkekből kivesszen az őket betöltő hit, és kiüresedjenek. Rengeteg ember nagy lelkesedéssel kapcsolódott bele e hálátlan feladat elvégzésébe. A hit teljes hiánya, mely ellentétben áll az ember természetes ösztönével, s fájdalmas meghasonlást okoz, megtetszett a tömegnek. Ami addig csak valamiféle beteges apátiát váltott ki, most felébresztette a fanatizmust és propagandaszellemet.” A katolikusellenes propaganda fő célpontjai a papok voltak, akik egyszeriben az „elmaradottság” és a „fanatizmus” jelképeivé váltak. 1789 után ezeket a nézeteket a forradalmárok is átvették, és mindazokat, aki hittek Krisztusban, „fanatikusnak” tartották, a vallást „babonának”, az egyházi hierarchiát (a pápával az élén) meg a „lelkiismeret zsarnokainak”.
Adjuk át még egyszer a szót Tocqueville- nek, aki így nyilatkozott a forradalom előtti francia egyházellenes propagandáról: „Az Egyház nálunk sem volt rosszabb, mint bárhol máshol a világon, épp ellenkezőleg, a hibák és a botrányok kisebbek voltak, mint a katolikus országok többségében. Ezenkívül az Egyház toleránsabb volt, mint bármikor azelőtt, és toleránsabb, mint más országokban. Tehát a vallás elleni háború okait nem annyira magában a vallásban kell keresni, mint inkább a társadalomban.” A francia forradalom idején a társadalom a széles körű propaganda erős hatása alatt állt. Korábban, a 18. századi felvilágosodás idején az ateizmus (amelyet a „filozófia” megnevezés álarca mögé bújtattak) lényegében csak a szalonbeli elitre korlátozódott, de 1789 után sokkal szélesebb körben is elterjedt. A forradalom ideje alatt nemcsak a forradalmi sajtó terjesztette, hanem az egész Franciaországot átszövő forradalmi klubok hálózata és az e téren mindig aktív szabadkőműves-páholyok is.
A katolikusellenes propaganda 1789 után azt állította, hogy az ateizmus nem csupán a tudományos világnézet („filozófia”), hanem a hazafiasság kifejeződése is. Az egyházellenes propaganda egyik állandó eleme volt annak bizonygatása, hogy a klérus valamiféle ötödik kerék, mely együttműködik Franciaország ellenségeivel, akikkel a köztársaság éppen háborúban áll. A következtetés egyszerűen levonható: aki az Egyházat támadja és aktívan részt vesz Franciaország dekrisztianizációjában, az nemcsak „felvilágosodott”, hanem „igazi hazafi” is. »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
