 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Mieczysław Piotrowski SChr,
Ha azt akarjuk, hogy Isten végtelen irgalmasságában megbocsássa a bűneinket, lehetővé kell ezt tennünk számára azzal, hogy mi is mindenkinek mindent megbocsátunk, és nincs sértődöttség a szívünkben.
Jacek Schwarc a hitleri koncentrációs táborban konfliktusba keveredett az egyik parancsnokkal, s az büntetésül dühödten rugdosni és korbácsolni kezdte őt. Jacek a szadista korbácsolás közben lélekben imádkozott a kínzójáért. Egyszerre látomásban meglátta Krisztus ostorozását. Ez a látomás olyan mérhetetlen nagy szeretettel és együttérzéssel töltötte el Jacek szívét az üldözője iránt, hogy ezt mondta neki: „Ich liebe dich” (azaz: „szeretlek”). Ezek a szavak annyira meglepték a táborparancsnokot, hogy abbahagyta a fogoly ütlegelését, és figyelmesen ránézett. A látvány teljesen megdöbbentette. A vérző sebek, melyeket az imént a fogolynak okozott, a szeme előtt összeforrtak és begyógyultak. Ez a látvány lelkileg megrázta őt. A szadista, kegyetlen parancsnok megértette, hogy milyen nagy lelki ereje van annak az embernek, aki szeret és megbocsát. George Ritchie pszichiáter, a Visszatérés a holnapból című könyv szerzője leírta „vad Bill”, egy koncentrációs táborbeli fogoly történetét, aki mindenkihez végtelenül jóindulatú volt, és próbálta meggyőzni a fogolytársait, hogy mindenkinek mindent meg kell bocsátani. Billt rendkívüli életenergia és öröm jellemezte. Önzetlenül segített másoknak, elsősorban tolmácsolással, hiszen a lengyelen kívül folyékonyan beszélt angolul, franciául, németül és oroszul is. „Nem könnyű megbocsátani — mondta neki egy nap George —, közülünk olyan sokan veszítettük el a szeretteinket, az egész családunkat.” Ekkor Bill elmesélte neki az élettörténetét: „Mi Varsó zsidónegyedében laktunk, a feleségem, két lányunk és három kisfiunk. Amikor a németek az utcánkba értek, mindenkit a falhoz állítottak, és a gépfegyverekkel tüzet nyitottak. Könyörögtem, engedjék meg, hogy a családommal együtt haljak meg, de mivel beszéltem németül, bedugtak egy munkacsoportba. Akkor el kellett döntenem, hogy hagyom-e eluralkodni magamon a lövöldöző katonák iránti gyűlöletet. A döntés bizonyára könnyű lett volna, de én ügyvéd voltam, és a praxisomban gyakran láttam, hogy a gyűlölet mennyire kikészíti az embereket lelkileg és testileg is. A gyűlölet pontosan hat embert ölt meg, akik a világon a legtöbbet jelentették számomra. Úgy határoztam tehát, hogy az életem hátralévő részét legyen az pár nap vagy hosszú évek — azzal fogom tölteni, hogy minden embert, akivel összekerülök, szeretni fogok.”
Kínszenvedése, halála és feltámadása idején Jézus a szeretet és a megbocsátás erejével győzött a legnagyobb gyűlölet és minden ember bűnei fölött. Ezzel tanít minket arra, hogy a megbocsátó szeretet a gonosz elleni küzdelem egyetlen fegyvere. Jézus a megbocsátás kérdésében nem ismer kompromisszumot, nincs kivétel vagy különleges helyzet, amely igazolhatná a meg nem bocsátást. Mindenkinek mindent szívből megbocsátani, nem dédelgetni sértődöttséget és neheztelést a szívünkben — ez azt jelenti, hogy nem azonosítjuk az elkövetett rosszat az elkövetővel. A rosszat, a bűnt és a gyűlöletet határozottan el kell utasítani, de a vétkesnek mindig meg kell bocsátani, el kell fogadni és szeretni kell őt. Szeretni a bűnöst, a vétkest, azt az embert, aki nagyon megbántott engem, az azt jelenti, hogy ugyan ha csak meglátom, önkéntelenül is negatív érzések ébrednek bennem, mégis akarattal elhatározva szívből megbocsátok neki, imádkozom érte, és a lehető legnagyobb jót kérem a számára, vagyis az Istennel való kiengesztelődést. Ez a megbocsátás első szakasza. A második szakasz az, amikor imában őszintén kérem az Urat, hogy szabadítson meg az ellenszenv, a harag, a gyűlölet és a neheztelés érzésétől, és gyógyítsa meg lelki sebeimet és sérüléseimet. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy „az ellenszenv, a harag és a sértődöttség érzése bezárja az ajtót az Üdvözítő előtt” (Szent Edith Stein). Aki nem akar megbocsátani, az a sötétségben él, tehát önként a sötét, gonosz erők hatalmába adja magát. „Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét [vagyis akiben sértődöttség vagy ellenszenv van felebarátja iránt], az még mindig a sötétségben van. Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak. Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította” (1Jn 2,9—11). »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
