 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Tanúságtétel,
Fiatalkoromban a pornográfiában, a lopásokban, a verekedésekben, az alkoholban és a kábítószerekben kerestem a boldogságot. Egy nap azonban kártyavárként omlott össze mindaz, amit építettem. Ehhez hasonló belső szenvedést soha azelőtt nem tapasztaltam.
Éreztem, hogy rám nehezedik a drog-, a cigaretta-, a pornó- és sok más függőség súlya. A legjobb barátaim elfordultak tőlem — sőt, rájöttem, hogy valójában soha nem is volt igazi barátom. Szörnyű ürességet és magányt éreztem. A legrosszabb gondolatok jutottak eszembe: meg voltam győződve arról, hogy mindenki meg akar ölni, és kényszeres öngyilkossági gondolataim voltak, melyek szinte az őrületbe kergettek. Ha abban a pillanatban találtam volna egy gombot, amelynek a megnyomásával az egész földgömböt a levegőbe röpítem, akkor biztosan megnyomtam volna. Mindent elveszítettem. Tudatosítottam, hogy az életem teljesen félresiklott. A fejemben különféle gondolatok és kérdések kavarogtak. Miért szenvedek? Tudtam, hogy az életben ért fájdalmas helyzetek nagy részét magam okoztam. De voltak olyan rossz élményeim is, melyekről nem én tehettem — egyszerűen a „balsors”. Abban az időszakban nem hittem Istenben, aki beleavatkozna az életembe. Mindent, ami történt, a „sors” számlájára írtam. Ott keress menedéketAzon a napon épp volt kábítószerem, és kedvem támadt elszívni egy kis füvet vagy bevenni egy kis amfetamint, de furcsa félelem támadt bennem, hogy ez csak még jobban megtörne engem — egyszerűen féltem. Ez volt az első alkalom, hogy bár volt kábítószerem, nem nyúltam hozzá. Soha azelőtt nem volt ilyen, mindig a lehető legtöbbet akartam bevenni abból a mocsokból. De aztán rögtön kísértésem támadt, hogy valami mellékhatások nélküli élményben keressek vigaszt. Fölmentem az internetre, hogy legalább egy percre kiszakadjak ebből a világból, mely túlnőtt rajtam, és egy pillanatra csalóka élvezetbe meneküljek. Már fiatalkorom óta függtem a pornótól, ettől a szennytől. Minden sikertelenségemet és nehézségemet a pornográfia óceánjába fojtottam. De most furcsamód semmilyen hatással sem volt rám. Nem éreztem megkönnyebbülést, sem boldogságot, férfiasabbnak sem éreztem magam. Egyáltalán semmit sem adott. Minden befuccsolt. Azon a napon egyik „akkumulátorom” sem működött… Senkim és semmim sem volt.
Abban a pillanatban felismertem, hogy egy feneketlen szakadék van bennem legbelül. Megértettem, hogy belül valami nagyra vágyom, de a világból semmi sem képes betölteni és kielégíteni engem… Azért szenvedtem, mert végtelen szívemet véges, korlátolt dolgokkal, pótcselekvésekkel akartam kielégíteni… »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
