 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlô drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:2 Kegyelem és békesség adassék néktek bôségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. 3 Mivelhogy az ô isteni ereje mindennel m egajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsôségével és hatalmával elhívott; 4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon. 5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, 6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tûrést, a tûrés mellé pedig kegyességet, 7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. 9 Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bûneibôl való megtisztulásáról. 10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erôssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. 11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. 12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erôsek vagytok a jelenvaló igazságban. 13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; 14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. 15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekrôl. 16 Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélôi voltunk az ô nagyságának. 17 Mert a miko r az Atya Istentôl azt a tisztességet és dicsôséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsôség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: 18 Ezt az égbôl jövô szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. 19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; 20 Tudván elôször azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektôl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. 21 Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta ôket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog. 3 És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt ûznek belôletek; kiknek kárhoztatásuk régtôl fogva nem s zünetel, és romlásuk nem szunnyad. 4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda ôket, hogy fenntartassanak az ítéletre; 5 És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetôjét, nyolczad magával megôrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; 6 És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak; 7 És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; 8 (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ô igaz lelkét): 9 Meg tudja szabadítani az ùr a kegyeseket a kísértésekbôl, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani. 10 Fôképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerôk, magoknak kedveskedôk, a kik a méltóságokat káromolni nem rettegnek: 11 Holott az angyalok, a kik erôre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az ùr elôtt káromló ítéletet. 12 De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni, 13 Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörûségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az ô csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek; 14 A kiknek szemei paráznasággal telvék, bûnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei; 15 A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte; 16 De megfeddetett az ô törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét. 17 Ezek víztelen kútfôk, széltôl hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fentartva örökre. 18 Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelységben élôktôl, 19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott ôk magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyôzött, az annak szolgájává lett. 20 Mert ha az ùrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyôzetnek, az ô utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsônél. 21 Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. 22 De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertôjébe. 31 Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, a melylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;2 Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelôtt mondott beszédekrôl, és az ùrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról: 3 Tudván elôször azt, hogy az utolsó idôben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, 4 És ezt mondják: Hol van az ô eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétôl fogva. 5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtôl fogva voltak, és föld, mely vízbôl és víz által állott elô az Isten szavára; 6 A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván, elveszett. 7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tûznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. 8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve elôttetek, szeretteim, hogy egy nap az ùrnál olyan, mint ezer esztendô, és ezer esztendô mint egy nap. 9 Nem késik el az ígérettel az ùr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tûr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. 10 Az ùr napja pedig úgy jô majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévô dolgok is megégnek. 11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, 12 A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tûzbe borúlva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 13 De új eget és újföldet várunk az ô ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. 14 Annakokáért, szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplô nélkûl és hiba nélkûl valóknak találjon titeket békességben. 15 És a mi Urunknak hosszútûrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint; 16 Szinte minden levelében is, a mikor ezekrôl beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthetô dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsûrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 17 Ti azért szeretteim elôre tudván ezt, ôrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitôl elragadtatva, a saját erôsségetekbôl ki ne essetek; 18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsôség, mind most, mind örökkön örökké. Åmen. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
