 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ô szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: º pedig elküldvén azt az ô angyala által, megjelenté az ô szolgájának Jánosnak,2 A ki bizonyságot tett az Isten beszédérôl és Jézus Krisztus bizonyságtételérôl, mindenrôl, a mit látott. 3 Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idô közel van. 4 János a hét gyülekezetnek, a mely Åzsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól a ki van, a ki vala és a ki eljövendô; és a hét lélektôl, a mely az ô királyiszéke elôtt van; 5 És a Jézus Krisztustól, a ki a hû tanúbizonyság, a halottak közûl az elsôszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bûneinkbôl az ô vére által, 6 És tett minket királyokká és papokká az ô Istenének és Atyjának: annak dicsôség és hatalom mind örökkön örökké! Åmen. 7 ìmé eljô a felhôkkel; és minden szem meglátja ôt, még a kik ôt által szegezték is; és siratja ôt e földnek minden nemzetsége. ùgy van, Åmen. 8 Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az ùr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendô, a Mindenható. 9 Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tûrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. 10 Lélekben valék ott az ùrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, 11 A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Elsô és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Åzsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. 12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; 13 És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érô ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körûlövezve. 14 Az ô feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng; 15 És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. 16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélû éles kard jô vala ki; és az ô orczája, mint a nap a mikor fénylik az ô erejében. 17 Mikor pedig láttam ôt, leesém az ô lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ô jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az elsô és az Utolsó, 18 És az Élô; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Åmen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. 19 ìrd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek: 20 A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala; és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet. 21 Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az ô jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között;2 Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tûrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad ôket; 3 És terhet viseltél, és béketûrô vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. 4 De az a mondásom ellened, hogy az elsô szeretetedet elhagytad. 5 Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az elôbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyébôl, ha meg nem térsz. 6 De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyûlölöd, a melyeket én is gyûlölök. 7 A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A gyôzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van. 8 A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Elsô és Utolsó, a ki halott vala és él: 9 Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ôk zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. 10 Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: ímé a Sátán egynéhányat ti közûletek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját. 11 A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki gyôz, annak nem árt a második halál. 12 A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, a kinél a kétélû éles kard van: 13 Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hû bizonyságomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik. 14 De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, a kik a Bálám tanítását tartják, a ki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. 15 ìgy vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyûlölök. 16 Térj meg; ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával. 17 A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A gyôzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja. 18 A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, a kinek szemei olyanok, mint a tûzláng, és a kinek lábai hasonlók az izzó fényû érczhez: 19 Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tûrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsôknél. 20 De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek. 21 Adtam néki idôt is, hogy megtérjen az ô paráználkodásából; és nem tért meg. 22 ìmé én ágyba vetem ôt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ô cselekedeteikbôl. 23 És az ô fiait megölöm halállal; és megtudják, a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. 24 Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, a kiknél nincsen e tudomány, és a kik nem ismerik a Sátán mélységeit, a mint ôk nevezik: nem vetek reátok más terhet. 25 Hanem a mi nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök. 26 És a ki gyôz, és a ki mindvégig megôrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; 27 És uralkodik rajtuk vasvesszôvel, mint a fazekas edényei széttöretnek; a miképen én is vettem az én Atyámtól: 28 És adom annak a hajnalcsillagot. 29 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 31 A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.2 Vigyázz, és erôsítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten elôtt teljeseknek. 3 Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. 4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertôztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. 5 A ki gyôz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvébôl, és vallást teszek annak nevérôl az én Atyám elôtt és az ô angyalai elôtt. 6 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 7 A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: 8 Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elôdbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erôd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. 9 ìmé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közûl, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljôjenek és leborúljanak a te lábaid elôtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. 10 Mivel megtartottad az én béketûrésre intô beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljô, hogy megpróbálja e föld lakosait. 11 ìmé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 12 A ki gyôz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jô; és felírom ô reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égbôl száll alá az én Istenemtôl, és az én új nevemet. 13 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 14 A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Åmen, a hû és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: 15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. 16 ìgy mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorúlt és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: 18 Azt tanácslom néked, hogy végy tôlem tûzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. 19 A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. 20 ìmé az ajtó elôtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ô én velem. 21 A ki gyôz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe ûljön velem, a mint én is gyôztem és ültem az én Atyámmal az ô királyiszékében. 22 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 41 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az elsô szó, a melyet mint egy velem beszélô trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jôjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután.2 És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle valaki a királyiszékben; 3 És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kôhöz; és a királyiszék körûl szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló. 4 És a királyiszék körûl huszonnégy királyiszék vala; és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának. 5 A királyiszékbôl pedig villámlások és mennydörgések, és szózatok jônek vala ki. És hét tûzlámpás ég vala a királyiszék elôtt, a mely az Istennek hét lelke; 6 És a királyiszék elôtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körûl négy lelkes állat, szemekkel teljesek elôl és hátúl. 7 És az elsô lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülô sashoz. 8 És a négy lelkes állat, a melyek közûl mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörûl és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szûnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az ùr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendô. 9 És mikor a lelkes állatok dicsôséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él, 10 Leesik a huszonnégy Vén az elôtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ô koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: 11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsôséget és tisztességet és erôt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek. 51 És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belôl és hátúl, és le volt pecsételve hét pecséttel.2 És láték egy erôs angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? 3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. 4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: 5 És egy a Vének közûl monda nékem: Ne sírj: ímé gyôzött a Júda nemzetségébôl való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. 6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. 7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülônek jobbkezébôl. 8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborúla a Bárány elôtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. 9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbôl és népbôl és nemzetbôl, 10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. 11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körûl sok angyalnak szavát; és az ô számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; 12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erôt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsôséget és áldást. 13 Sôt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülônek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsôség és hatalom örökkön örökké. 14 És a négy lelkes állat ezt mondá:Åmen. És a huszonnégy Vén leborúlt és imádá az örökkön örökké élôt. 61 És látám, mikor a Bárány a pecsétekbôl egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közûl egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jôjj és lásd.2 És látám, és imé egy fehér ló, és a rajta ülônél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve gyôzve, és hogy gyôzzön. 3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jôjj és lásd. 4 És elôjöve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földrôl, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard. 5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jôjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében. 6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd. 7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jôjj és lásd. 8 És látám, és ímé egy sárgaszínû ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. 9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak. 10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? 11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ô szolgatársaiknak, mind az ô atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ôk is megölettek. 12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta; és ímé nagy földindulás lôn, és a nap feketévé lôn mint a szôrzsák, és a hold egészen olyan lôn, mint a vér; 13 És az ég csillagai a földre hullának, miképen a figefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. 14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papirtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyébôl elmozdíttaték. 15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kôszikláiba; 16 És mondának a hegyeknek és a kôszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elôl, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: 17 Mert eljött az ô haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? 71 Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élôfára.2 És láték más angyalt feljôni napkelet felôl, a kinek kezében vala az élô Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek, 3 Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ô homlokukon. 4 És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségébôl elpecsételve. 5 A Júda nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt: 6 Az Åser nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt;a Nafthali nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; a Manasses nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; 7 A Simeon nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; 8 A Zebulon nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségébôl tizenkétezer elpecsételt. 9 Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetbôl és ágazatból, és népbôl és nyelvbôl; és a királyiszék elôtt és a Bárány elôtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ô kezeikben pálmaágak; 10 És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé! 11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék a Vének és a négy lelkes állat körûl állnak vala, és a királyiszék elôtt arczczal leborúlának, és imádák az Istent, 12 Ezt mondván: Åmen: áldás és dicsôség és bölcseség és háláadás és tisztesség és hatalom és erô a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Åmen. 13 Akkor felele egy a Vének közûl, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? 14 És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ô ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. 15 Ezért vannak az Isten királyiszéke elôtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ô templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. 16 Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tûz rájok, sem semmi hôség: 17 Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti ôket, és a vizeknek élô forrásaira viszi ôket; és eltöröl Isten az ô szemeikrôl minden könyet. 81 És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lôn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.2 És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten elôtt álla; és adaték nékik hét trombita. 3 És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezôt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék elôtt vala. 4 És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezébôl az Isten elébe. 5 Azután vevé az angyal a tömjénezôt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lônek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás. 6 És a hét angyal, a kínél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz. 7 Az elsô angyal azért trombitála, és lôn jégesô és tûz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élôfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelô fû megége. 8 A második angyal is trombitált, és mint egy tûzzel égô nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lôn; 9 És meghala a tengerben lévô teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze. 10 A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égrôl egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; 11 A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektôl, mivel keserûkké lônek. 12 A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ô harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen. 13 És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak. 91 Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égrôl a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.2 Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegôég a kút füstje miatt. 3 A füstbôl pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. 4 És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelôt, se semmi élôfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte. 5 És adaték azoknak, hogy meg ne öljék ôket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert. 6 Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy elôlük. 7 A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái. 8 És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak. 9 És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az ô szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása. 10 És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fúlánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. 11 Királyukúl pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztô a neve. 12 Az elsô jaj elmúlék; ímé ezután még két jaj következik. 13 A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten elôtt van, 14 Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve. 15 Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendôre, hogy megölje az emberek harmadrészét. 16 És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat. 17 És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülôket, a kiknek tûzbôl és jáczintból és kénkôbôl való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tûz és füst és kénkô jô vala ki. 18 E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tûztôl és a füsttôl és a kénkôtôl, a mely azoknak szájából jô vala ki. 19 Mert az ô hatalmuk az ô szájukban van, és az ô farkukban; mert az ô farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak. 20 A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ô kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kô és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak; 21 És nem tértek meg az ô gyilkosságaikból, sem az ô ördöngösségeikbôl, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból. 101 És láték egy másik, erôs angyalt az égbôl leszállani, a ki felhôbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lába, mint a tûzoszlopok;2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala: és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre; 3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ô szavát. 4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ô szavát, le akarám írni; és az égbôl szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd. 5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, 6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idô többé nem lészen. 7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ô szolgáinak a prófétáknak. 8 És a szózat, a melyet hallottam az égbôl, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van. 9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem? Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. 10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezébôl, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom. 11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felôl. 111 És adának nékem vesszôhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.2 De a tornáczot, a mely a templomon kivûl van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. 3 És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig. 4 Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene elôtt állanak 5 És ha valaki akar nékik ártani, tûz származik az ô szájokból, a mely megöli az ô ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni. 6 Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ô prófétálásuknak idejében esô ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják. 7 És mikor elvégezik az ô bizonyságtételöket, a mélységbôl feljövô fenevad hadakozik ellenök, és legyôzi ôket, és megöli ôket. 8 És az ô holttesteik feküsznek ama nagy városnak útczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hívatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett. 9 És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közûl valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni. 10 És a földnek lakosai örûlnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait. 11 De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentôl ô beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik ôket nézik vala. 12 És hallának nagy szózatot az égbôl, a mely ezt mondja vala nékik: Jôjetek fel ide. És felmenének az égbe felhôben; és láták ôket az ô ellenségeik. 13 És lôn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban tízezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsôséget. 14 A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljô. 15 A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lônek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ô Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik. 16 És a huszonnégy Vén, a ki az Isten elôtt ül az ô kriályiszékeiben, esék az ô orczájára, és imádá az Istent, 17 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendô vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. 18 És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják. 19 És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ô szövetségének ládája az ô templomában; és lônek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégesô. 121 És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ô fejében tizenkét csillagból korona;2 A ki terhes vala, és akarván szûlni, kiált vala, és kínlódik vala a szûlésben. 3 Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ô fejeiben hét korona; 4 És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlô asszony elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye. 5 És szûle fiú-magzatot, a ki vasvesszôvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ô királyiszékéhez. 6 Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentôl készített helye van, hogy ott táplálják ôt ezer kétszáz hatvan napig. 7 És lôn az égben viaskodás: Mihály és az ô angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ô angyalai; 8 De nem vehetének diadalmat, és az ô helyök sem találtaték többé a mennyben. 9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ô angyalai is ô vele levettetének. 10 És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az idvesség és az erô, és a mi Istenünknek országa, és az ô Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala ôket éjjel és nappal a mi Istenünk elôtt. 11 És ôk legyôzték azt a Bárány véréért, és az ô bizonyságtételöknek beszédéért; és az ô életöket nem kímélték mind halálig. 12 Annakokáért örûljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van. 13 Mikor azért látta a sárkány, hogy ô levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szûlte. 14 De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elôl elrepûljön a pusztába az ô helyére, hogy tápláltassék ott ideig, idôkig, és az idônek feléig. 15 És bocsáta a kígyó az ô szájából az asszony után vizet, mintegy folyóvizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. 16 De segítségûl lôn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ô száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ô szájából bocsátott. 17 Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ô magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megôrzôivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele: 131 (12:18) És álla a tengernek fövenyére. (13:1) És láték egy fenevadat feljôni a tengerbôl, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az ô szarvain tíz korona, és az ô fejein a káromlásnak neve.2 És a fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ô lábai, mint a medvéé, és az ô szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ô erejét annak, és az ô királyiszékét, és nagy hatalmat. 3 És látám, hogy egy az ô feje közûl mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ô halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat. 4 És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ô vele? 5 És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. 6 Megnyitá azért az ô száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ô nevét és az ô sátorát, és azokat a kik a mennyben laknak. 7 Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és ôket legyôzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. 8 Annakokáért imádják ôt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta. 9 Ha van füle valakinek, hallja! 10 Ha valaki fogságba visz mást, ô is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességestûrése és hite. 11 Azután láték más fenevadat feljôni a földbôl, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány; 12 És az elôbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ô elôtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az elsô fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala; 13 És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égbôl a földre, az emberek láttára. 14 És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad elôtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. 15 És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek. 16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ô jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; 17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. 18 Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat. 141 És látám, és ímé egy Bárány áll vala a Sion hegyén, és ô vele száz negyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ô Atyjának neve.2 És hallék szózatot az égbôl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ô hárfájokkal hárfáznak vala; 3 És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elôtt, és a négy lelkes állat elôtt és a vének elôtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földrôl. 4 Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertôztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közûl Istennek és a Báránynak zsengéiûl. 5 És az ô szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elôtt feddhetetlenek. 6 És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, 7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsôséget; mert eljött az ô ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. 8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ô paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. 9 És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ô haragjának poharába; és kínoztatik tûzzel és kénkôvel a szent angyalok elôtt és a Bárány elôtt; 11 És az ô kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ô nevének bélyegét felveszi. 12 Itt van a szenteknek békességestûrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! 13 És hallék az égbôl szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: ìrd meg: Boldogok a halottak, a kik az ùrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ô fáradságuktól, és az ô cselekedeteik követik ôket. 14 És látám, és ímé vala egy fehér felhô; és a felhôn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. 15 És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhôn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. 16 Bocsátá azért, a ki a felhôn ül vala az ô sarlóját a földre; és learattaték a föld. 17 És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, és annál is éles sarló vala. 18 Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tûzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szôleinek gerézdeit; mert megértek annak szôlei. 19 Bocsátá azért az angyal az ô éles sarlóját a földre, és a földnek szôleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. 20 És megtaposták a borsajtót a városon kívûl, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira. 151 És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyal, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.2 És láték úgymint üvegtengert tûzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ô képén, és bélyegén és az ô nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái. 3 És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható ùr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! 4 Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsôítené a te nevedet? mert csak egyedûl vagy szent. Mert eljônek mind a pogányok és lehajolnak elôtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek. 5 És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma, 6 És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körûlövezve. 7 És egy a négy lelkes állat közûl ada a hét angyalnak hét aranypoharat, a mely az örökkön örökké élô Istennek haragjával teljes vala. 8 És megtelék a templom füsttel az Isten dicsôségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik. 161 És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.2 Elméne azért az elsô, és kitölté az ô poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. 3 A másik angyal is kitölté az ô poharát a tengerbe; és olyanná lôn, mint a halott vére; és minden élô állat meghala a tengerben. 4 A harmadik angyal is kitölté az ô poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lôn vér. 5 És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted; 6 Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra. 7 És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. 8 A negyedik angyal is kitölté az ô poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tûzzel. 9 És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsôséget adjanak. 10 Az ötödik angyal is kitölté az ô poharát a fenevad királyiszékére; és lôn az ô országa setét; és rágják vala az ô nyelvöket a kín miatt, 11 És káromlák a menny Istenét az ô kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ô cselekedeteikbôl. 12 A hatodik angyal is kitölté az ô poharát a folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felôl jövô királyoknak út készíttessék. 13 És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijôni, a békákhoz hasonlókat; 14 Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyûjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. 15 ìmé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és ôrzi az ô ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ô rútságát.) 16 Egybegyûjték azért ôket a helyre, a melyet zsidóúl Armageddonnak neveznek. 17 A hetedik angyal is kitölté az ô poharát a levegôégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktôl, a mely ezt mondja vala: Meglett! 18 És lônek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lôn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. 19 És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten elôtt, hogy adjon annak inni az ô búsult haragja borának poharából. 20 És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé. 21 És nagy jégesô, mint egy-egy tálentom, szálla az égbôl az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégesô csapásáért; mert annak csapása felette nagy. 171 És jöve egy a hét angyal közûl, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül;2 A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ô paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai. 3 És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala. 4 Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal, és drágakôvel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ô paráznaságának tisztátalanságával, 5 És az ô homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. 6 És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétôl és a Jézus bizonyságtevôinek vérétôl; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám ôt. 7 És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely ôt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van. 8 A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységbôl jô fel, és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van. 9 Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fô a hét hegy, a melyen az asszony ül; 10 Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljô, kevés ideig kell annak megmaradni. 11 A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közûl való; és a veszedelemre megy. 12 A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. 13 Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is fenevadnak adják. 14 Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyôzi ôket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ô vele való hivatalosok és választottak és hívek is. 15 És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek. 16 És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyûlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik ôt tûzzel. 17 Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ô szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ô birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei. 18 És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain. 181 És ezek után láték más angyalt leszállani a mennybôl, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsôségétôl.2 És kiálta teljes erejébôl, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyûlölséges madárnak tömlöczévé. 3 Mert az ô paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ô vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ô dobzódásának erejébôl meggazdagodtak. 4 És hallék más szózatot a mennybôl, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belôle én népem, hogy ne legyetek részesek az ô bûneiben, és ne kapjatok az ô csapásaiból: 5 Mert az ô bûnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ô gonoszságairól. 6 Fizessetek úgy néki, a mint ô fizetett néktek, és kétszerrel kettôztessétek meg néki az ô cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. 7 A mennyire dicsôítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ô szívében: ùgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. 8 Ennekokáért egy nap jônek ô reá az ô csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tûzzel égettetik meg; mert erôs az ùr, az Isten, a ki megbünteti ôt. 9 És siratják ôt, és jajgatnak ô rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ô égésének füstjét látják, 10 Nagy távol állva az ô kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! 11 A föld kalmárai is siratják és jajgatják ôt, mert az ô árúikat immár senki nem veszi; 12 Arany és ezüst, és drágakô, és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézbôl és vasból és márványkôbôl csinált minden edényt; 13 És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit. 14 És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tôled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tôled, és többé azokat meg nem találod. 15 Ezeknek városai, a kik meggazdagodtak ô tôle, távol állanak az ô kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, 16 És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skárlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztúlt egy órában annyi gazdagság! 17 És minden hajósmester és a hajókon levôk mind, a sokaság és az evezôk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának. 18 És kiáltának, látván az ô égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz? 19 És port hányván az ô fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztúlt egy órában! 20 Örûlj ô rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg ôt érettetek való büntetéssel. 21 És egy erôs angyal egy nagy malomkôhöz hasonló követ felvôn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik. 22 És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned; 23 És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vôlegényne k és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bûvöléseidtôl eltévelyedtek mind a népek. 24 És abban a prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön. 191 És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsôség, és a tisztesség és a hatalom az ùré, a mi Istenünké!2 Mert igazak és igazságosak az ô ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ô paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ô szolgáinak vérét annak kezén. 3 És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. 4 És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Åmen! Aleluja! 5 És a királyiszéktôl szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ô szolgái, a kik félitek ôt, kicsinyek és nagyok! 6 És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erôs mennydörgésnek szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az ùr, a mi Istenünk, a mindenható. 7 Örûljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsôséget néki, mert eljött a Bárány menyegzôje, és az ô felesége elkészítette magát. 8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. 9 És monda nékem: ìrd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzôjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. 10 És leborulék annak lábai elôtt, hogy imádjam ôt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. 11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. 12 És az ô szemei olyanok, mint a tûzláng; és az ô fején sok korona; az ô neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ô maga. 13 És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve, és a neve Isten ígéjének neveztetik. 14 És mennyei seregek követik vala ôt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. 15 És az ô szájából éles kard jô vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ô fogja azokat legeltetni vasvesszôvel; és ô nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. 16 És az ô ruháján és tomporán oda vala írva az ô neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. 17 És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jôjjetek el, és gyûljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; 18 Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ûlôknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. 19 És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ô seregeik egybegyûltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ô serege ellen. 20 És megfogaték a fenevad, és ô vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ô elôtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ôk ketten elevenen a kénkôvel égô tüzes tóba vettetének: 21 A többiek pedig megöletének a lovon ûlônek kardjával, a mely az ô szájából jô vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával. 201 És láték egy angyalt leszállani a mennybôl, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.2 És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendôre, 3 És veté ôt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ô felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendô; azután el kell néki oldoztatni egy kevés idôre. 4 És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. 5 A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendô. Ez az elsô feltámadás. 6 Boldog és szent, a kinek része van az elsô feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ô vele ezer esztendeig. 7 És mikor eltelik az ezer esztendô, a Sátán eloldatik az ô fogságából, 8 És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévô népeket, a Gógot és a Mágógot, hogy egybegyûjtse ôket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. 9 És feljövének a föld szélességére, és körûlvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentôl a mennybôl tûz szálla alá, és megemészté azokat. 10 És az ördög, a ki elhitette ôket, vetteték a tûz és kénkô tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kinoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké. 11 És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ûlôt, a kinek tekintete elôl eltûnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. 12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elôtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ô cselekedeteik szerint. 13 És a tenger kiadá a halottakat, a kik ô benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ô nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ô cselekedeteik szerint. 14 A pokol pedig és a halál vettetének a tûznek tavába. Ez a második halál, a tûznek tava. 15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tûznek tavába vetteték. 211 Ezután láték új eget és új földet; mert az elsô ég és az elsô föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.2 És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentôl szálla alá a mennybôl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. 3 És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbôl: ìmé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ô népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ô Istenök. 4 És az Isten eltöröl minden könyet az ô szemeikrôl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsôk elmúltak. 5 És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: ìmé mindent újjá teszek. És monda nékem: ìrd meg, mert e beszédek hívek és igazak. 6 És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. 7 A ki gyôz, örökségûl nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. 8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bûbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkôvel égô tóban lesz, a mi a második halál. 9 És jöve hozzám egy a hét angyal közûl, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 10 És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentôl szállott alá a mennybôl, 11 Benne vala az Isten dicsôsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kôhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kôhöz; 12 És nagy és magas kôfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: 13 Napkeletrôl három kapu; északról három kapu; délrôl három kapu; napnyugotról három kapu. 14 És a város kôfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. 15 A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszô, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kôfalát. 16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszôvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlô. 17 És megméré annak kôfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. 18 És kôfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. 19 És a város kôfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsô alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; 20 Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyol czadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. 21 A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybôl vala; és a város útczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. 22 És templomot nem láttam abban: mert az ùr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. 23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsôsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. 24 És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ô dicsôségöket és tisztességöket abba viszik. 25 És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); 26 És a pogányok dicsôségét és tisztességét abba viszik. 27 És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé. 221 És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékébôl jôvén ki2 Az ô útczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. 3 És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ô szolgái szolgálnak néki; 4 És látják az ô orczáját; és az ô neve homlok ukon lesz. 5 És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az ùr Isten világosítja meg ôket, és országolnak örökkön örökké. 6 És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az ùr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ô angyalát, hogy megmutassa az ô szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar. 7 ìmé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. 8 És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai elôtt, hogy ôt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala. 9 Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. 10 Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idô közel van. 11 A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. 12 És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ô cselekedete lesz. 13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az elsô és utolsó. 14 Boldogok, a kik megtartják az ô parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. 15 De kinn maradnak az ebek és a bûbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot. 16 Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekrôl bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. 17 És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jôjön el; és a ki akarja, vegye az élet vízét ingyen. 18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibôl, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébôl, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak. 20 Ezt mondja, a ki ezekrôl bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Åmen, bizony jövel Uram Jézus! 21 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek, Åmen. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
