Szent Biblia (Bible in Hungarian) - Jónás Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Jónás
   

Vissza a tartalom a Biblia


1

1 És lôn az ùrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:
2  Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!
3  És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az ùr elôl. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az ùr színe elôl.
4  Az ùr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lôn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.
5  Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ô istenéhez, és a hajóban lévô holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.
6  De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!
7  Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.
8  Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népbôl való vagy te?
9  És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.
10  És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az ùr színe elôl fut, mivelhogy elbeszélé nékik.
11  Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.
12  º pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.
13  És erôlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.
14  Kiáltának azért az ùrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!
15  És felragadák Jónást, és beveték ôt a tengerbe, és megszûnék a tenger az ô háborgásától.
16  Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az ùrnak, és fogadásokat fogadának.
17  (2:1) Az ùr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lôn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

2

1 (2:2) És könyörge Jónás az ùrnak, az ô Istenének a halnak gyomrából.
2  (2:3) És mondá: Nyomorúságomban az ùrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
3  (2:4) Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körûlfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4  (2:5) És én mondám: Elvettettem a te szemeid elôl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5  (2:6) Körûlvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövôdött fejemre. 6  (2:7) A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted életemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7  (2:8) Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az ùrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8  (2:9) A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9  (2:10) De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom a mit fogadtam. Az ùré a szabadítás.
10  (2:11) És szóla az ùr a halnak, és kiveté a Jónást a szárazra.

3

1 És lôn az ùrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván:
2  Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd nékik azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.
3  És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az ùr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld.
4  És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
5  A niniveiek pedig hivének Istenben, és bôjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.
6  És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székébôl, és leveté magáról az ô királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.
7  És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és fôembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!
8  Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erôsen, és térjen meg kiki az ô gonosz útáról és az erôszakosságból, a mely az ô kezökben van!
9  Ki tudja? talán visszatér és megengesztelôdik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el! 10  És látá Isten az ô cselekedeteiket, hogy megtértek az ô gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyrôl mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.

4

1 És igen rossznak látszék ez Jónás elôtt, és megharaguvék.
2  Könyörge azért az ùrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmû és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
3  Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tôlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
4  Az ùr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?
5  Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felôl, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?
6  Az ùr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza ôt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
7  De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.
8  És lôn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátûzött a Jónás fejére, és ô elbágyada. Kíváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
9  És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
10  Az ùr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
11  Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!


Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!






Vote!