 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Az ùr igéje, a mely lôn a moreseti Mikeáshoz. Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felôl.2 Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az ùr Isten legyen bizonyság ellenetek; az ùr az ô szent templomából! 3 Mert ímé, kijô az ùr az ô helyérôl, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain. 4 És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tûz elôtt, mint a meredekrôl leszakadó vizek. 5 A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bûnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é? 6 De olyanná teszem Samáriát, mint a mezôben való kôrakás, a szôlô-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ô köveit, és még fundamentomit is kimutatom. 7 Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tûz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság bérébôl gyûjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek. 8 E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak. 9 Mert halálosak az ô sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig. 10 Gátban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le-Afrában porba heveredtem. 11 Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni. 12 Mert beteg lett Marótnak lakosa az ô javai miatt; mert veszedelem szállt le az ùrtól Jeruzsálemnek kapujára. 13 Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! ki a bûnnek kezdôje valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei! 14 Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait. 15 Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsôsége! 16 Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörûséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyû; mert rabságra vitettek el tôled! 21 Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.2 Megkívánják a mezôket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ô házanépét az embert és az ô örökségét! 3 Annakokáért ezt mondja az ùr: ìmé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melybôl ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idô lészen az! 4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tôlem; hûtelennek osztja ki mezeinket! 5 Azért nem lesz néked, a ki mérôzsinórt vessen sors szerint az ùrnak gyülekezetében. 6 Ne prófétáljatok! prófétálnak ôk. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat! 7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az ùrnak lelke, avagy ezek-é az ô cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár? 8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösrôl a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedôkrôl. 9 Népem asszonyait kiûzitek boldogságuk házából; kisdedeiktôl örökre elveszitek az én dicsôségemet. 10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel! 11 Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítô italról, az volna e népnek prófétája. 12 Mindenestôl egybegyûjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyûjtöm ôket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az ô karámja közé; hemzsegnek majd az embere-sokaság miatt. 13 Elôttök megy fel az úttörô; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és elôttök megy a királyuk, és élükön az ùr! 31 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!2 Ti, kik gyûlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bôrüket és csontjaikról az ô húsokat! 3 A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bôrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba. 4 Kiáltanak majd az ùrhoz, de nem hallgatja meg ôket; sôt elrejti akkor orczáját elôlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik. 5 ìgy szól az ùr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak. 6 Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jô rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal. 7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendômondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentôl. 8 Én ellenben megteljesedem az ùr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ô vétkét, és Izráelnek az ô bûnét. 9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok; 10 A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal! 11 Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az ùrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az ùr?! Nem következik mi reánk veszedelem! 12 Azért ti miattatok mezôvé szántatik a Sion, és kôhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdôs hegygyé. 41 És lészen: az utolsó idôben az ùr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.2 Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az ùr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ô útaira, és járjunk az ô ösvényein! Mert Sionból jô ki a törvény, és az ùr beszéde Jeruzsálembôl. 3 És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erôs nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. 4 És kiki nyugszik az ô szôlôje alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti ôket, mert a Seregek Urának szája szólott. 5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké. 6 Azon a napon, azt mondja az ùr, összegyûjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam. 7 És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erôs nemzetté, és az ùr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké. 8 És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljô tehozzád és elérkezik az elôbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma. 9 Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szûlôt?! 10 Gyötrôdj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szûlô! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezôn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az ùr, ellenségednek kezébôl. 11 Mert ímé, sok nemzetség gyûlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon! 12 De ôk nem tudják az ùr gondolatait és nem értik az ô szándékát, hogy összegyûjti ôket, mint a kévét a szérûre. 13 Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az ùrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának. 51 Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!2 De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belôled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitôl fogva, öröktôl fogva van. 3 Azért odaadja ôket, míg a szûlô szûl, de az ô atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz. 4 És megáll, és legeltet az ùrnak erejével, az ùrnak, az ô Istenének fenséges nevével; és bátorsággal lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig. 5 És ô a mi békességünk. Ha az Assirus eljô a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút. 6 És megrontják Assiria földjét fegyverrel, Nimród földjét is az ô kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljô és a mi határunkba lép. 7 És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az ùrtól való harmat, mint a zápor a fûnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban. 8 És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki tôle megszabadítson. 9 Erôt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak. 10 És lészen azon a napon, azt mondja az ùr, kivágom lovaidat közûled, és elvesztem hadi-szekereidet. 11 És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erôsségeidet. 12 És kivágom kezedbôl a bûvszereket, és szemfényvesztôid nem lesznek néked. 13 És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közûled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait. 14 És kiszaggatom a te berkeidet közûled és elpusztítom a te városaidat. 15 És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek. 61 Halljátok csak, a mit mond az ùr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.2 Halljátok meg hegyek az ùr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az ùrnak az ô népével, és az Izráellel is perbe száll. 3 Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem! 4 Hiszen felhoztalak Égyiptom földjérôl, és a szolgák házából megváltottalak, és elôtted küldém Mózest, Åront és Máriát! 5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtôl fogva Gilgálig, hogy megismerjed az ùr igazságos cselekedeteit. 6 Mivel menjek eleibe az ùrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égôáldozatokkal menjek-é elébe, esztendôs borjúkkal?! 7 Kedvét leli-é az ùr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsôszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bûnéért?! 8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen jó, és mit kíván az ùr te tôled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. 9 Az ùrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszôt és ki rendeli azt?! 10 Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyûjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos? 11 Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat? 12 Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ô szájokban. 13 Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bûneid miatt. 14 Eszel te, de meg nem elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyûjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítasz is, fegyverre hányom. 15 Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol! 16 Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Åkháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ô lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát. 71 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezô, mint a megszedett szôlô: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!2 Elveszett e földrôl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. 3 Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelôzik, és a biró fizetésre vár; a fôember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. 4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te ôrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ô zûrzavaruk azt. 5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülô elôtt is zárd be szádnak ajtaját. 6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ô napára; az embernek saját háznépe az ellensége. 7 De én az ùrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! 8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az ùr az én világosságom! 9 Az ùr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ô igazságát. 10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az ùr, a te Istened? Meglátják ôt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár. 11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény! 12 Azon a napon eljônek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertôl tengerig és hegytôl hegyig. 13 És pusztává lesz a föld, az ô lakói miatt, az ô cselekedeteik gyümölcséért. 14 Legeltesd népedet a te vesszôddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdôben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint hajdankor napjain! 15 Mint az Égyiptom földérôl kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat. 16 Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek; 17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jônek rejtekeikbôl; remegve folyamodnak az ùrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetôled! 18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! 19 Hozzánk térvén, könyörûl rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnüket! 20 Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Åbrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ôsidôkben. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
