 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 És lôn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lôn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethlehemébôl, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ô meg a felesége, és a két fia.2 A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébôl valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának. 3 Meghala pedig Elimélek, a Naómi férje, és marada ô és az ô két fia. 4 A kik Moábita leányokat vônek feleségûl; az egyiknek neve Orpa, a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig. 5 Meghalának ôk is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ô két fia és férje nélkûl. 6 Felkele azért ô és az ô menyei, és ô visszatére Moáb mezejérôl; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az ùr az ô népét, hogy adjon nékik kenyeret. 7 És kiméne arról a helyrôl, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére, 8 És monda Naómi az ô két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ô anyjának házához. Cselekedjék az ùr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem! 9 Adja az ùr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ô férje házában. És megcsókolá ôket; és ôk nagy felszóval sírának. 10 És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez! 11 Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méh emben, a kik férjeitek lehetnének? 12 Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha az éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat: 13 Ugyan megvárhatnátok-é ôket, a míg felnônek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserûségem, mint a tietek, mert engem talált az ùrnak keze. 14 Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ô napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá. 15 º pedig monda: ìmé a te sógorasszonyod visszatért az ô népéhez, és az ô isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után. 16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tôled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. ùgy tegyen velem az ùr akármit, hogy csak a halál választ el engem tôled. 18 Mikor pedig látá, hogy erôsködik vele menni, nem szóla néki többet. 19 És menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének. És lôn, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez? 20 És ô monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserûséggel illetett engem a Mindenható. 21 Többed magammal mentem el, és elárvúltan hozott vissza engemet az ùr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az ùr ellenem fordúlt, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet? 22 ìgy tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az ô menye, a ki hazatért Moáb mezejérôl. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén. 21 Vala pedig Naóminak egy rokona az ô férje után, elôkelô derék ember Elimélek nemzetségébôl; neve Boáz.2 És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezôre, hogy kalászokat szedegessek az után, a kinek szemei elôtt kedvességet találok. És az monda: Menj édes leányom! 3 Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezôn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére, a ki Elimélek nemzetségébôl való volt. 4 És ímé Boáz kijöve Bethlehembôl, és monda az aratóknak: Az ùr legyen veletek! És ôk mondának néki: Åldjon meg téged az ùr! 5 És monda Boáz az ô szolgájának, a ki az aratók felügyelôje volt: Kié ez a leányzó? 6 És felele a szolga, az aratók felügyelôje, és monda: Az a Moábita leányzó ez, a ki Naómival jött a Moáb mezejérôl. 7 A ki mondá: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tarlózgassak a kévék közt az aratók után. És ide jöve, és itt marada reggeltôl fogva mind mostanig; és csak épen most pihent egy keveset a házban. 8 És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-é édes leányom! Ne menj szedegetni más mezôre és el ne menj innen; hanem menj mindenütt szolgálóim után. 9 Szemeid legy enek a mezôn, a melyet aratnak, és járj utánok. ìmé meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez és igyál abból, a mit a szolgák merítenek. 10 Akkor ez arczra borula és meghajtá magát a földig, és monda néki: Hogyhogy találtam ilyen kedvességet a te szemeid elôtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok? 11 Boáz pedig felele, és monda néki: Bizony elmondtak nékem mindent, a mit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, a melyet nem ismertél azelôtt. 12 Fizessen meg az ùr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az ùrtól, Izráelnek Istenétôl, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél. 13 Ez pedig monda: Találjak kedvességet a te szemeid elôtt uram, mert megvigasztaltál engem, és mert a te szolgálódnak szívéhez szóltál, holott én nem vagyok a te szolgálóleányaid közûl. 14 És az evésnek idejekor szóla néki Boáz: Jer ide, és egyél a kenyérbôl, és mártsd be a te falatodat az eczetes lébe. És ô leüle az aratók mellé. És pergelt gabonát nyújtott néki, és evett, s jóllakott, sôt még hagyott is. 15 Azután felállott, hogy szedegessen, és Boáz megparancsolta az ô szolgáinak, mondván: A kévék között is hadd szedegessen, és meg ne pirongassátok ôt. 16 Sôt húzogassatok ki néki a kévékbôl is, és hagyogassatok el, hogy szedje fel, és meg ne dorgáljátok ôt. 17 És ô szedegete a mezôn mind estiglen, és kicsépelé, a mit szedegetett, és lett abból szinte egy efa árpa. 18 És felvevé és beméne a városba, és napaasszonya látá, a mit ô szedegetett. Aztán elôvevé és odaadá néki, a mit meghagyott, minekutána jóllakott vala. 19 És monda néki az ô napaasszonya: Hol szedegettél ma, és hol munkálkodtál? Åldott legyen, a ki rád tekintett. És elbeszélte az ô napaasszonyának, hogy kinél munkálkodott, és monda: Annak a férfiúnak a neve, a kinél ma munkálkodtam: Boáz. 20 És monda Naómi az ô menyének: Åldott legyen ô az ùrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élôktôl és a megholtaktól! És Naómi monda néki; Közel valónk nékünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közûl való ô. 21 És szóla a Moábita Ruth: Még azt is mondta ô nékem: Menj mindenütt az én munkásaim után, a míg csak el nem végzik az én egész aratásomat. 22 És monda Naómi Ruthnak, az ô menyének: Jó, édes leányom, hogy az ô szolgálóival jársz, ne is találjanak téged más mezôn. 23 ìgy járt ô mindenütt a Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpaaratás és a búzaaratás bevégzôdött; és az ô napaasszonyával lakott. 31 És monda néki Naómi, az ô napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?2 Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek szolgálóival voltál? ìmé ô az éjjel árpát szór a szérûn. 3 Annakokáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérûre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát. 4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. º majd megmondja néked, mit cselekedjél. 5 És ô monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem. 6 És lement a szérûre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta. 7 És Boáz evett és ivott, és felvidámult az ô szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtá lába felôl a leplet, és lefeküvék. 8 Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És ímé: asszony fekszik az ô lábainál. 9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjeszszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon. 10 És ô monda: Az ùrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsôvel; hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy. 12 És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is. 13 Ez éjszakán hálj itt; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az ùr! Feküdj itt reggelig. 14 És feküvék az ô lábainál reggelig, és felkele, mielôtt valaki az ô felebarátját megismerhetné, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérûre jött. 15 És monda: Add ide a nagy kendôdet, a mely rajtad van, és tartsd. És ô oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat mérték árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba. 16 És elméne az ô napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És ô elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi. 17 És monda: Ezt a hat mérték árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz. 18 És monda Naómi: Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dôl el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma. 41 Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kirôl Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.2 Ekkor ô maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közûl és monda: Üljetek ide! És azok leülének. 3 És ô monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, a mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejérôl. 4 Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülôk elôtt és az én népemnek vénei elôtt. Ha megváltod: váltsd meg: és ha nem váltod meg: jelentsd ki elôttem, hogy tudjam; mert rajtad kivûl nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom. 5 És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezébôl, akkor a moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétôl veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak az ô örökségében. 6 A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg. 7 Ez vala pedig a szokás régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerôsítésére: A férfi lehúzta az ô saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben. 8 Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját. 9 És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezébôl; 10 Sôt a moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az ô örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az ô atyjafiai közûl és az ô helységének kapujából. Tanuk vagytok ma. 11 És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az ùr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben. 12 És a te házad legyen, miként a Pérecz háza-a kit Thámár szült Júdának-abból a magzatból, a melyet az ùr adánd néked ettôl az asszonytól. 13 Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lôn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az ùr, hogy az fogada az ô méhében, és szült fiút. 14 És mondák az asszonyok Naóminak: Åldott az ùr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkûl maradj; emlegessék az ô nevét Izráelben! 15 És legyen ô a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte ôt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál. 16 Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lôn annak. 17 A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ô nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának. 18 És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront; 19 Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot. 20 Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt. 21 Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet; 22 És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
