Paradicsom: Második ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Foltok a Holdban

Óh, ti, kik apró csónakokban ültök,

s figyelni vágyva édes énekekre

hajóm után, mely zengve száll, röpültök,

jobb lesz, ha visszatértek révetekbe!

Ne szálljatok ki! mert majd elveszítvén

tán engem, elmaradtok tévelyegve...

Senkise szállt még más e vízre, mint én;

Minerva küld szelet, múzsák mutatnak

Göncölt, s Phoebus hajt, a rudat feszítvén.

De kevesek ti, akik angyaloknak

régen éheztek égi kenyerére,

mellyel itt élnek, de jól sohse laknak,

bocsássátok a sósvíz tengerére

bárkátok bátran, barázdám nyomában,

mielőtt símaságba visszatérne.

Bámultok majd, mint Colchis ős honában

Argo hősei, kik tüzes bikákkal

látták szántani Jázont hajdanában.

Úgy vont az örök-ősi szomjusággal

az istenforma ország, édenébe,

mint egy pillantás száll egeken által.

Beatrice fölnézett: én szemébe.

S hamarabb, mint a nyíl az íj fokára

fekszik és surran tova már a légbe:

fönn voltam, ahol szemem új csodára

kellett csavarni; s Beatrice, mert ő

rálátott lelkem legkisebb zugára,

rámnézett, oly vidáman, mint megejtő

szépségben: "Gondolj hálával az Úrra,

mert már az első csillagig emelt ő!"

Úgy volt ott, mintha ránk felleg borúlna,

tömör, kemény, csupa fény, síma, kába,

mint gyémánt, ha a napverés behullja.

Az Örök Gyöngy így fogadott magába,

miként a víz a fénysugárt fogadja

anélkül, hogy megtörne símasága.

Ha test valék (s az ember gondolatja

nem érti ezt, mert a tér a térbe nyúlna

avval, hogy test a testet így behatja)

kellett, hogy vágyam még nagyobbra gyúlna

az Esszenciát szemmel látni, melyben

emberi létünk beolvad az Úrba.

Ott látható lesz, amit hinni kell, nem

bizonyítni, mert bizonyíthatatlan,

csak megnyugszunk benne, mint ősi elvben.

S szóltam: "Madonna, olyan áhitatban,

amint tudom, dicsérem Azt, ki tette,

hogy a halandó földet odahagytam.

De mondjad, - nézz csak e sötét jelekre

ez égitesten, mikről földi ajkak

Káin felől beszélnek képzelegve?"

Erre ő kissé mosolyogva hallgat,

majd: "Ha halandók véleménye téved,

hol vak eszük kulcsot hiába forgat,

azért csodálkozás ne ajzzon ívet

lelkedre, mert az észnek szárnya kurta

elhagyni az érzékek-adta révet.

De mondd magad, mit gondolsz, mi a kulcsa?"

S szóltam: "Gondolom, más a szín, amint az

anyag ritka-finom, vagy sűrü-durva."

És ő: "Hogy mílyen tévedésbe ringasz,

előtted mindjárt láthatóan tünik föl

érvelésemből, ha feléd suhint az.

Sok fényt mutat nektek a nyolcadik kör,

melyek mind minőségben s mennyiségben

mások, s mindenik eltér mindeniktől.

Ha az ok csak a más-más sűrüségben

állna: egy volna az erő, elosztva

többé s kevésbbé s egyformán, az égben.

De kell, hogy mindig új erő okozza

az új hatást; és a te felfogásod

ez elvek százát egyetlenre fosztja.

Aztán, ha e homályfoltokra más ok

nem volna, mint sürűség: e planéta

lyukacsos lenne és anyaga-vásott

itt-ott; vagy mint a test vastaga-véknya,

vagy mint a könyvben fektei a lapnak,

rétegeket cserélne álladéka.

Ha amaz állna, sugara a napnak

fogyatkozáskor áthatolna rajta,

mint mindenütt, hol rés nyilik vagy ablak.

De nincs úgy. Nézzük hát a másik fajta

lehetőséget: és ha ez sem áll,

kitűnik majd, hogy véleményed csalfa.

Ha nem lyukacsos át meg át: határ

kell hogy legyen, ahol a ritka réteg

ellentétében akadályt talál,

és a sugarat, mely beléjetéved,

oly módon verje vissza fényverése,

mint ólomhátu üveglap a képet.

Most már azt mondod, hogy az egyik része

ekként azért sötétebb, mint a másik,

mivel ott hátrább a sugár törése.

De megszabadít a tapasztalás itt

a tévedéstől; fordulj oda, honnan

minden tudástok ered és sugárzik.

Végy három tükröt; kettejük hasonnan

közel hozzád, a harmadik középen

legyen, egy kissé távolabb azonban.

Állj szembe és tedd, hogy mögötted égjen

egy fény, amely a tükröket kigyújtsa

s megtörve bennük, hozzád visszatérjen.

Kisebbnek fog bár látszani a túlra

vetített fény, de nem gyengébb a lángja,

mint azé, melynek távolsága kurta.

Most, mint havat ha ver a nap husángja,

a föld csupasz lesz tőle, mert ütése

fagyát és téli színeit lehántja:

úgy, lehántódván elméd tévedése,

oly éles fénnyel gyúllad a sötétben

szavam, hogy megremeghetsz, belenézve.

Fenn az isteni-béke lakta égben

forog egy test, melynek amit gyűrűje

befog, heverve nyugszik erejében.

Következő ég, csillagok sürűje,

szétosztja ezt, hogy ezer bennefoglalt

s mégis más lényben árad el derűje.

S a többi körök a sok színt, a sok fajt

s erőt használva, amit tőle kaptak,

viszik, kit merre a Cél és a Mag hajt.

A világ e szervei így haladnak,

mint íme látod, fokról-fokra szállva,

s fellebbről kapnak, és alábbra hatnak.

Figyelj, hogy gázolok most, titkok árja

fölött az Igazsághoz, melyre vágyol,

amíg szemed majd egyedül is állja.

A szent Köröknek (ezt nem rejti fátyol)

útját a Boldog Mozgatók lehellik,

mint a kovács a vasét, mellyel kovácsol,

az ég, hol annyi csillagok lövellik

fényük, a mély Elmétől, mely gurítja,

nyeri pecsétjét, és képére fejlik.

S mint lelketek, e portestbe borítva,

eloszlik a külömböző tagokban

és mind más-más erőkkel gyámolítja:

úgy amaz Értelem a csillagokban

fejti ki szerte jóságát s forogván

ön-egységéből árad el a Sokban.

Minden egyes erő a maga módján

vegyűl a nemes testtel, melyet éltet,

mint bennetek a lélek, kapcsolódván.

Az ős derű kegyéből, honnan éltet

nyert, az erő a testen átsugárzik,

mint szemgolyón a derűs életérzet.

Ő teszi, hogy más egyik, mint a másik

fény; és az ok nem ritkaság-sürűség;

eme formáló elv jóvolta játszik

elosztva testek ködösét s derűsét."

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!