Paradicsom: Nyolcadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Martell Károly

Vesztére vélte a világ sokáig,

hogy a harmadik kör körül kerengő,

szép Cypris őrült szerelmet sugárzik,

miért is nemcsak őt tisztelte lengő

oltári füst és ima - ős tanítók

ős tévedése -, hanem tisztelendő

istennek mondták Dionét s Cupidót;

azt anyjaként, ezt mint fiát, ki hajdan

ölébe ülve, elbüvölte Didót;

s így a nevet, mely első volt e dalban,

kapta a csillag, mely a Napra nézve,

majd tarkó felül látja, majd meg arcban.

Hogy szálltunk rá föl, azt nem vettem észre;

de láttam Hölgyemen, hogy fölsugárzik

arca, mint minden új emelkedésre.

És mint a lángban, ha kis szikra látszik,

s mint hang a hangban megkülönböződnek,

ha kitart eggyik, szűn és száll a másik:

láttam, e fénybe más fények szövődnek;

kerengve gyorsabban vagy lassudabban,

amint belső látásuk hajtja őket.

S hideg felhőből nem száll láthatatlan

vagy látható szél oly gyorsan világgá,

hogy lomhának ne tessék mozdulatban

az előtt, ki itt felénk szállni látná

e sok égi fényt, mely szeráfi karban

kezdett forgását ide lebocsátá.

S az első sorból szent "Hosanna"-dallam

csendült felénk, hogy mindazóta eddig

nem voltam vágy nélkül, hogy újra halljam.

Közelebb aztán egyedűl az egyik

"Készek vagyunk mind" - szólt előrelengve -

"tenni, hogy örülj, néked, ami tetszik.

Mi egy körbe, egy szomjba, egy ütembe

szoktunk az Égi Trónokkal fonódni,

kikhez a földön ajkad áldva zengte:

Ti harmadik Ég értő mozgatói!

S oly szeretet tölt, nem véljük nehéznek

e táncból érted percre kivonódni."

Miután szemeim Hölgyemre néztek,

szent tisztelettel, és tekintetétől

újraszülettek biztosnak, merésznek:

úgy tekinték megint a fény felé föl,

mely annyit ígért; s "Szólj! Ki vagy?" - köszöntem,

mint nagy indulat bilincset ha széttör.

Mily nagyra, szépre gyúlt ki az örömben,

amelyet benne beszédemre láttam

kelni, friss örömöt az ős Özönben!

"Lenn nem sok évig éltem" - szólt e lángban -

"de, hogyha tovább éltem volna lenn,

most kevesebb baj lenne a világban.

Körülpólyáz sugárzó örömöm

s képem e láng előled úgy takarja,

mint a kis hernyót rejti a selyem.

Szerettél engem, s volt is okod arra;

ha még lenn élnék, hozzád hajlamomnak

gyümölcse volna ma, s nem puszta galyja.

A balpart, melyet habja mos a Rhône-nak,

miután benne elvegyült a Sorga,

várt engemet trónjára hatalomnak.

S Itáliának háromfalvu sarka,

Bari, Gaeta és Catona, honnan

Trontót s Verdét tengernek lesi torka.

S a világ látta, hogy homlokomon van

ama föld koronája, hol az osztrák

partoktól elvált Duna vize csobban.

S merre Pachino és Peloro közt vág

égnek a füst, szép Szicilia öble,

ahol a lombot forró szelek fosztják,

nem Typhoustól: kéntől gőzölögve:

most oly királyt szolgálna, kit a Károly,

s Rudolf véréből én nemzék a földre,

ha a zsarnokság, mely a nép nyakáról

nem tágít, azt nem tette volna, hogy ma

"Vesszen!" zuhog Palermo ajakáról.

S ha ezt testvérem jókor látta volna,

Catalonia fösvény kapzsiságát

kerülné már, hogy a békét ne rontsa.

S valóban szükség, hogy előre lássák

szemei a sorsot, - vagy más helyette -

hogy túl ne rakja megterhelt naszádját.

Természetével olyan környezetbe

pazarból válván fukarrá, kerülni

kár volt, mely a pénzt csak ládába szedte".

"Hogy látsz e magas örömmel örülni,

mit szavad önt belém, uram, az Úrból,

hol minden jó ered és elmerűlni

óhajt; látsz, mint én magamat: az újból

növeli ezt az örömet; s kivált az,

hogy onnan látod tükrözve: az Úrból.

De az örömmel kételyt is kiváltasz:

hogy édes magnak keserű gyümölcse

miért lesz? oldd meg ezt, és kétszer áldasz."

S ő szólt: "Ha szavam méltó, hogy betöltse

vágyad, az igazság felé ma hátad

helyett az arcod fog fordulni bölcsen.

A Jó, amely vidítja e világot,

gondjából önt erőt a csillagoknak

forgatva, melyek lépcseit ma hágod.

S a földiek csillag után forognak,

mint mérte a magában-örök Elme,

s létük s jóllétük akként igazodnak.

Mert ami nyílat ez az Ij lövelne,

az bármi lenne, célba úgy suhanna,

mint jó nyilasnak vesszeje a Jelbe.

Ha így nem lenne: szerteszét rohanna

az ég, melyet ma jársz: nem lenne rend, és

mi most müvészet, romokká zuhanna.

S ez nem lehetne, ha az égkerengés

szellemhada nem volna gyatra, gyatra

az Első, kiből indul a Teremtés.

Vágysz-e még erről fényadóbb szavakra?"

"Nem: a Természet nem lehet, hogy abban,

ami szükséges," - szóltam - "meglohadna."

"Mondd most, vajjon jólléte visszacsappan,

vagy nő még, az embernek, hogyha polgár?"

S én: "Ezt se kell vitatni hosszasabban."

"S lehet-e az másként, mint lenn ha szolgál

más-más képességekkel és jogokkal?

Nem; ha igaz, mit bölcsedből tanúltál."

Idáig vitte síma, szép fokokkal

az érvelést; és: "Ládd-e?" - szólt lezárva, -

"nem esnek össze tények az okokkal.

Ezt Xerxes, azt Solon pályája várja;

egyik Melchizedek, s a másik az lesz,

ki fiát veszté, levegőbe szállva.

S melynek pecsétje alatt lágy viasz lesz

halandó lényünk, úgy forog a Forgás,

hogy nem nézi: király az és paraszt ez!

Igy lesz Jákobból más, Ézsauból más,

bár magvuk egy; s Romulus oly apától,

hogy nem hiszik, mert inkább Marsra formáz.

Alma sem esnék messzire a fától,

nemzett nemzőtől, ha ég gondja nincs,

amely egyformának születni gátol.

Előtted áll most, kész, hogy rátekints,

mi mögötted volt; - s hajlamom jeléül

még egy toldást kell, hogy válladra hints.

A természet, ha a szerencse gyérül

szolgálja, úgy csiráz csak, mint a magvak,

ha körülöttük jó föld nem kövérül.

S ha a világ nem lenne egyre csak vak

a természetnek hajlamára, látná,

hogy országai különb népet kapnak.

De ti erővel teszitek baráttá

s pappá, ki kardot kötni hivatott,

s ki prédikálni tudna: koronát rá.

Igy téved el az útról lábatok!" -

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!