Isteni színjáték - Paradicsom: Huszonkettedik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Paradicsom: Huszonkettedik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


Visszatekintés a csillagokból

A rémülettől elalélva; halva

fordultam vezetőmhöz, mint a gyermek

fut ahhoz, kiben legtöbb a bizalma;

s ő, mint anya az apró sihedernek,

ki sápadtan áll, lélekzete-vétlen,

gügyög, elaltatván az ijedelmet,

szólt: "Nem tudod hát, hogy fenn vagy az égben?

s nem tudod, hogy itt szentek mind a lények?

s csupa jó szándék ég az égi létben?

Látod, milyenné tenne még az ének,

és mosolyom milyenné tenne már itt,

ha egy ujjongás lelked' így lepé meg?

pedig ha jól megértenéd imáit,

benne olvasnád a bosszút, amelyet

meglátsz, mielőtt elérnél halálig.

Az égi Kard nem ismer késedelmet,

sem sietést; - csak úgy tünik föl annak,

ki félve várja, vagy vágyára gerjed.

De fordítsd már figyelmed másra: vannak

itt híres lelkek, s szavam lesz a lámpa:

látsz, ha szemeid nyomában suhannak."

S én megfordúltam, ahogy ő kivánta

és láttam száz kis lapdát; mindenkinek

egymást kölcsönbe szépítette lángja.

És én megálltam akkor, mind akiknek

szerénységük tilt kérdést, s vágyuk éle

saját habozó lelkükön törik meg.

S a legnagyobb gyöngy pompásfényü kéje

elém szökkenté lángja drágaságát,

hogy minden vágyam beteltét igérje,

s hangot hallottam benne, így: "Ha látnád,

mint én, a köztünk égő szent szerelmet,

nem rejtenéd el vágyad tiszta lángját.

De hogy nagy célod későbben ne nyerjed

azzal, hogy itt vársz: felelek, kihallván

lelkedből a szót, mely oly félve rejlett.

A hegyet, melynek Casino van alján,

hajdan tévedt nép lakta, látogatta;

szivét pogány hit kápráztatta csalfán.

S én voltam, kitől legelébb fogadta

annak nevét, aki a földre hozta

az Igazságot, mely lelkünk' ragadja.

És éltemet oly egy csillagozta,

hogy a falvakat mind megtéritettem,

mik elmerülve voltak a gonoszba.

Szent szemlélődő mind e tűz, körülöttem,

kik földön élve égtek ama Nyárban,

mely dúsan hajt s gyümölcsöz a szivekben.

Itt Rómuáld van, és emitt Makár van;

s itt testvéreim, kiknek lába, lelke

klastromainkban megmaradt szilárdan."

"Az érzés, melyet elárulsz" - felelte

ajkam - "s a lélek, melyet íme látok

tűzeitekből sugarazva szerte,

bizalmamat kitárta, mint virágot;

mint nap a rózsát, amikor kipattan

s ereje mind több, kelyhe egyre tágabb:

kérlek azért, atyám, mondd meg, ha kaptam

az Égtől olyan bőségű kegyelmet,

hogy arcodat láthassam takaratlan?"

S szólt: "Testvér, várj, hogy e kegyet kinyerjed:

a végső körben vágyad majd eléred,

hol az enyém, s a többi mind, betellnek.

Ott tökéletes, ott lesz teljes, érett

minden vágy; ott van mindörökre minden

rész helyén, hova tette ős Itélet,

mert nincsen térben, és pólusa nincsen;

s odáig ér föl tőlünk ez a Lépcső

s azért van, hogy szemedből eltünik fenn.

Odáig látta égbenyúlni végső

végéhez Jákob pátriárka, s látta,

hogy szent fokain angyalnép megy és jő.

De most nem indul rajta senki lába

a földről, s állnak még a Regulák,

csak hogy több papir fogyjon a világba'.

Bűnbarlangok ma, titkosak, buják,

ami klastromnak volt valaha szánva;

s rossz liszt zsákjává lettek a csuhák.

De még az aljas uzsora se bánja

Istent úgy, mint a szent javak kamatja,

mi a barátok szívét gyújtja lángra.

Mert úgy kell, hogy az Egyház annak adja,

amit gyűjt, aki kér »Isten nevében«:

nem rokonokra, vagy más még csufabbra.

De oly könnyűség van a földi vérben,

hogy jó kezdet nem bír több évnyi léttel,

mint ami kell, hogy tölgyön makk megérjen.

Arany és ezüst nélkül kezdte Péter;

Ferenc szegényen és alázatossan;

magam is puszta bőjttel és beszéddel.

És e kezdetet jól megnézve mostan

s aztán azt, hogy mi lett belőle, látod,

hogy fehér volt, és barna, ami most van.

A Jordán hajdan visszafelé vágott;

tengerben út nyílt, mert az Úr akarta:

nagyobb csoda, ki itt ad orvosságot!"

Mondá, és elvegyült a szent csoportba;

s láttam összebbsimúlni e csoportot,

majd mint forgószél, légbe szállt kavargva.

Hölgyem utánuk intett föl a boldog

lépcsőre szállni, és édes varázsa

legyőzte bennem a földi mivoltot.

Nincs, aki földi lépcsőn szaporázza

lépteit úgy természet erejével,

mint ott szállt az én léptem szárnyalása.

Amily igaz, hogy visszatérni hévvel

vágyom a Diadalba, s lent a porban

husom bűnbánva, mellverésben ével:

nem illan ujjad úgy, kikapva gyorsan

a lángból, mint én a Bika utáni

jelet megláttam - és már benne voltam.

Óh, dicső csillag! melynek, hogyha bármi

tehetségem van, adós vagyok érte:

mily nagy erő tud belőled kiszállni!

Veled születtem, veled szállt az égre

a minden élet atyja, mikor ajkam'

a toszkánai lég először érte.

S mikor elömlött az Ég kegye rajtam

s a Körbe szálltam, melynek sodra kerget,

a te tájad volt, merre behatoltam.

Lelkemből hozzád most hő ima serked,

hogy adj erőt erőddel énekemnek

a nehéz helyhez, amely vonva sürget.

"Közelén vagy a végső Győzelemnek

s most éles látást kell, hogy itt kivánjál,

mert haszna lesz az éles tiszta szemnek.

Azért mielőtt mélyebb üdvbe szállnál"

- szólt Hölgyem - "nézz le, mekkora világot

gurítottam a lábaid alá már;

hogy mámoros vígságra gyúlj, ha látod,

és úgy olvadj a diadal-seregbe,

mely vígan járja e kerek hazákat!"

Igy visszanéztem a megjárt körökbe,

mind a hét körbe; s láttam ezt a Földet:

kacagva néztem a csúf, csöppnyi rögre,

s ki javaira legkevésbbé törtet,

legtöbbre tartom; s aki Másra gondol,

azt úgy tekintem, mint valódi bölcset.

Láttam Latóna lányát, ama folttól

menten, mely miatt (láttad, hogy csalón-é?)

ritkább-sürűbb szőttesnek néztem olykor.

Kiálltam a fényt, mely Hyperióné

(az ő fia), s szomszédságba' leltem

gyermekeidet, Mája és Dióné!

Láttam a mérsékletet Juppiterben

apja s fia közt, most megértve, mért nem

maradnak hárman mind egy-táju helyben.

És mind a hét most megmutatta nékem,

milyen nagyok, mily sebesen keringnek,

s mily távol vannak egymástól az égen?

S látszott a Kis Gömb - gőgje szíveinknek -,

amint az örök Ikrekkel forogtam;

hegy-völgyein szemeim égve csüngtek,

mignem a szent Szemekbe visszaloptam.


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!