Paradicsom: Huszonhetedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A Kristály-ég

"Az Atya Fiú Szentlélek nevének

glória!" - kezdte szerte mind az Éden,

úgy, hogy ittassá tett az édes ének.

Amit láttam, a Világ Mindenében

elömlő nevetés volt; s mámor áradt

látáson és halláson át elébem.

Óh, öröm! Óh, vígság, mely sohse fárad!

Szerelemmel s békével teljes élet!

Óh, bőség, hol vágy helyet nem találhat!

A négy láng szemem előtt állva fénylett,

s az, amelyik legelőbb jött elénkbe,

egyszerre még élénkebb fényüvé lett:

igen! egész olyanná lett a fénye,

mint Juppiteré lenne, ha a Marssal

két madár volna és tollat cserélne.

A Gondviselés, melytől rend, határ, sor

kiszabva ott, a boldog égi Rendben

most minden részen ím csöndöt varázsol,

s Péter beszél: "Ha változok szinemben,

ne csodáld, mert még ajakam ha szól ma,

színt vált ez itt mind velem egyetemben.

Aki a földön helyem bitorolja,

helyem, helyem, mely az Isten fiának

szemében olyan, mintha üres volna:

tette, hogy síromon kloáka támadt,

vér és bűz kloákája, hol a Sátán,

ki innen esett, tetszeleg magának."

Oly színre gyúl ki a felhő, világán

a szemközt égő napnak, reggel-este,

milyennel most az eget szórva látám.

S mint nő, kinek szeplőtlen lelke-teste,

biztos magáról, de önkénytelen

megrendíti, ha hallja, más eleste:

olyan lett Beatrice fénytelen:

ily fogyatkozás lehetett az égen,

mikor az Úr elvérze idelenn.

Amaz folytatta szavait, s szinében

nem volt úgy elváltozva, mint a hangja

elváltozott most ilyetén beszédben:

"Azért tápláltuk bő vérünket ontva

Krisztus aráját én, Linus s Anaklét,

hogy pénzszerzésre legyen alkalom ma?

Nem! más volt a cél: ez a szent Öröklét.

S Sixtus és Pius, Callixtus meg Orbán

vértanu-kínnal s halállal vezeklék.

Nem véltük, hogy utódainknak jobbján

a keresztény népnek csak fele álljon.

a másik fele balfelé huzódván;

sem hogy ádáz lobogók jele váljon

a Kulcsokból, amik reám bizattak,

és kereszteltek ellen hadba szálljon;

sem hogy én jó legyek pecsét-alaknak

megvett, hazug kiváltság-levelekre,

mitől tüzem gyakran pirulva lankad.

Pásztor-ruhában farkasok seregje

dúl s látszik innen minden legelőben:

Isten haragja! miért nem vered le?

Véremet inni immár készülőben

cahors és gaszkony... - Óh, szent alapítvány!

mily hitvány végre fajzottál belőlem!

De a nagy Végzés, mely megvédte hitvány

ellenek ellen Rómát Scípióval,

hoz gyors segélyt, haragját lángra szítván!

S te fiam, majd lenn ajkat tárva szólalj,

kit földi súly még le fog vonni földre,

s mit én nem rejtek, tárd ki földi szóval!"

Mint megfagyott gőz, mely a földi körbe

száll, s légkörünkön áthat, ha az égen

a csillag-Bak szarvát a Napba döfte:

úgy láttam fényes díszeket a légben

és diadalmas pelyheket havazni,

akik sürűen gyűltek ott elébem.

Szemem követte néhány száz arasznyi

téren át, de az égi messzeségbe

nem tudott velük végtelen utazni.

S Hölgyem, ki látott figyelemben égve

nézni föl rájuk: "Lefelé nézz!" - szóla -

"hogy lásd, mekkorát fordultál az égbe!"

S láttam, hogy első lenézésem óta

útam az első égöv közepétül

széléig futó félivét berótta.

S láttam Cadixon túl, mely tájra szédült

bolond Ulysses; és innen a partot,

melynek Európa édes terheként ült.

És még több látványt is elémbe tartott

földünk kis kertje; de lábam alatt már

a Nap több mint egy csillagnyit kanyargott.

Szerelmes lelkem, amely mindig ott jár

szép Hölgyem körül, visszanézni végre

édes arcára vágyban lobogott már.

S ha természet vagy művészet kitépte

lelked egykor magadból másba veszni,

emberi húsba vagy müvészi képbe,

próbáld multadból mind összekeresni:

együtt sincs oly kéj; mint tekintetemnek

volt, nevető szemébe visszaesni.

S bűvös ereje e gyönyörű szemnek

tette, Léda fészkéből kiröpítve,

hogy a leggyorsabb égben fennteremjek.

Egyforma annak fényes, magas üdve

minden részén, hogy még csak azt se sejtem,

hogy Beatrice mely tájába vitt be.

Nevetve és oly arccal most, amelyben

Isten öröme látszott, kezdte Hölgyem,

ki előtt vágyát nem rejthette lelkem:

"A Mozgás, mely mindent forgatva bölcsen

csupán a középpontot tartja tétlen,

itt indul, e legtágabb ívü körben.

S ez az ég már nincs semmiféle térben,

csak az Úr lelkében, mely lángra kelti

hajtó szerelmét s zápor erejét fenn.

Fény s szerelem, ami magába rejti,

mint ő a többi kört; s csak Gyűrüzője

érti gyürűje titkát, más se sejti

Nem oszlik ez még mással mérhetőre,

de mint a tíz az ötöddel s a féllel,

minden más égkör úgy van mérve tőle.

S hogy ez a cserép, amelybe gyökérrel

nyúl az Idő, míg más egekbe lombbal:

itt tisztán látod és ettől ne térj el.

Óh, földi vágy! a lelket annyi gonddal

nyomod, hogy föl se néz az égi körbe.

hullámaidba kötve léha szomjjal.

A jó mag olykor még lehull a földre

és kivirágzik; de az örök esső

vackorrá veri azt is, ami körte.

Ártatlansággal s hittel csak az első

gyermekkor áldott: s előbb megromolnak,

mint a szakáll az arcra szőrlepelt sző.

Aki, gügyögve, böjtöl még ma: holnap

zabálni fog már, ha megoldva nyelve,

bármit és bármely szakában a holdnak:

aki gügyögve anyját hőn ölelte

s hallgatott rá: most hibátlan beszélve

csak azt szeretné, ha sírban heverne.

Így válik a fehér szin feketére,

első látásra, annak szép leányán,

aki a reggelt hozza, s elmegy éjre.

S ne csodálkozz e romlás látományán:

hisz bárkátok kitért a jó sodorbul,

mivelhogy nem ül, senkisem, kormányán.

De mielőtt január nyárba fordul

a számba-nem-vett századnap miatt,

az égi körök tengelye csikordul,

s a vihar, melyhez annyi vágy tapadt,

orra helyett majd farát veti hátra

és a flottának helyes útat ad:

és így jön igaz gyümölcs a virágra!"

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!