Isteni színjáték - Pokol: Tizenhetedik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Pokol: Tizenhetedik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


A szörnyeteg hátán

"Imitt a hegyes farku állat; itt ki

hegyen áttör, falon és fegyveren;

imitt ki a világot büdösíti."

Igy kezdett hozzám szólni mesterem

s odaintette őt partunk elébe,

hol véget ért az átment kőperem.

És a csalásnak ez a ronda képe

eljött, s kiszállt fejjel, derékkal is még,

de farkával nem szállt a part fölébe.

Arcát igaz ember arcának hinnéd,

oly jóságosan síma volt a bőre,

de teste végig kígyó teste innét.

A hónán két szőrös kar nyult előre

s hátán mellén máslizva, karikázva

s két oldalán is festve volt a szőre.

Tarkábban még, egy szint rakván a másra,

nem verte szőnyegét török, tatár,

sem ily szines nem volt Arachne vászna.

Mint parton néha bárka sorban áll,

faruk a földön, orruk vízbe furják,

s mint arra, hol a német iddogál,

a hód, mikor készíti háborúját:

a kő szélén, mely a fövenyt övezte,

ez a gonoszság-bestiája úgy állt.

Egész farkával a nagy ürt evezte,

csavarva a mérges villát magassan,

mely végét skorpióként fegyverezte.

S vezérem szólt: "Most útunk óvatossan

arrafelé kell vinnünk: vár reánk ott

e gonosz állat terpeszkedve hosszan."

Tehát le, jobbmell felé fordulánk ott

s tíz lépést tettünk, szépen kikerülve

párkány szélén a homokot s a lángot.

Amint hozzáig érnünk sikerülne,

kissé tovább szemem egy csapatot lát,

a homokon, az ürhöz közel ülve.

Én mesterem: "Látom, vágysz látni; hogy hát

teljes tudást gyüjthess e körről össze" -

szólt - "menj e néphez s nézd meg állapotját.

De kurtán szólj: én itt várom ki, jössz-e?

és addig e bestiával beszélek,

hogy izmos vállát nekünk kölcsönözze.

Igy egész magam; szélről, lépdegélek,

hetedik körben, nem messzi a parttól,

oda hol űl a sok szomoru lélek.

Kínjuk kibuggyan s könnyet könnyre sajtol

s hol itt, hol ott kezükkel védekeznek,

hol a gőztől, hol az égő talajtól.

Az ebek nyáron épigy cselekesznek,

orral vagy lábbal, csípéstől ha telten

bolhával, léggyel összeverekesznek.

Amint néhánnyal szembenézni mertem,

akikre a fájó tűz rácsapódott,

senkit sem ismertem, de megfigyeltem,

hogy mindenik nyakán egy táska lóg ott;

melyeknek volt bizonyos színe, címe,

s rossz szemük e táskára kapcsolódott.

Amint nézni közéjük mentem, íme

egy sárga táskán látok egy oroszlán

alakot és arcot - de kék a színe!

S szememmel rajtuk még tovább motozván,

egy másik táskát láttam vérveresset:

s vajnál fehérebb lúd ült a pirossán.

És egy kövér disznóval címeresset

(fehér táskán) hallottam rám rivallva

szólni: "Hát ez idelenn mit kereshet?

Eredj tovább! De mert még nem vagy halva,

tudd meg, hogy szomszédom, ha ő is eljő,

Vitaliano, itt fog ülni balra.

Én vagyok itten Padovából első

flórenciek közt, kik csak ezt dudolják

fülembe: Majd a főlovag is eljő

hozva a táskán három nagy sasorrát!" -

Itt száját vonta és nyelvét a résen

kidugva, mint barom ha nyalja orrát.

S én félve, hogy haragszik majd ha késem,

az ki meghagyta, ne késsem sokáig,

elhagytam e bús lelkeket egészen.

S láttam, hogy mesterem hátára mászik

- már fel is mászott - a vad szörnyetegnek

és szólt hozzám: "Légy bátor s jól vigyázz itt:

lefelé most már ily lépcsők vezetnek:

mássz rá elül, hadd üljek én középen,

hol farkai bennünk kárt nem tehetnek."

Mint aki visszatérni érez épen

negyednapos lázat, már körme kékül

s árnyat ha lát, remeg minden ízében:

olyanná lettem én is e beszédtül;

de szégyen jött rám, amely tenni szokta,

hogy hős lesz a hős úr szolgája végül.

Feltelepedtem a két nagy lapocka

közé s ha kihozhattam vón' egy árva

hangot, igy szóltam volna: "Fogj karodba."

De ő ki máskor is javamra válva

segített másban is, mihelyt felültem,

átkulcsolt most is karjaiba zárva

s szólt: "Geryon! mozoghatsz már az ürben!

De gondolj rá, hogy a terhed szokatlan

és lassan ereszkedj le, tág gyürűkben."

Mint sajka, míg partról a vízbe klappan,

hátrálva száll: úgy szállt ez élő sajka

s amint magát kint érzé a szabadban,

hol melle volt, oda fordult a farka:

aztán mint ángolna tova hussant

uszonnyal a szelet magára hajtva.

Ki ijedt úgy meg, amikor kicsusszant

kontár Phaéton kezéből a zabla

s megégett az ég, mint még látni, hosszant

vagy mikor a viasz vált tágasabbra

s szegény Ikárusz érzé hullni tollát

("Rossz útra mentél!" - jajgatott az apja,)

mint én, hogy eltűnt előlem a korlát

s nem láttam mást, csak a levegőt s e szörnyet,

mint hajós csak vizet és vitorlát?

S ő úszva lassan-lassan szállni görnyed,

kering és száll; s nem veszem másról észre,

mint hogy alulról s szembe szél söpör meg.

És hallom már, hogy balról, mint esésre

tóduló víz, alattam zúg az örvény,

s fejemet szemmel kidugom lesésre.

Most borzadok csak! A mélyből kitörvén

lángok villannak s sírás hangja hallszik:

remegek összekuporodva görbén.

És látom már, amit nem láttam addig,

hogy keringünk a jaj fölé leszállván,

mely minden zúgból mifelénk tolakszik.

Mint a sólyom, mely soká lengve szárnyán,

nem látott zsákmányt, sem cselt, sem valódit,

mondatja a solymárral: "Jaj leszáll mán!"

gyorsan röpült föl, le lassan csapódik,

magát, morcan szállva száz lomha körbe,

leteszi és urától elhúzódik:

úgy tett le minket Geryon a földre

a szakadt szirtnek lábánál, alulról

s szabadulván terhünktől, mely gyötörte,

elsurrant, mint a nyílvessző a hurról.


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!