 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Tartalom: "Isteni színjáték" Rondabugyrod Van egy hely a pokolban, Rondabugyrod, vasszínű kőből, mint a hetedik kör, mely fönn keríti e sok ronda bugyrot. És e kőrétnek közepén nyilik föl egy széles, mely kut óriási szája (annak idején szólok mindezekről). Gyürű tehát a kőmező formája a kut s a nagypart lába közt, középen s tíz kerek völgyre van felosztva tája. S mint várat néha bekerítve szépen árok árokra gyűrüsen övedzik, olyannak tetszett nékem e hely épen, minőnek az ily vár környéke tetszik; s mint az ily árkokat a várküszöbtől a külső partig kis hidak ha metszik: úgy itt is a nagy külső kőtömegtől szirthidak metszik e tiz görbe bugyrot a Kútig, hol a hidak sora megtör. E helyen voltunk, s mesterem leugrott Geryon nagy hátáról s balra tartott s én véle, nézve ezt az újabb poklot. S láttam, hogy jobbról újabb kín nyavalygott, új ostorozók, új ostorozottak, akiktől az első bugyor kavargott. A fenekén mezítlen támolyogtak, innenső részén nékünk szembejővén, túlsón velünk, de lépteik nagyobbak. Rómában a jubileumnak évén rendezték így járását a tömegnek, a hídon, a tolongás nagyra nővén, hogy át az Angyalvár felé mehetnek egyik szélén, szent Péter templomához, a másikon meg vissza csak, a hegynek. S fönn a csúf szirten szerteszét csatároz nagy ostorokkal sok nagy szarvas ördög és le-lecsap hátra a pőre nyájhoz. Hejh, hogy kapkodta sarkát és nyöszörgött mind az első ütésre! Egy se várt ám, amíg a második nyakába csörgött. S míg nézdegélve mentem fönn a vártán, a szemeim lenn egy bünösre estek. "Ezt én már láttam valahol!" - kiáltám. És megállottam, jobban nézni, veszteg és jó vezérem is megállva, türte, hogy látni kissé vissza is mehessek. S az ostorozott szememet úgy kerülte, hogy földre nézett: de hiába volt az, mert rászóltam: "Te, ki szemed a földre sütöd le, ha nem hamis arcot hordasz; te vagy Venedico Caccianemico; de mi vitt rá, hogy kínban itt sikoltasz?" S ő: "Nincs jókedvem, szép szókra tanító; nem is felelnék, ha nem volna hangod régi világról emlékem-újító. Én voltam, ki a kitünő kalandot a grófnak, a szép Gizellát, szereztem, melyről bolond hírt annyi pletyka mondott. S nem vagyok itt Bolognából egyetlen, sőt van itt földim annyi, mint a tenger: nem mond sipát az egész kerületben Savena s Reno közt ma annyi ember; gondolj a bolognai kapzsiságra s aztán egyéb szavam elhinni nem kell." S míg így beszél, egy démon hátba vágja a nagy korbáccsal és kiált: "Előre! Itt nem csinálhatsz üzletet rimákra!" S én visszamentem most és útam őre elvitt egynéhány lépéssel odáig, ahol az első szirthíd nyúlt előre. Elég könnyen másztunk a híd csucsáig s megálltunk, jobbra visszanézve balrul, mint a külső köröktől aki válik. Mikor középen voltunk, ahol allul nagy ívet tát a híd a bűnösöknek: "Nézz le" - szólt költőm - "most e szirtkarajrul: azok közt, kik lenn ostorozva nyögnek, még nem láthattad arcát némelyeknek mivelhogy vélünk egy irányba jöttek." S így kezdem az ős hídról a menetnek azt a részét szemlélni, kik a másik oldalon, szintén ostorral üzetnek. "Nézd azt, kiről a fenség úgy sugárzik" - szólt kérdés nélkül, jó vezérem ajka - "és nem sír, míg a többi kínban ázik. Milyen királyi most is még az arca! Ő az a Jázon, aki drága gyapját Colchisnak bátor cselével kicsalta. S Lemnos szigetnek is hajózta habját, hol olyan vakmerően küldte halni férjét a sok kegyetlen hölgy meg apját. És ott ő csalta meg csábítva talmi igéretekkel ifju Isiphilét, aki társnőit mind meg tudta csalni. Teherben hagyta és megrontva hírét: ilyen bünért bünhődik ily kinokkal, mert Médeával is tett ilyesfélét s idejön mind, ki így tesz asszonyokkal! - De végzünk az első bugyorral itt már és a sok benne futkosó konokkal." A partnál jártunk már, a másodiknál, mely a hiddal keresztbe tartja vállát s második hidnak lesz belőle hídváll. És ide már azoknak zaja száll át, akik a második bugyorban orron szuszognak s körmüket husukba vájják. Kérges penész ült itt a parti ormon, mert a bugyornak gőze lecsapódott s szemem gyötörte és csavarta orrom. S itt a fenék oly mélyre lehuzódott, hogy fel kellett a hid hátára kúszni: a partról nem lelhettünk látni módot. Felkúsztunk. S láttunk ronda népet úszni oly rondaságban nyakig fulladozva, mely árnyékszékekből szokott lecsúszni. S egy fejet láttam, szemmel ott motozva. Polgár-e vagy pap? nem volt tudni módom, úgy össze volt e lében maszatozva. "Mért csak engem figyelsz, hogy hánykolódom?" - kiáltott - "Miért nem a többi rondát?" És én feleltem: "Mert ha nem csalódom, száraz-hajassan is emlékezem rád. Alessio Interminei da Lucca - az vagy ugy-é? azért nézlek leginkább." És erre ő, kobakját ütve, zugja: "Ide meritett engem a hizelgés, mellyel szájamnak sohse telt be lyukja." S vezérem szólt most: "Ez örök kesergés fölé dugd arcod egy kicsinyt előrébb s szemeddel köztük még egy percre cserkéssz, hogy lásd a ringyót, ama ronda pőrét, ki testét összehúzza, szétdobálja, és sz...s körmével vakarja bőrét. Thaisz, a kurtizán az, kit mucája kérdezve rég: "Kedves fogok-e lenni szemedben?" - "Csodamód" - felelte rája. De elég legyen látni ebből ennyi."
Tartalom: "Isteni színjáték" Letöltés: "Isteni színjáték" Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія. Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
