Pokol: Tizenkilencedik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

Fejjel lefelé

Ó, Simon mágus s hitvány követői,

kik Isten dolgait, e szent csodákat,

erények aráit, ti pénz lesői,

ezüst-arannyal prostituáljátok!

Ti jöttök most, rólatok trombitálok,

mivel a harmadik bugyorban álltok

S én már a harmadik hidhátra szállok

költőmmel, a párkánynak főcsucsára,

hol ép középen mered le az árok.

Ó, bölcs Igazság! mint ragyog sugára

az égen, földön s a gonosz vidéken

művednek: hogy mindennek megvan ára!

Láttam ott, szerte, oldalt s a fenéken"

ezer lyuk volt a fakó kőbe sebnek

- egyforma mind - kerekre vágva szépen.

Nem látszott sem nagyobbnak, sem kisebbnek,

mint az én szép szent János-templomomban

kútjai a keresztelő vizeknek.

(Egy ilyet én hagytam pár éve romban,

hogy kimentsek egy beesett fiucskát;

csalódik, aki mást gondol honomban.)

És minden lyukból lábukat kinyujták

a bűnösök s vastagáig a lábszárt;

a többi részüket a lyukba furták.

És a talpáról mindeniknek láng szállt

s úgy rezgett lábuk minden íze végig,

mintha letörve látsz rezegni nádszált.

Mint olajjal kent tárgy, ha lángok érik,

a tűz csupán a külső héján táncol:

úgy égett mind sarkától ujjhegyéig.

"Ki az, jó Mester, aki úgy ficánkol,

még jobban, mint e többi keserű nép?"

kérdém - "s vörösebb lánggal aki lángol?"

Felelte: "Hogyha vélem megkerülnéd

a partot, hol leszáll lankája messzibb,

tőle hallhatnád, hogy ki ő, s a bűnét."

És én: "Nekem jó ami néked tetszik:

uram vagy, akaratban sohse válunk;

te látod mi szívemben rejtve fekszik."

És így a negyedik partig leszállunk

s aztán balkéz felé fordulva, immár

lenn a kilyuggatott fenéken állunk.

És mesterem megfogva karjaimnál,

el nem bocsát, mígnem gödréhez ér

annak, ki síró lábbal úgy kalimpál.

"Ó," - szóltam, amint megállt a vezér -

"te földbe vert karó, szomoru lélek,

ki fejtetőn állsz, hogyha tudsz, beszélj!"

Úgy álltam, mint pap, kit gyóntatni kéret

a gyilkos, már leásva, elhalóban, -

hogy egy perccel tovább nyuljon az élet.

És ő kiáltott: "Itt vagy már valóban?

Itt vagy, elhagytad, Bonifác, a földet?

Egynéhány évvel, úgy látszik, csalódtam.

Megelégelted már a drága Hölgyet,

akit csalással vettél el magadnak

vagyonáért, és aztán meggyötörted?"

Úgy néztem, mint azok, kik fönnakadnak,

mert a válasz, mit kaptak, érthetetlen,

és szégyenülve szó nélkül maradnak.

S Vergiliusz szólt: "Mondd ezt néki menten:

- Nem az vagyok, nem az vagyok, akit vársz -"

És én, amint kívánta, úgy feleltem.

Erre lábával kinyujtózva hintáz

a lélek és sóhajtva, sirva, zordan

így felel nékem: "Akkor erre mit jársz?

De ha oly fontos néked, hogy ki voltam,

hogy csak azért leszálltál e gödörbe,

tudd meg, hogy én a nagy palástot hordtam.

S valóban ki valék? A medve kölyke.

Bocsaim vágyva gazdagítni, raktam

fönn pénzt, itt lenn meg magamat vödörbe.

S a többi pápák itt vannak alattam,

kik megelőztek a simóniában,

lapítva zárja mind e sziklakatlan.

Nekem is lejjebb csúszik majd a lábam,

ha egykor eljön, kit már jönni vélve

szóltam tehozzád az imént hiában.

De én régebben várok elitélve

fővő talpakkal, s lefelé a fejjel,

mint ő vár majd égő lábbal kiérve;

mert jő utána nagyobb bűnteherrel

egy törvénytelen pásztor napnyugatról

s engem is, őt is lejjebb nyom egy hellyel.

Uj Jázon lesz ő (olvashatsz e papról

a Makkabéusoknál): néki szintén

egy király lesz, ki pártfogolva tapsol."

Nem tom, más is oly balga lenne, mint én,

aki; amikor elnémult siráma,

megszólítottam: "Mondd meg most őszintén,

Pétertől az Úr mennyi pénzt kívána,

mikor letette kulcsait kezébe?

semmit, ugy-e, csak hogy jőjjön utána?

S Péter, s a többiek, maguk közébe

Mátyást a helyre, melyet elveszített

Az Áruló, nem ingyen helyezék be?

Azért csak bűnhődjön meg, aki vétett!

s a gonoszul kapott pénzt ne feledd el,

mely Károly ellen oly hősvérüvé tett.

S ha nem nézném még itt is tisztelettel

a szent kulcsokat, miket vígan élve

kezeltél ott fönn szennyezett kezeddel,

Még keményebb lennék hozzád beszélve,

mert kapzsiságtok rontja a világot

jókat tiporva, rosszakat kimélve.

Már gondolt az Evangelista rátok,

mikor egy Nőt vizek fölött csücsülve

a királyokkal szajhálkodni látott.

Akinek e világra fölkerülve

hét feje volt s tíz szarv védte, ha küzdött;

de férje megrontá, bűnbe merülve.

Istenné tettetek aranyt, ezüstöt,

nálatok bálványimádó se rosszabb:

egyet imád az, százakat a püspök.

Aj, Konstantinus, látod, mennyi rosszat

szült nem megtérésed, de adományod,

mellyel először lett egy pápa gazdag!"

És amíg szavam ekként rájatámadt,

bezzeg a lábát ugyan rázta, verte,

nem tom, harag volt-é, vagy lelki bánat.

Remélem, hogy vezérem helyeselte

az igazi szókimondást; míg beszéltem,

megelégedett arccal állt s figyelte.

Aztán, amint a szó végéhez értem,

karjával fogott, melléhez szorítva

s visszaindult, amerre jött, az éjben.

És nem fáradt így vinni, bátorítva,

míg el nem ért velem az ív csucsára,

mely a negyedik völgyre van borítva.

Gyengéden tett a híd párkányzatára,

vigyázva a meredek sziklaháton,

hol elfáradna az őz is, ha járna.

És innen egy másik bugyorba láttam.

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!