Isteni színjáték - Pokol: Harminckettedik ének Isteni színjáték. Dante Alighieri.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
Pokol: Harminckettedik ének
   

Tartalom: "Isteni színjáték"


A Pokol fenekén

Ha volna rímem, olyan durva, vak,

hogy megfeleljen e gonosz veremnek,

melynek a többi szikla hídja csak,

bővebb levét préselném szellememnek,

de mert szavam nem tud rekedve nyögni,

csak félelemmel fogok énekemnek.

Mert a világ mélyét rímekbe kötni

csacsogó nyelvnek nem való, sem annak,

ki csak papát, mamát képes gügyögni.

De hogy a tény feleljen meg szavamnak,

segítsenek a nők, kik Théba várat

emelni segítettek Amphionnak.

Ó, Nép, mely mindennél lejjebbre szállott!

olyan helyen vagy, melyről szólni is rossz,

mért nem lettél inkább juh, kecske, állat!

Mikor a Kút mélyén voltunk, az izmos

lábnál, mi csöppek: a magasba néztem,

a Kút falára, melytől mélye titkos.

De költőm így szólt: "Vigyázz a menésben,

és hogy szegény testvéreid fejére

ne lépjen lábad, tartsad mindig észben."

Csak ekkor néztem a lábam elé le,

s egy tavat láttam, mely befagyva mélyen,

nem mint víz, hanem mint üveg fehérle.

Sohasem fagy be ily vastagra télen

Ausztriában sem a Duna kérge,

sem zord honában a Don ily fehéren.

S bár Támberlic hegy esne rá e jégre

szélén: akkor se mondaná hogy: krikk!

bár Pietrapana is rádőlne végre.

Mint béka orrát ha kidugja víg

koakxozással, mikor a parasztlány

már a kalászszedésről álmodik:

ugy addig, hol a szégyen ült az arcán,

száz fej kékült ki, s kelepelt fogával,

a többi részét jég alatt fagyasztván.

Lefelé fordul mindegyik nyakával;

és mindegyiknek ajka a hidegre,

és síró szeme a kinokra rávall.

S megláttam, amint néztem e fejekre,

kettőt, egymást érintve oly szorossan,

hogy össze volt a fürtjük keveredve.

"Mondjátok, bús szorongók, hadd tudhassam,

kik vagytok?" - szóltam, s ők felém emelték

fejüket, nyakban felgörbítve lassan.

S egy percre könnyüket arcukra ejték

eddig csak bellül nedves szemeik,

míg a fagy ujjai bereteszelték,

(vaskapocs így fát fához nem szorít);

s erre mint két kemény csőr, összekoppan

a két fej, melyet a düh elborít.

S egy másik, kinek arca fel se bukkan,

(füle lefagyott üres helye kék folt):

"Mit nézel, mint a tükröt?" - szól unottan. -

"De ha kívánod tudni, ki e két holt:

a föld, honnan Bisenzo völgynek árad,

egykor Alberto apjuké, s övék volt.

Testvérek, s ha még egy ily szörnyü párat

keres valaki, méltót, jégbe hűtni:

egész Kainán át hiába fárad.

Nem, az se méltóbb, kinek általütni

szivét s árnyát egyszerre tudta Ártur;

Focaccia sem; sem az, ki szemlesütni

itt mellettem tanul, s elzár a tájtul:

ő Sassol Mascheroni; és ha toszkán

vagy, ismered: kiáll a jégből álltul.

De tudd meg, hogy ne faggass többet osztán,

hogy én vagyok Camiscion Pazzi; várom

Carlint, hogy mentse bűnöm, ráfokozván."

S száz arcot láttam még e síma tájon,

fagytól lilán; hogy sohasem mehettem,

azóta sem, jég tükrén, úgy utálom.

S míg így csuszongtunk a középre ketten,

ahol minden súly összegyűl az aljban,

és én remegtem az örök hidegben:

végzet volt? véletlen? vagy úgy akartam?

már nem tudom; de járva a fejek közt,

lábammal megbotlottam egyik arcban.

Kiáltott: "Mért tiporsz e bús sereg közt?

És mért tiporsz engem, ha Montaperti

bosszúja nem nyert benned újra eszközt?"

És én: "Ó, mester, várj itt, míg kifejti

e szellem azt, amért gyötör a kétség;

aztán kedved szerint fogok sietni."

És ő megállt; s én szóltam a sötétség

fiához: "Ki vagy itt e jégverembe

te, ki nagyot zúgsz, bár kicsiny a vétség?"

"Ki vagy te, aki mást így rúgva szembe,

sétálsz keresztül" - felelt - "Antenórán:

rugásod élőtől se volna gyenge."

"Én élek" - szóltam - "és még jöhet órám,

hogy híressé tehetlek, ha kivánod,

neved sok híresség közé beróván."

Felelt: "Én ép ellenkezőt kivánok:

eredj el innen, többet ne zavarj már!

Nem kell hizelgés Kocitusz tavának!"

Ekkor megfogtam, lehajolva, hajánál,

s szóltam: "Mondd meg a nevedet, különben

fejedben nem marad egy árva hajszál."

"S ha egy hajszál sem marad is fejemben,

nem mondom meg" - szólt - "ki vagyok, sem arcom

föl nem vetem, hogy tudnál látni szemben."

S haját már ujjam közt csavarva tartom;

ugatott, s arcát jégre lapitotta,

s már több csombókot kitépett a markom,

mikor egy másik: "Mi bajod te, Bocca?

Ugatsz? Nem elég hogy fogat csikorgatsz?

Mi ördög lelt már?" - így kiált dohogva.

"Most már csak hallgass" - mondtam - "bárha hallgatsz

gaz áruló! hazádba (szégyenedre)

viszek igaz hírt: attól nyugton alhatsz!"

"Hazudd azt ott fönn, ami jut eszedbe!

De ha meglátod még édes hazádat,

erről is szólj, kinek úgy pereg a nyelve.

Bezzeg siratja a francia sápot.

Elmondhatod: Láttam Duéra lelkét,

hol a hűsben az árnyak hada sápad.

És ha kérdeznék, kiket rejt e hely még:

Beccheria van épen oldaladnál,

kinek nyakát Firenzében leszelték.

Gianni del Soldanier is jég alatt áll,

s Ganello, s Tribaldello, ki kitárta

Faenzát, mikor az őrség aludt már."

De mehetünk már, a végét be se várva.

S két fejet láttunk, egy lyukban: az egyik

fej a másikra kalapot csinálva.

És mint kenyerét a legéhesebbik

koldus ha rágná: ez úgy rágta társát

nyakban, hol az agy a gerincre fekszik.

Tideusz mérges fogai se vásták

Menalippusz koponyáját vadabbul,

mint ez annak tarkóját és mi-mását.

"Ó, te, ki megmutatod, már rutabbul

nem is lehetne dühödet" - kiálték -

"mondd meg, mért teszed, és mi hasznod abbul?

Mert ha okod van rá, s mert puszta játék

haragod: mondd meg, és ha visszatérek,

meghálálom neked, keserü árnyék,

ha nem szárad ki, amivel beszélek."


Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.


Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!



Vote!