Purgatórium: Tizenharmadik ének

Tartalom: "Isteni színjáték"

A vakok erkélyén

Elértünk a lépcső felső fokáig,

ahol másodszor van a Hegy bevájva,

mit megmászni sokak üdvére válik,

maga körűl époly erkélyt csinálva,

mint az első; - (bár görbébb görbülése,

mert kisebb kör van általa bezárva):

sem árny nem látszik, sem a kőbe vésve

képjel itt; némán hull a síma útra

a halvány márvány fakó fényverése.

"Ha valakit, ki itt vezetni tudna,

bevárunk, jó soká lesz" - szólt Vezérem, -

"félek, mig kétségünk döntésre jutna."

És szemét a napba szögezte mélyen;

és jobb felét szilárd centrumba fogva,

hogy bal felével egy félkört lemérjen:

"Ó, édes fény, te kiben bízakodva

lépek ez új ösvényre, te vezérelj,

úgy mint itt kell vezetve lenni!" - mondta.

"Te ragyogsz s égetsz nagy szemed tüzével;

s ha nem vezet más, arra kell hogy menjünk,

merre Te mutatsz sugarad kezével."

S már annyi útat sikerűle tennünk,

amennyit nálunk mérföldnek neveznek,

- hamar, mert égett a vágy lángja bennünk: -

s éreztük, hogy köröttünk szárnya reszket

látlan lelkeknek, akik nyájas szóval

hivnak asztalához a szeretetnek.

Az első hang, röptében szállaló dal,

"Vinum non habent" - mondja messze zengve,

és elszállván, mögöttünk újra szólal;

s hogy távolodván, belehalt a csendbe:

"Orestes vagyok, Pylades barátja!" -

kezdi egy másik, s elszáll, tovalengve.

"Mily hangok ezek?" - kérdi lelkem vágya;

s még ki se mondom, már egy harmadik:

"Szeressed azt is, ki bánt!" - kiáltja.

"Irigység bűnét korbácsolja itt

a nagy Korbács; s azért van" - szólt Vezérem -

"hogy szeretet suhintja szijjait.

A gyeplő másként kell majd hogy beszéljen:

meghallod azt is; nem hiszem, hogy addig

lábad bocsánat ajtajához érjen.

De szögezd szemed, ha elláthat addig,

azokra, akik szemben ülnek ottan,

egy sorban, hol a szirt barlanggá hajlik."

S hogy szemem erre jobban kinyitottam,

árnyak ültek ott, kiknek köpönyegje

előnkbe sápadt, a kőnél fakóbban.

És hangot is hallottunk közelegve,

"Könyörögj értünk Máriá"-t - s Mihályt,

Pétert, és minden szentet, sorba szedve.

Én nem képzelem, hogy valaha járt

a földön oly gonosz, kit meg ne hatna

a látvány, mely ott látásunkra várt.

Mert, amint mindenkinek mozdulatja

tisztán kitetszett, éreztem azonnal,

hogy a mély részvét könnyemet folyatja.

Szőringgel voltak fedve, durva ronggyal,

s egyik a másikat támasztva vállal,

támasztotta mindannyit az oromfal;

mint vakok, búcsuban, motyogó szájjal

koldulva állnak, és egyik a másik

vállára ejtve fejét, bamba nyájjal:

remélve, hogy igy majd részvét csirázik

nemcsak imájuk, de a bús alaknak

látta nyomán már, mely némán imázik.

És mint a napfény nem használ a vaknak,

úgy itt az árnyak, kikhez most jutottam,

az ég fényéből egy szikrát se kapnak:

mert mindeniknek levarrva csukottan

pillája (s vasfonállal!) - mint levarrják

vad sólymét, máskép nem marad nyugodtan.

Én úgy éreztem, hogy sértik és csalják

szemeim, akiket nem-látva látnak, -

s Tanácsadómnak vártam bölcs sugalmát

s megértve ő hangját a némaságnak,

szavai ("Szólj, de tiszta, kurta szóval!")

mondatlan kérdésemmel összevágtak.

Vergiliusz mellettem azon oldal

felől jött akkor, hol lebukni könnyű,

nem lévén ott korlátot alkotó fal:

másik oldalon ültek volt a szörnyű

varrással varrt ájtatos árnyak; sirtak,

s a varráson át nyomódott a könnyű.

"Ó, boldog nép, mert biztosan kinyilnak

szemeid" - szóltam ekkor - "ama fényre,

amely egyetlen gondja vágyaidnak:

lelked salakját a Kegyelem ténye

úgy oldja föl, és úgy folyassa tisztán

elméd patakját megtisztult edénye,

amint megmondod, nincs-e latin is tán

köztetek, akit megismerni nékem

kedves lesz, s néki is javára lesz tán?"

"Mind egy hazában polgár ez: az Égben;

de úgy hiszem, testvér, hogy ollyat értesz,

aki volt latin, vándor eletében."

Igyen tetszett, hogy egy hang visszakérdez;

akinek én hangosabban feleltem,

mivel helyemtől távolabb beszélt ez.

(Ugyanis egyik árnyon megfigyeltem,

hogy vár szavamra, mert vakok gyanánt

fölnyujtá állát, egy kissé emelten.)

"Ó, szellem, ki itt gyötrődsz, csúcs iránt

szállani, ha te szólítottál" - mondtam -

"mondj jelül egy nevet vagy tartományt!"

"Siénát mondom" - válaszolta nyomban -

"mert onnan jöttem Ahhoz tisztulásra,

ki magát osztja a Paradicsomban.

Sapia voltam, nem bölcs semmi másra,

csak névre; oly bolond, ki önjavának

nem örül úgy, mint kárt ha lát a társa.

S hogy ne tartsd szavam nagyítás szavának,

de lásd, mily balga voltam igazán

már lejtős ívén éveim javának:

Colléban álltak harcolva hazám

polgárai az ellenséggel; Isten

azt adta, miért én imádkozám:

keservesen szétverve, szégyenüzten

futottak; s reám úgy hatott e hajsza

hogy sohsem izlelt vad örömbe estem,

és ajkamat az Isten ellen ajzva

égre kiáltám: »Már Tőled se félek!« -

(mint a rigó, ha kisüt a nap arca).

Mikor láttam, hogy már végéhez érek

éltemnek, békét akartam az Éggel:

mégsem lennék még itt-vezeklő lélek,

ha meg nem sajnál Pettignano Péter,

s meg nem emlékszik rólam szent imája

szent szeretetből, részvevő igékkel.

De ki lehet, ki méltónak találja

kérdeni sorsunk, s szemét nyitva tartja,

s mikor beszél, még lélekzik a szája?"

"Az én szemem is lesz még itt bevarrva,

de nem soká: mert nem forgatta" - mondtam -

"sokszor el a rút irigység hatalma.

Más bűnért égek én aggodalomban,

az alábbi kör kínjaitól félve,

miért szivemben már előre gond van."

S ő: "Ki vezetett ide fölkisérve,

hogy még lejutni lehetőnek véled?"

S én: "Ez, ki itt jön egy szót sem beszélve.

És élek még; azért hát bízva kérjed,

választott lélek, ha kivánod, ott túl

hogy földi lábaim fárasszam érted!"

"Ó, ez" - felelte - "soha nem hallott új

dolog, és nagy jel, hogy az Úr szeret:

hát néha Hozzá érttem esdve fordulj!

S mire legjobban vágyik a szived,

arra kérlek: ha eljutsz Toscanába,

rokonaimnál mentsd meg híremet!

Meg fogod lelni őket ama kába

nép közt, mely Talamónért úgy bolondul,

mint fúrva hajdan Diánát hiába:

s több admirálja vész el ott bolondul."

Tartalom: "Isteni színjáték"

Letöltés: "Isteni színjáték"

Forras: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm

Читайте також: Данте Аліг'єрі. Божественна комедія.

Читайте также: Данте Алигьери. Божественная комедия.

Top

Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!